Korábban már beszámoltunk arról a papiruszról, melyen Jézus feleségéről esik szó. Bár a bulvársajtó szereti olyan dokumentumként számon tartani, mint amely bizonyítja, hogy Jézusnak volt felesége, ilyesmiről szó sincs: legfeljebb azt bizonyíthatja, hogy a második században voltak olyan szekták, melyek úgy hitték, hogy Jézus házas volt. (Ettől függetlenül Jézus éppúgy lehetett nőtlen, mint házas.) A kereszténység történetének szempontjából mégsem mindegy, hogy a papirusz eredeti-e, vagy hamisítvány. Most úgy tűnik, az utóbbi – írja a CNN vallási blogja. Annál a kérdésnél azonban, hogy valódi vagy hamisítvány, sokkal érdekesebbek azok az érvek, melyekkel valamelyik álláspontot cáfolni vagy megerősíteni akarják.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Habár a papirusszal Karen King, a Harvard tekintélyes valláskutatója állt elő, kezdettől fogva voltak kételyek eredetiségét illetően. Már az is valószínűtlennek tűnt, hogy a vallástörténészeket régóta foglalkoztató kérdésben éppen egy ilyen kis, a csodával határos módon megmaradt fecni szolgáltathat döntő bizonyítékot – miközben a Bibliában nem szereplő, nem kanonizált, apokrif evangéliumokból is terjedelmes szövegek maradtak fenn. Kis méretéhez képest a sajtpapirusz meglehetősen sok döntőnek tűnő információt tartalmazott: nem elég, hogy Jézus feleségéről beszélt, de felbukkant rajta Mária (Magdaléna?) neve, és az is, hogy Jézus értő és méltó követője.

A kis hamis?
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ráadásul ez a töredék sem ásatáson került elő, hanem egy meg nem nevezett személy ajándékozta Kingnek. (Sajnos azonban a kutatók rendszeresen kényszerülnek ilyen forrásokra támaszkodni.) Voltak, akik azt kifogásolták, hogy a kézírás túlságosan kusza – mások ezt az érvet azzal utasították el, hogy csak azért, mert valakinek a kézírása nem szép, nem lehet figyelmen kívül hagyni az által leírt információkat.

Alaposabb ok volt a gyanúra, hogy a kézirat szövege erősen emlékeztetett Tamás evangéliumának interneten is elérhető szövegének egy részletére – annyira, hogy az online kiadás sajtóhibái is azonosak voltak a papiruszon szereplő hibákkal. Voltak azonban, akik azzal érveltek, hogy az evangelisták (beleértve a kanonizáltakat) sokat másoltak egymásról, így semmit nem jelent, ha bizonyos szövegrészek hasonlítanak egymásra.

A papirusz eredetisége mellett szólt azonban, hogy a hátoldalán korábbi, már eltávolított szöveg nyomai látszottak. A régiségben bevett szokás volt, hogy a régi, feleslegesnek ítélt szövegeket kitörölték, és így újra felhasználhatták az egyébként nem olcsó anyagot. Az azonban nehezen tűnik elképzelhetőnek, hogy ha valaki ma egy eredeti papirusz birtokába jut, akkor az azon található szöveget eltávolítsa.

A szénizotópos kormeghatározás pedig azt mutatta, hogy a papirusz eredeti. Megvizsgálták a tintát is, kémiai összetétele megegyezett a korban használt tintákéval. Persze ez sem perdöntő: amióta a kutatók színizotópos kormeghatározással vizsgálják a tárgyakat, azóta a hamisítók is rászoktak eredeti anyagok használatára. Olyan ez, mint a sportban a doppingszerek használata: a sportolónak mindig egy lépéssel a doppingellenőr előtt kell járnia, ha nem akar lebukni.

A papirusz megítélésébe egy másik papirusz hozott fordulatot. Ez is azok között a papiruszok között volt, melyet az ismeretlen Kingnek ajándékozott. Első pillantásra különösebben nem tűnt érdekesnek, mivel a jól ismert, kanonizált János evangéliumából tartalmaz egy részletet. A kopt nyelv lycopolisinak nevezett nyelvjárásában íródott – ebből a nyelvjárásból pedig nagyon kevés nyelvemlék maradt fenn. Az egyik ilyen, először 1924-ben publikált, ma már az interneten is elérhető János evangéliuma. Ez pedig zavarba ejtően hasonlít a King birtokába jutott papiruszhoz.

Balra az interneten látható szöveg, jobbra a King birtokába jutott papirusz
(Forrás: religion.blogs.cnn.com)

Nyilvánvaló, hogy a most felbukkant János evangéliuma-töredék nem más, mint az interneten megtalálható szöveg minden második sorának (pontosabban e sorok elejének) másolata. Hasonló a papirusz hátoldala is, de ott egy másik szövegrészlet sorvégeit találjuk. Ráadásul a szénizotópos vizsgálatok szerint ez a papirusz a 7.-9. századból származott, holott a a nyelvjárás a 6. századra már kihalt.

Hogyan befolyásolja mindez a Jézus feleségéről szóló töredék értékelését? Mindenesetre eleve nem jó jel, ha egy kétes eredetiségű dokumentum egyértelmű hamisítványok között bukkannak fel. Ráadásul több szakértő szerint a két papiruszt ugyanaz a kéz írta. Ha tehát az egyik hamisítvány, akkor a másik is az.

Forrásunk a cikket azzal zárja, hogy ezúttal a régimódi filológiai munka leplezte le azt a hamisítást, amire a természettudományos „CSI”-vizsgálat sem volt képes: a jó öreg bölcsészetet semmi nem válthatja fel, ha egyszer nyelvek és ősi szövegek vizsgálatáról van szó.