A most górcső alá vett könyvében is okosan, szellemesen, kikacsintva nyilatkozik nyelvi és nyelvhasználati kérdésekről.

Szoftver

A könyv voltaképpen 2 nagy részre osztható. Az első 80 oldalon hosszabb esszék, tanulmányok sorakoznak (pl. – örvendetes módon – a Mindentudás Egyetemén elhangzott előadás, a Miért változik a nyelv? című is; véleményem szerint ez a kötet egyik legjobb írása). Már itt kirajzolódik a Nádasdy-féle nyelvészeti koncepció (erről később), amelynek alaposabb kidolgozása a könyv második felében olvasható. Eközben pedig élvezetes példákkal, előítélet-mentesen és szemléletes, olykor meghökkentő hasonlatokkal (pl. párhuzamot vonva a nyelv és a szellentés között) részletezi, mi a nyelv, a nyelvhasználat és a nyelvészet.

Nádasdy Ádám a Mindentudás Egyetemén tart előadást 2003. november 17-én. A könyvben ez IS benne van
(Forrás: MTI Fotó, Nándorfi Máté )

A könyv nagyobbik felét a Magyar Narancsban 2003 és 2007 között megjelent írások teszik ki. Ezek jóval rövidebbek, mindegyik egy-egy kis nyelvi bonbon. A könyvnek ez a része (sőt, a teljes könyv) tetszőleges sorrendben olvasható, de érdemes mégiscsak az elején található, nagyobb lélegzetvételű tanulmányok befogadásával kezdeni, ott kerül ugyanis sor a fogalmak meghatározására, illetve a koncepció összefoglalására.

Ezek közül a legfontosabb, hogy a nyelv nem romlik, hanem változik – élő, önkényes, folyton mozgásban lévő rendszer. Mi nem tehetünk mást, mint hogy megfigyeljük. Javítani rajta sem rendszerszerűen, sem az egyes nyelvhasználók kompetenciáját tekintve nem lehet, szabad. Hiszen minden anyanyelvi beszélő tökéletesen beszél magyarul. Hiába tér el a ragozása, a kiejtése, a mondatszerkesztése a normától. Ilyenformán pedig a nyelvművelés (Nádasdy-féle szakszóval „nyelvvédelem”) mibenléte is sok szempontból megkérdőjelezhető.

A finom, szakmabeli szurkák mellett (amelyet talán a szakmán kívüli olvasó is megért) a kötetre egyfelől a pontosság, az áttekinthetőség, a kultúraköziség (pl. az angol és más nyelvek, kultúrák bevonása), másfelől az élő nyelvhasználat a jellemző. Nádasdy tanár úr rendszeresen kiinteget a lapok közül, kedélyesen meséli, mit hallott az utcán, a rádióban, a buszon – és közben finom iróniával próbálja bebizonyítani olvasójának, hogy a nyelvészet száraz tudomány. Talán ezt az egyet nem lehet elhinni neki.

Külön figyelmet érdemel a kötet következetes, az akadémiai szabályzattól mégis több ponton eltérő helyesírása, amire a szerző az előszóban hívja el a figyelmet. Mivel a helyesírást nem szabályozza törvény, jogos a felvetés, miszerint „az egyéni ízlésnek, szokásnak létjogosultsága van a gondozott nyomtatásban”.

Hardver

A fentiekben a belbecsről esett szó – de egy rendes kritika a külcsínre is kitér. A könyv gusztusosan dundi, pont jó kézbe fogni, és bár a szabványos „retikülméretű” könyveknél picit nagyobb, még így is praktikus, könnyen magunkkal vihető és jól olvasható. A betűk szépek, a papír nagyon jó minőségű (és jó illatú!), a gondot elsősorban a papír védőborítás + vászonkötés kombó jelenti – a papírborító ugyanis sérülékeny, és a fényessége miatt könnyen maszatolódik.

A címlap olvasásra csábító és kedves a kis rajzfilm-szerű figurával és a hatalmas kapcsos zárójellel – de a fáradt mustárszínű háttérnél szebbet, vonzóbbat is kitalálhattak volna (egy másik kiadásban a borító takaros paradicsompiros). A borítót levéve a pucér vászonkötés már inkább sárga, és mit tagadjuk, ronda. Aki azonban túlteszi magát ezeken, egy pompás és szórakoztató könyvet kap a kezébe.

Fájdalom, de az általam vásárolt könyvből 15 oldal hiányzik – ez több mint kellemetlen malőr, hiszen így pontosan 4 írás teljesen, 2 pedig részben kimaradt a kötetből. Így az élvezeti érték is jelentősen csökkent. Érdekes, ez a probléma csak engem sújtott – remélem, ilyen nyomdahibás példány csak kevés került kereskedelmi forgalomba.

Visszhang

A könyv fogadtatása mind a szakma, mind a laikusok körében rendkívül jó volt. Előbbiről pl. Balázs Géza terjedelmes, az Édes Anyanyelvünk idei első számában megjelent recenziója tanúskodik. Az írás méltányolja Nádasdy következetességét, stílusát, illetve a nyelvműveléssel szembeni álláspontját. Érdekes olvasmány (itt tekinthető meg, a 24. oldalon).

A könyvért persze rajonganak a bölcsészek, noha vállaltan nem nekik készült. A célközönség a nyelv iránt érdeklődő laikusok. Hogy náluk is sikert aratott, jelzi, hogy szerepel például ebben az összeállításban. A Magyar Narancs pedig (talán kicsit hazabeszélve) beválasztotta a tavalyi év 3 legjobb könyve közé. Sőt. A Libri Könyvpalotában is elfogyott.

(Nádasdy Ádám: Prédikál és szónokol, Budapest, Magvető, 2008, 345 oldal)