Spiró György Diavolina című regénye a 86. Ünnepi Könyvhétre jelent meg; a Magvető Kiadó kötete Makszim Gorkij életének utolsó szakaszát mutatja be, szerelmének, a cselédből lett orvosnak az elbeszélésében. Az író az MTI-nek elmondta: többet kutatott ehhez a mintegy 200 oldalas regényhez, mint a monumentális ókori tablójához, a Fogsághoz.

„Ha tudom, hogy ennyi munkával jár ez a regény, nem merek belefogni” – fogalmazott a Kossuth-díjas magyar író, aki orosz szakos volt az egyetemen, ma is szereti eredeti nyelven olvasni az orosz szerzők műveit. A Diavolinához 20. századi orosz és szovjet társadalomtörténetet, emlékiratokat, naplókat olvasott, emellett a 90-es években nyilvánosságra hozott KGB archívum anyagait is tanulmányozta. „Ezek időnként szó szerint halálosan érdekesek” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy elképesztő mennyiségű anyag van, nagy részük az orosz nyelvű interneten található.

Szólt arról is, hogy nem tervezte a művet, az hirtelen ötletként merült fel három és fél éve. „Az ilyen hirtelen ötletek gyakran sokéves kemény munkát hoznak magukkal” – jegyezte meg. Kiemelte: Gorkij nagyon bonyolult figura, ezért is gondolta, hogy alkalmas lehet egy regény hősének. „A Diavolina nem művészregény, tehát nem kell ismerni hozzá Gorkij írásait, hanem egy nagyon nehéz történelmű országból származó, önmagában is ellentmondásokkal terhelt ember utolsó tíz évének története” – hangsúlyozta Spiró György, hozzátéve, hogy a regény hátterét a minden későbbi diktatúra előzményének tekinthető bolsevik forradalom adja, amelynek egy kis részlete Gorkij Sztálinnal folytatott küzdelme.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A regény elbeszélője Diavolina, a cselédből lett orvos, aki korábban évtizedekig szolgálta Gorkijt és családját, a vendégeiket, végül az írót utolsó éveiben ő ápolta, ő lett az utolsó szerelme is. Spiró György megjegyezte, hogy hétszer futott neki a regénynek, mire megtalálta az ideális elbeszélőt, Diavolinát, akire egy Gorkij haláláról szóló antológiában bukkant; megdöbbentette, mennyire igaz, amit ott ír.

Spiró György arra a kérdésre, hogy mennyire népszerű ma Gorkij a magyar olvasók között, azt felelte, hogy viszonylag ismertebb a többi orosz íróhoz képest, hiszen darabjait játsszák a színházak, a budapesti Katona József Színházban például egész sorozat állt össze a műveiből. „Az Éjjeli menedékhelyből is nagyon érdekes előadások születettek az elmúlt évtizedekben, így színpadi szerzőként ma is elevennek számít” – mutatott rá Spiró György, aki műfordítóként több orosz és kelet-európai szerzőt ismertetett meg a magyar közönséggel, fordította például Wyspianski, Krleza, Gombrowicz, Csehov műveit.

„Gorkijnak van néhány igazán nagy műve. Írói technikában sokat tanultam tőle. Shakespeare-től, Wyspianskitól, Tolsztojtól, Dosztojevszkijtől íróként nemigen tanultam semmit, holott óriások; Csehovtól, Gorkijtól, Andrej Platonovtól annál inkább” – fogalmazott.

Spiró Györgynek a könyvhétre jelent meg a Scolar Kiadónál futó drámai életműsorozatának a hatodik darabja, amely két művét tartalmazza: az Elsötétítést, illetve a két éve készült Helló, doktor Mengele! címűt; ez utóbbit a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata vitte színre idén májusban Lendvai Zoltán rendezésében. A szerző szombaton délután dedikál a budapesti Vörösmarty téren a Scolar, illetve a Magvető standjánál.