Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet rendezvényén tartott előadásában ugyanilyen fontosnak nevezte, hogy a pedagógusok a médiatudatosságban saját magukat is „neveljék” , hiszen a személyes fejlődés és példamutatás a legjobb módszer.

Hangsúlyozta, a felső tagozatos évek alatt válik a nevelésből példamutatás, hiszen a legjobb módszer a „cselekedve tanítás” . Hoffmann Rózsa úgy vélte, a kisgyermekkorban elkezdett tudatos nevelés nagyon fontos, és az óvodapedagógusnak nagy a felelőssége, hogy a szépet, a jót, az értéket adagolja a gyermeknek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Tévhit az, hogy a nevelésnek abból kell állnia, hogy elmondjuk, mit ne nézzen a gyerek, inkább a rávezetéssel, a szépnek és a jónak a megmutatásával lehet tudatos médiafogyasztóvá tenni a gyerekeket. Mint mondta, a kereskedelmi média „jól ráérzett”  arra, hogy a gyerek a rohanásra, a péppé zúzásra, a csépelésre és az ordításra csodálkozik rá, és ha sokszor, kontroll nélkül kapcsolgatják ezeket a csatornákat, akkor ez lesz a meghatározó számukra.

Úgy értékelte, az sem elhanyagolható, hogy a médiumok milyen pedagógusképet közvetítenek a közvéleménynek, és ezért a pedagógusok is sokat tehetnek. Mint mondta, fontos, hogy a tekintélyt sugárzó, értéket közvetítő tanárok jelenjenek meg a képernyőkön, az újságok oldalán, és ez azért is fontos, mert ezek a tanárok vannak többségben. És ha ez így van, akkor a médiának erkölcsi kötelessége ezt az arcát megmutatni a pedagógiának.

„Jogos elvárás az az óhaj, hogy amikor egy médium egy oktatáspolitikai szereplővel beszélget, legalább objektíven kérdezzen” –  fogalmazott az államtitkár. Úgy vélte, „nem helyes, hogy állandóan azoknak a szószólóit szerepeltetik a közmédiumokban, akik 10-20 ezer ember véleményét közvetítik, szemben a 150 ezres pedagógus kar képviselőivel szemben” . Mint mondta, így helytelen kép alakul ki társadalomban a pedagógusokról.