-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
„Az igazság mindenekelőtt az, hogy tenéked, hégemón, fáj a fejed, annyira fáj, hogy kishitűen már a halálra gondolsz. Nincsen erőd, hogy velem beszélj, még az is nehezedre esik, hogy rám tekints. Így most akaratlanul is hóhérod vagyok, és ezt módfelett sajnálom. Jóformán gondolkodni sem tudsz, csak arról ábrándozol, hogy odajöjjön hozzád a kutyád, mert úgy látszik, ez az egyetlen élőlény, amelyhez a ragaszkodol. De kínjaid nemsokára véget érnek, a főfájás elmúlik.”
Ha nagyon filozofikus hangulatban lennék, úgy tenném fel a kérdést Réka nevű olvasónk levelével kapcsolatban, hogy „Van-e igazság a nyelvhasználattal kapcsolatban?” Ő ugyanis valamiféle igazságtételről beszél a magvas szó használatával kapcsolatban:
Valószínűleg az elterjedése miatt ebben már úgysem lehet igazságot tenni, de több év után sem vagyok képes megszokni a „magvas kiflit”, azaz a magvas kifejezés használatát péksütemények és kenyerek esetében. Korábban még simán mentek ezek „magos”-ként, aztán valahogy elterjedt a boltokban ez az affektáló, túlkorrigáló változat. (Olyannyira, hogy ami eddig jól elvolt a „magvasok” mellett pl. hárommagosként, az mostanra szintén „hárommagvas”-ként urizál.)
Nagyon elitista vagyok, ha nekem még mindig csak egy gondolat lehet magvas, a kornspitz pedig maradjon egyszerű és érthető? (Neadjisten köze lehet mindehhez a processzorok fejlődésének, és világosan el kell különíteni, hogy mi lehet négymagos/négymagvas?)
(Forrás: tjelectro.lapunk.hu)
A nyelvjárásokról jut eszembe: ha lenne olyan részletes nyelvjárási atlasz, amelyik a magos és magvas szavak használatára is kiterjed, akkor meg tudnánk állapítani, hogy a magvas szélesebb körű (legalább a pékárukra is kiterjedő) használata nem nyelvjárási jellegzetesség-e. Még az is lehet, hogy egyes nyelvjárásokban a magos egyáltalán nem használatos, csak a magvas. Ha mód lenne rá, visszakérdeznék: kedves Réka, akkor is „igazságtételről” beszélne, ha kiderülne, hogy a magvas egy nyelvjárási alak átvétele?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Arról, hogy miért létezik egyáltalán két alak, talán nem is kell bővebben szólnom. Egy korábbi válaszomban már szóltam a v-vel bővülő tövekről, amelyekben a v eredete sokféle lehet. A mag főnév magv- tőváltozatában például tisztázatlan a v eredete, talán ugyanúgy más tövek analógiájára került oda, mint a korábbi válaszomban tárgyalt orv- tőbe. Ott szóltam arról is, hogy gyakran fordult elő jelentéshasadás a v nélküli és v-vel bővült tő között: így vált két különböző szóvá például a nedű és a nedv, a szaru és a szarv, a keserű és a keserv. Sokszor formailag csak bizonyos alakokban tér el a két eltérő használat, például a daru szót kétféle dologra használjuk, és ez a többes számú alakban formai különbséggel is jár: daruk (emelőgépek) és darvak (madarak). Más esetekben azonban egyáltalán nem zajlott le ilyen radikális elszakadás a két használat között, például a hamu csak egyféle dolgot jelent, egy bizonyos esetben (amikor egy elporladt testről beszélünk), inkább a hamvak, hamvai stb. alakokat használjuk, legalábbis az én nyelvjárásomban. Ki tudja, más nyelvjárásokban mi a szokás, talán az olvasók hozzászólnak. És a hamu szóhoz nagyon hasonló történhetett a mag szóval is, olvasóink majd megmondják.