-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Sorozatunk negyedik részében Madzsar városának történetét tárgyaljuk. Fény derül a titokra: Madzsar nem magyar, hanem tatár város volt.
Volt egykor egy nagyszerű város a Kuma folyó mellett, úgy hívták, Madzsar. A város elpusztult, de romjai még évszázadokig dacoltak a téglagyűjtőkkel. Híre messzire jutott, s kíváncsivá tette az embereket. Egy város, ami magyar, de nem Magyarországon van. Régi dicsőségünk romjai ragyognak a Kaukázus bércei alatt? Vagy Madzsar mégsem magyar? Történészek és kalandvágyó utazók kutatták Madzsar titkait.
A kaukázusi magyarok egykori létezésének vagy nem létezésének tárgyalásában korábban eljutottunk XXII. János pápa bullájáig. Feltételeztük, hogy valamikor a Kaukázus északi előterében (mások szerint inkább a hegység déli oldalán) éltek a szavárd magyarok. Julianus keleti utazásának idejére azonban már hírmondójuk sem maradt: nem volt aki elmesélhette volna a magyar szerzeteseknek, hogy miért keresik őket hiába. Száz évvel később azonban XXII. János pápa bullája az alánok és a malkaiták közelében élő keresztény magyarok közösségéről tartalmazott adatokat. Vajon ők alapították és ők lakták Madzsar városát a Kuma partján?
(Forrás: Wikipédia)
Ibn Battúta Madzsarban
XXII. János pápa 1329-ben írta levelét, amelyből kitűnik, hogy már útnak is indította a szamarkandi püspököt a keleti magyarokhoz. Nem sokkal e levélváltás után, 1332-ben (vagy 1333-ban) járt Madzsarban a legnagyobb arab utazó, Ibn Battúta. Leírása szerint Madzsar az egyik legszebb türk város. Nagy folyó mellett fekszik, kertjei, gyümölcsei vannak bőven. Ibn Battúta vendéglátója egy kolostor elöljárója volt. A kolostorban különböző nemzetiségű, nős, illetve nőtlenségi fogadalmat tett „fakírok” éltek. A város lakói, köztük a szultán és kedvelt hölgyei a fakírokat bőven ellátták ennivalóval. A kolostort vezető sejket a szultán is gyakorta fölkereste, hogy áldását kérje. A pénteki imán részt vett egy Bokharából érkezett hitszónok is.
Ibn Battúta beszámolójából számunkra érdekes lehet még egy-két megfigyelése. Például, hogy a türkök nomád életet élnek: néha kocsikra rámolnak mindent, s így egész városok költöznek új helyre. Asszonyaikat megbecsülik, rangban a férfiak előtt állnak.
A város hitéletének tárgyalásából nekem úgy tűnik, Madzsar lakossága mohamedán hiten volt. Bendefy László teljes tévedésben volt, amikor Madzsart egy valamikori kaukázusi keresztény magyar államalakulat központjaként írta le. Mindezt úgy, hogy a vonatkozó történeti forrásokat példaszerűen összegyűjtötte. Koncepcióját mégis azok ellenében állította fel.
Az Arany horda uralkodója, Özbek kán (1312–1341) a mohamedán hitet államvallássá tette. Birodalmára egyébként jellemző volt a vallási tolerancia. Több forrásból is tudjuk, hogy az Arany horda keresztény alattvalói, rabszolgái saját vallásuk előírásai szerint élhettek. A vallási türelem Madzsar városára is jellemző volt. Ibn Battúta leírása szerint a bazárban zsidó kereskedők is megfordultak. A fennmaradt romok egyike talán egy keresztény templom maradványa lehetett. Ismeretes egy kereszt is a madzsari ásatásokból. Keresztények, talán hadifogolyból lett rabszolgák feltehetőleg voltak a városban. Elképzelhető, hogy valóban élt ott egy kis magyar közösség is. Nyelvét és hitét azonban hamar elveszíthette. Azt bizonyosnak tekinthetjük, hogy 1329-ben nem a magyar Gyeretyán volt Madzsar ura.
(Forrás: Wikipédia)
Madzsar virágkora és pusztulása
Madzsar már Ibn Battúta idején is virágzó város volt. Aranykora azonban pár évvel később köszöntött be: Özbek egyik fia, Dzsanibek (1342–1357) leginkább itt szeretett tartózkodni. Madzsart joggal nevezhetjük ebben az időben az Aranyhorda fővárosának.
1357 után zavaros időszak kezdődött a mongol birodalomban. A kánok, ellenkánok és hadvezérek hatalmi harca kisebb kánságokra szaggatta az Arany hordát. 1395-ben Timur Lenk fia és alvezére, Miran Sah földúlta Madzsart. Ezután még valamennyire visszatért az élet a romok közé. 1459-től Madzsar az Asztrahanyi kánság alá tartozott. 1556-ban, a kánság bukásakor megkezdődött a város végromlása.
(Forrás: Wikipédia)
Madzsar késői látogatói
Európai hírnévre Madzsar csak pusztulása után jutott. A művelt közvéleménynek volt valami képe arról, hogy a magyarok keletről jöttek, Szkítia tájairól. Ez az ismeret kapcsolódott össze a Madzsar romjairól érkező beszámolókkal.
Az első híradás Andrzej Taranowskitól származik. II. Zsigmond Ágost lengyel király diplomatája 1569-ben a török–tatár hadsereget kísérve Asztrahany felől érkezett a madzsari romokhoz:
Október 7-én a magyar sírhalmok közelében vertünk éjszakai tábort. Itt még ma is sok téglafal látható, a pogány magyarok templomainak romjai. … Átvonulásunk során mindennap láttunk falakat, az egykori magyar templomok romjait. A magyar mezőség sírhalmai gazdagok régi emlékekben, hatalmas kövekből épített falakban, melyeket a moha teljesen benőtt. (idézi Tardy Lajos: Az első európai híradás Madzsar városáról. In: Régi hírünk a világban. Bp. 1979. 100.)
1712-ben Aubry de la Motraye, francia utazó járt Madzsarban.
1724-ben Turkolly Sámuel, az orosz cár katonája már a magyar közvéleményt is tájékoztatta a város létezéséről. Szikszó városába, a rokonaihoz, ismerőseihez címzett levelét másolatokban terjesztették. A nevezetes híradást a Tudományos Gyűjtemény 1821-es évfolyamából idézzük:
…kiknek lakások volt a Volga Vize mellett, igen fövenyes és erdőtelen helyen, mindazonáltal szép házakban laktanak, mivel ma is a kályha darabok olyanok találtatnak, mint nálunk az újj keresztyén Korsok; téglák pedig igen szélessek és szépek, melyből megesmörhetni, hogy szép házakban laktanak. A magyarok Királya pedig lakott Kuma nevű folyó víz mellett, melynek Palotái jóllehet rongyosok, de ma is fent állanak, és azon helyen még ma is Pogány nyelven hívják Magyarnak. Magyar nyelven pedig sehol sem beszélnek, se magyar faluk sehol nintsenek…
A leírás kicsit zavaros: Nem tudjuk, hogy kerül bele a Volga, s a kályha darabok (=kályhacsempék), valamint a téglák a Volga vagy a Kuma folyó mellől származnak. A régészeti feltárások azonban eligazítanak: Madzsarból mázas kerámiatöredékek, s igen jó minőségű, négyzet alakú téglák ismertek. Az is nehezen értelmezhető, hogy ha magyar nyelven sehol sem beszélnek, akkor később miért írja ennek ellenkezőjét:
…most is Chrímben a Tatár Chám prote(c)tiojok alatt vagynak hét Faluk, melyben Magyarul beszélnek.
1728-ban Gärber János Gusztáv magyar származású orosz katonatiszt látogatott Madzsarba. Bendefy László szerint Gärber le is rajzolta a romokat.
A kevésbé jelentős látogatókat átugorva, következőként Vaszilij Tatyiscsev, a híres történész nevét említsük meg, aki asztrahanyi kormányzóként 1843-ban expedíciót küldött a város felderítésére. Emberei rajzokat és vázlatokat is készítettek, valamint összegyűjtöttek a felszínen heverő néhány kacatot, köztük egy teleírt papírt és több érmét is.
1768–1774 között Oroszország területének felderítésére megszervezték az Akadémiai vagy más néven Természettudományos Expedíciót. Az expedíció több részlege is járt Madzsar még mindig álló romjainál. Ismerjük Gmelin, Güldenstädt beszámolóját, valamint Pallas rajzát az épületekről. A Madzsart ábrázoló vázlatok közül a Pallas-féle expedícióé lett a leghíresebb. Ez a rajz a 19. század közepén vált Magyarországon ismertté Szerelmey Miklós „átrajzolatában” (Magyar hajdan és jelen élethű rajzolatokban magyarázó szöveggel… Pest, 1847.).
(Forrás: Magyar hajdan és jelen élethű rajzolatokban magyarázó szöveggel…)
1808-ban Julius Klaproth már a végromlásról számolt be. Patyomkin gróf ugyanis elbontatta az épületeket, s a madzsari mesterek által készített kiváló téglákat egy közeli erőd épületébe falaztatta be. A gróf úr példáját a betelepülő orosz parasztok is követték. 1829-ben a korábban Pest-Budán is megfordult Peter Köppen arról számolt be, hogy a téglákat a földfelszín alól is kibontják, s az épületek helyén már csak gödrök maradtak. Ugyanekkor, 1829-1830 telén járt Madzsarban Besse János. A romokat már ő sem láthatta.
A 19. század végén Zichy Jenő és társai keresték a magyarok nyomait a Kaukázusban. Az első expedíció 1895-ben a hegység északi oldalát kutatta. Ekkor jártak Madzsarban is. Ennek az expedíciónak tagja volt Bálint Gábor nyelvész is, aki a kaukázusi nyelvek leírójaként máig jelentős munkát végzett. 1896-ban, a második utazás során a hegység déli oldalát derítették fel. Az összegyűjtött anyagot Pósta Béla és Jankó János dolgozta föl. Sok értékes néprajzi, régészeti anyaggal gazdagodtunk. Elmondhatjuk, hogy mi, magyarok elég jól megismertük a Kaukázust. Magyarok nyomaira azonban nem bukkantunk.
Ha valaki nemzeti érzelmeitől felbuzdulva a nagy elődök nyomában Madzsarba indulna, kérem, jól gondolja meg. Az egykori város a mai Bugyonnovszk területén található. Ott pedig nem tréfálnak, ámde lőnek. 1995-ben Samil Baszajev csecsen terroristái a helyi kórházra támadva 147 embert öltek meg.
Ásatások Madzsarban
A látogatók legfeljebb a felszíni romok között turkálva gyűjtögettek össze ezt-azt a madzsari rommezőről. Az építőanyag-gyűjtők azonban gondoskodtak a romok teljes eltüntetéséről. Ezért a város életéről, mindennapjairól már csak a szakszerű régészeti feltárások segítségével lehet tájékozódni.
A munkálatok 1907-ben indultak meg. Az első ásatást Vaszilij Gorodcov vezette. 1925-ben a sztavropoli helytörténeti múzeum munkatársai ástak Madzsarban, 1940-ben pedig Tatyjana Minajeva irányította a munkálatokat. A 2. világháború után lassan kezdődtek újra az ásatások. Minajeva 1953-ban publikálta eredményeit, Az Arany horda városa, Madzsar címmel (Золотоордынский город Маджар. In: Материалы по изучению Ставропольского края. Вып. 5. Sztavropol, 1953.). Árulkodó cím: a régészeti leletek (és a történeti adatok is) arra utalnak, hogy Madzsar a mongol birodalom egyik kiemelkedő jelentőségű városa volt. Ennek megfelelő kultúrával. Ez a kultúra a tatár-mongol hagyományok és a muszlim vallás keveredéséből alakult ki. Lehet, hogy Madzsar egy magyar anyanyelvű közösség településéből fejlődött naggyá, de ez a magyar hagyomány, ha volt is, villámgyorsan elenyészett.
Az 1960-as évektől tovább folytak az ásatások. Erről a Szovjetszkaja Arheologija című folyóiratban rendszeresen megjelentek Edvard Rtveladze jelentései és értékelő tanulmányai (1965/2., 1969/4., 1970/3., 1971/1., 1972/1., 1972/3., 1973/1., 1974/4.) Ugyanott Minajeva egy másik tanulmánya is olvasható Madzsar ásatásairól (1968/1). Az 1990-es években a moszkvai Lomonoszov egyetem régészei végeztek feltárásokat Madzsarban. Az immár Rosszijszkaja Arheológija című folyóiratban Jevgenyij Narozsnij tanulmánya foglalkozik egy Madzsarból származó övverettel (2006/2).
Az ásatások folyamán feltárt sírok csontanyagát antropológusok tanulmányozták. V. P. Alekszejev a balkár (másként kabard) és karacsáj népben vélte megtalálni a madzsariak utódait (Антропологический состав средневекового города Маджеры и происхождение балкарцев и карачаевцев. In: Ученые записки Кабардино-Балкарского научно-исследовательского института. Вып. 25. Nalcsik, 1967.). Mit is mondott Besse János?:
Utunkban a ’Karatsai, Kabarda, Abar, Beszlenié, Oruszpié, Tserkesz és Nogai Tatár nemzetek Fő … embereivel ösmeretséget tettem. Ezek az egész társaság hallatára magokat többnyire Magyarok’ maradékainak vallották… (idézi Domokos Péter: Szkítiától Lappóniáig. Budapest, 1998. 90.)
Vagyis Madzsar pusztulása után a menekülők belakták szinte az egész Kaukázust. Azóta ott mindenki magyar. Szegről végről… A két hét múlva esedékes folytatás lesz a kaukázusi magyar saga befejező epizódja.