A lézerszkenneres letapogatás (LiDAR/Light Detection and Ranging) digitális domborzatmodellek előállításának jelenleg legelterjedtebb távérzékelési módja – olvasható az EurekAlert tudományos hírportálon. A jellemzően repülőre/helikopterre szerelt műszer másodpercenként több ezer lézersugár kibocsátásával igen rövid idő alatt nagy területek pásztázására képes, egyik legnagyobb előnye, hogy belát a növényzettel borított területek alá is.

A hiperspektrális távérzékelés során a látható fény, valamint az infravörös fény tartományában készítenek légi felvételeket. Az eljárás lényege, hogy a vizsgált területről a bejutó fénysugarat a műszer nem három színre bontja, mint egy hagyományos fényképezőgép, hanem annál jóval több, esetenként több száz, néhány nanométernyi hullámhossztartományt képes megkülönböztetni a látható fény határain kívül is. Így akár több száz réteg vastagságú úgynevezett „adatkocka” előállítására van lehetőség, amellyel a felszín speciális tulajdonságait lehet vizsgálni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A projekt keretében a Houstoni Egyetem kutatói négyzetméterenként 25-50 lézerimpulzussal, összesen négymilliárd sugárral pásztázták végig a Honduras északkeleti részén lévő területet. A LiDAR-eredmények előzetes értékelése során több lehetséges régészeti lelőhelyet is megjelöltek a kutatók, a vizsgálati módszer ugyanis néhány méteres pontossággal képes felfedni az esetleges épületeket és egyéb struktúrákat.

A kutatók szerint e régészeti helyszínek között lehet a rejtélyes prekolumbiánus település, a Ciudad Blanca (Fehér Város). A nehezen megközelíthető területen, a dzsungelben lévő városról, amelyet eredetileg Xucutaco néven említettek, elsőként Hernán Cortés (1485–1547) spanyol konkvisztádor, az Azték Birodalom meghódítója számolt be 1526-ban V. Károly német-római császárnak, spanyol királynak írt levelében.

Cristobal Pedraza, Honduras érseke 1544-ben indított expedíciót a rejtélyes város felkutatására. V. Károlynak írt levelében arról számolt be, hogy a hegytetőről sikerült megpillantania a völgyben fekvő várost, ahol a kísérői szerint a tehetőseknek aranytányérokon szervírozták az ételt. A spanyoloknak azonban sohasem sikerült birtokba venniük a várost, amelyet a 17. század közepén hagytak el lakosai.