Mark Sapwell az oroszországi Zalavruga, valamint a svédországi Namforsen régészeti helyszíneket kutatta, ahol a gránitfalon 2500 rajzot – állatfigurákat, emberalakokat, csónakokat, de kentaurokat és sellőket megjelenítő ábrát – fedezett fel. A legkorábbi rajz hatezer éves és Svédországban található. A „bejegyzések” távoli törzseknek szóltak, ahogy az utódoknak is – olvasható a Cambridge-i Egyetem  honlapján.

„Mindkét helyszín folyó mellett, zuhatagnál vagy vízesésnél van. Ez tipikusan olyan hely, ahol a főleg vízi úton közlekedő bronzkori vadászok a partra vontatták állatbőrből készült kenuikat, hogy átvonszolják egy hajózható folyószakaszra” – magyarázta Mark Sapwell.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A régész elemző szoftver segítségével vetette össze az ábrákat, amelyekről képes volt virtuálisan eltávolítani rétegeket, s így nyomon követhette, miképp fejlődött a vadászó-gyűjtögető közösségek kifejezésmódja, hogyan változott az életük, amikor a nomádok lassacskán letelepedtek, s elkezdtek kereskedni.

Mark Sapwell meggyőződése szerint a rajzok, miként a bejegyzések a Facebookon, a később érkezőket „kommentelésre” késztette, akik „lájkolták” a rajzokat.

Míg kezdetben az állatrajzok, főleg a jávorantilop dominált, később megjelent az emberábrázolás. Különböző, a hétköznapi életből vett jeleneket, háborús csetepatékat is megörökítettek. Kentaurokat és sellőket is fel lehet fedezni a petroglifák között.

„Nincs bizonyíték arra, hogy ennek mitológiai háttere lenne, de nagy valószínűséggel egy újfajta gondolkodásmód megjelenését jelzi” – vélekedett a régész, aki szerint a gyakoribbá vált csónakábrázolások arra utalnak, hogy megnőtt a kereskedelem jelentősége a közösségek között.

S hogy mi hozta vissza ezeket az embereket újra és újra az adott helyszínekre, hogy a természetes „festővásznon” hagyják kézjegyüket? Mark Sapwell szerint az embereket jó érzéssel töltötte el a tudat, hogy korábban mások is jártak ott.

„Az összetartozást, az identitást jelentették ezek a helyszínek az írásbeliség megjelenését megelőző korokban” – vélekedett Mark Sapwell.