A postai úton lebonyolítandó népszavazást a karintiai tartományi parlament (tartománygyűlés) az abszolút többséggel rendelkező Karintiai Szabadságpárt (FPK) szavazataival rendelte el.

A lakosság arról a politikai megállapodásról nyilváníthat véleményt, amely egy fél évszázadon át húzódó, a karintiai szlovén kisebbség nyelvi jogairól szóló vitát hivatott lezárni.

Jogászok szerint legfeljebb „nem hivatalos közvélemény-kutatásnak” minősülhet az akció, a tartományi törvényekben ugyanis nem szerepel postai úton szervezhető népszavazás. Egy alkotmányjogász korábban annak a véleményének is hangot adott, miszerint ellenkezik a demokrácia elveivel, hogy a többség szavazzon a kisebbség jogairól.

Egyelőre azt sem tudni, milyen politikai következménye lehet a felmérésnek. Gerhard Dörfler FPK-s tartományi kormányfő megfogalmazása szerint a referendum célja, hogy a lakosság ne érezze úgy, „a feje felett” döntöttek. Uwe Scheuch pártelnök korábban úgy fogalmazott, a jogi ereje ugyan nem, de „erkölcsi ereje” lesz a referendumnak. Dörfler kijelentette azt is: arra számít, hogy a karintiaiak túlnyomó többsége támogatja a megállapodást.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A „szavazólapokat” június 17-ig lehet visszaküldeni, az eredményt 20-án ismertetik. A kormány várhatóan másnap fogadja el a már megfogalmazott törvényjavaslatot, és az júliusban kerül a parlament elé.

Megfigyelők szerint a népszavazás kiírásával Dörfler a párt Scheuch körül csoportosuló keményvonalas szárnyának engedett.

A vitában előzőleg évtizedeken át keményvonalas álláspontra helyezkedő FPK korábban egyhangúlag jóváhagyta a kedden született egyezséget azzal a kikötéssel, hogy megkérdezik a lakosság véleményét.

A történelmi jelentőségűként értékelt kompromisszumos egyezség kézzelfogható közelségbe hozta az 56 éves helységnévtábla-vita megoldását. A kompromisszumot Dörfler és Josef Ostermayer, a kancellári hivatal államtitkára dolgozták ki, a karintiai szlovén kisebbségi szervezetek bevonásával. A megoldási javaslat központi eleme, hogy alkotmányos erejű törvényben rögzítenék 164 dél-karintiai vegyes lakosságú településen a kétnyelvű helységnévtáblák használatát. Ez mintegy kétszer annyi, mint ahány községben jelenleg kétnyelvű táblákat használnak.