A szíriai kurdok fő célja az autonómia, de az országban csaknem két éve tartó konfliktus esetleges rendezése után hatalomra jutó erők sem biztos, hogy érdekeltek lesznek a föderalista berendezkedés kialakításában – hangzott el hétfőn egy a szíriai kurdok helyzetéről szóló beszélgetésen a Magyar Külügyi Intézetben (MKI). N. Rózsa Erzsébet, az MKI tudományos igazgatója elmondta: a kurdok a legnagyobb, saját állammal nem rendelkező kisebbség a Közel-Keleten, az iráni eredetű népcsoport létszáma 25-40 millió közé tehető. Négy országban élnek nagyobb létszámban: Törökországban, Irakban, Iránban és Szíriában. Kiemelte, hogy Európában viszonylag újnak számít a kurdok jelenléte, a hatvanas évektől vendégmunkásként vagy politikai okokból, a térségben végbemenő változások miatt érkeztek. Elsősorban Németországban és Franciaországban élnek, de Magyarországon is stabil, összetartó kurd közösség van – jegyezte meg.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az etnikai kisebbség az iszlámban évszázadokig nem volt értelmezhető fogalom, csak akkor jelent meg, amikor a nacionalizmus Európából beszivárgott az Oszmán Birodalomba – korábban inkább vallási alapon értelmezték a kisebbségek fogalmát. A Közel-Kelet etnikailag és vallásilag is sokszínű térség, és alapvetően három „kisebbségi-többségi ellentét” határozza meg: a szunnita-síita iszlám ellentét, a palesztin-izraeli konfliktus és a kurd nemzeti tudat kialakulásához köthetően a saját államiságért folytatott harc – mutatott rá. Hozzátette, közvetlenül egyik sem befolyásolta az arab tavasz eseményeit, mert ezek már jóval régebbre visszanyúló küzdelmek.

Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense arról beszélt, hogy a 2011 márciusában kirobbant szíriai felkelés hangsúlyossá tette a kurd kérdést, a közösség szereplőjévé vált a konfliktusnak. A szíriai kurd közösségről viszonylag keveset hallani, mintegy kétmilliós, szunnita irányzatot követő etnikum, amely a lakosság 9-10 százalékát teszi ki – mondta. Hozzáfűzte, nem összefüggő területen élnek az országban, ami nehézségeket okozhat, ha autonómiát kapnának a konfliktus lezárásakor. Emlékeztetett arra, hogy a kilencvenes években megerősödött a szíriai kurdok önálló identitása, az iraki és a törökországi kurd közösség helyzete kevésbé gyakorolt befolyást a szíriai közösségre. 2011-ben a kurd területeken viszonylagos béke honolt, nem errefelé volt a felkelés fő központja – idézte fel.

Az egyetemi oktató véleménye szerint Bassár el-Aszad szíriai elnök tudatosan figyelt arra, hogy ne haragítsa magára a kurdokat, ezért engedményeket adott nekik, 2011 áprilisában például több kurd szíriai állampolgárságot kapott, de még így is nyolcvanezer, az országban élő kurd hontalan. A kurdok nem egységesek, politikailag megosztottak – közölte. Kifejtette, a legerősebb pártjuk a Demokratikus Unió Párt (PYD), amely nem követeli Aszad lemondását, békés átmenetet sürget, és célja az autonómia, nem a függetlenség. Fontos erőnek számít a Kurd Nemzeti Tanács (Kurdnas) is, amely autonómiát és föderalizmust követel, és az Aszad-rezsim lemondását szorgalmazza. A mozgalomban erős iraki befolyás érvényesül – tette hozzá. Arra is kitért, hogy a Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Nemzeti Koalíciója ellenzéki ernyőszervezet nem népszerű a kurdok körében, mert szerintük nem képviseli megfelelően a kurdok érdekeit.

Csicsmann László kiemelte, 2012 augusztusában a PYD és a Kurdnas megállapodott tevékenységük összehangolásáról és a hatalom megosztásáról. Hangsúlyozta, a kurdok célja általában az autonómia. Törökország azonban nem érdekelt ebben, mert tart attól, hogy ha ez megvalósul, az hatással lehet az országukra is. (Törökországban a lakosság 18 százaléka kurd, vagyis mintegy 14 milliós a közösségük.) Felhívta a figyelmet arra, hogy ha megoldódik a szíriai konfliktus, akkor sem biztos, hogy az új hatalomnak érdekében áll majd a föderalista berendezkedés kialakítása.