Úgy tűnik, olvasóink az utóbbi időben valamiért nagyon érdeklődnek a mesterséges nyelvek iránt. Kaptunk kérdést már arról, hogy lehetséges-e finnugor közvetítő nyelvet tervezni, és arról is, hogy mikor szoríthatja ki az eszperantó az angolt. Olvasónk most az eszperantó nyelvű állam lehetőségéről kérdez.

Találtam egy érdekes írást a Semleges Moresnet nevű területről. Semleges Moresnet az a terület, ahol eszperantó állam jöhetett volna létre, ha nem tör ki az első világháború. Vajon lesz-e még ilyen lehetősége az eszperantistáknak, hogy olyan államot alapítsanak, ahol az eszperantó a hivatalos nyelv?

A cikk a Pangea blogon jelent meg Eszperantó állam címen.

Olvasónk úgy véli, Semleges Moresnet területén jöhetett volna létre az eszperantó állam. Persze „mi lett volna, ha...” jellegű mondatokat történelemtudomány nem ismer, de nézzük meg, mennyi alapja van ennek a feltételezésnek. A linkelt cikk a következőket írja:

[...] szinte megváltásnak tűnt a helyi orvos Dr. Wilhelm Molly terve – aki lelkes eszperantista volt – hogy itt hozzák létre a világ első eszperantó államát, az Amikejót. Korabeli jelentések szerint a helyi lakosság nagyon lelkesen tanulta a semleges nyelvet, a kurzusokra rendszeres volt a túljelentkezés, és az utcákon lépten nyomon tört eszperantó beszédet lehetett hallani. Sokan kitették a házukra az eszperantó zászló zöld csillagát is.

Láthatjuk, hogy az „eszperantó állam” csak addig jutott el, hogy a lakosság elkezdte tanulni a nyelvet. Ráadásul ez a lakosság mindössze 4600–4700 főből állhatott, és alig harmaduk lehetett állampolgár. A területnek nem csupán saját pénze, még saját bírósága sem volt, így ha az eszperantó valóban államnyelvvé vált volna, akkor sem töltötte volna be azokat a szerepeket, melyeket általában egy államnyelv betölt. Tegyük a szívünkre a kezünket: amikor eszperantó nyelvű államról beszélünk, akkor nem ilyesmire gondolunk. Ráadásul a terület csempészetből, illegális szeszfőzésből és szerencsejátékokból élt, ami finoman szólva nem lehetett lelkesítő példakép a világ eszperantistái számára – inkább azt tarthatjuk meglepőnek, hogy az Eszperantó Világkongresszus a világ eszperantó fővárosának kiáltotta ki. (Persze könnyen tehette, hiszen ennek nem volt semmi jelentősége.)

Ezek után érdemes választ keresnünk olvasónk kérdésére, hogy lesz-e még olyan állam, ahol az eszperantó hivatalos nyelv lesz. Úgy véljük, az egyáltalán nem zárható ki, hogy hasonló körülmények között, tehát egy apró államban az eszperantót hivatalossá tegyék. Gondoljunk bele: bár a világ összlakosságát tekintve az eszperantisták száma jelentéktelen (az eszperantó aktív használóinak számát legfeljebb kétmillióra teszik), elszánt és lelkes közösségről van szó: a Wikipédiák közül a szócikkek számát tekintve az eszperantó a 33. helyen áll, megelőzve ezzel nem csak a szlovák, dán, bolgár vagy héber Wikipédiát, de a hindit és a latint is. Ha egy kis állam eszperantó nyelvűvé válna, akkor nyilván rengeteg eszperantista zarándokolna el oda, jelentősen fellendítve a terület turizmusát. És persze bizonyára lennének nem eszperantista érdeklődők is, akik csak azért felkeresnék az országot, mert ennek köszönhetően hírnévre tenne szert. Az eszperantó hivatalossá tétele, vagy csupán széles körű használata egy kis, egyébként érdektelen állam területén nyilván jót tenne a turizmusnak, tehát nem zárnánk ki, hogy egyszer még valaki felhasználja az ötletet.

Arra azonban sokkal kisebb esélyt látunk, hogy egy nagyobb állam tegye hivatalossá az eszperantót. Egy nemzetállam általában a saját nyelvét védi, és nem is lenne ésszerű az eszperantót ott államnyelvé tenni, ahol egy természetes nyelv már jól betölti ezt a funkciót. Talán nagyobb esélye lenne ennek egy olyan országban, ahol valóban szükség van egy semleges közvetítő nyelvre, azonban egy ilyen államban az eszperantó bevezetése mindenképpen rengeteg költséggel és erőfeszítéssel járna.

Tanulságos annak a próbálkozásnak a története is, hogy az eszperantót az Európai Unió hivatalos nyelvévé tegyék. Az Unió soknyelvű állam, valóban jól jönne egy semleges közvetítő nyelv, a kezdeményezés mégsem lehetett sikeres. Az angol ugyanis jól betölti e közvetítő nyelvnek a szerepét, és ez nem csupán az angol anyanyelvűek számára kényelmes, hanem az angolul tudók számára is. Márpedig ők elég sokan vannak ahhoz, hogy ne támogassák egy másik nyelv bevezetését (még akkor se, ha egyébként nemzeti önérzetüket sérti az angol uralma). Ráadásul az Unió legfontosabb partnere az Egyesült Államok, mellyel szintén angolul kell kommunikálni, akárcsak számos más Unión kívüli országgal – ezért az angol semmiképpen sem kerülhető meg. Érdekes módon a kezdeményezésnek az eszperantó mozgalmon belül is voltak ellenzői: ők azzal érveltek, hogy ha az eszperantó valahol hivatalossá válna, azonnal megszűnne semlegesnek lenni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Tudta-e?

Az első eszperantista az űrben Farkas Bertalan volt.

Valószínűtlenné teszi az eszperantó bevezetését az is, hogy az eszperantó terjedése évek óta stagnál. Míg születése után hirtelen sikereket ért el, és úgy tűnt, hogy hamarosan fontos szerepet tölt be a világban. Neves személyiségek érdeklődtek iránta, mint pl. a magyar írók és költők közül Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, a Nyugat főszerkesztője, Ignotus, vagy a Kalevala-fordító Vikár Béla. Semleges Moresnet az első évtizedek eufóriájában igyekezett meglovagolni az eszperantó sikerét – ma már azonban az eszperantó hanyatló ágban, de legalábbis hullámvölgyben van, így jóval kisebb a bevezetésének esélye, mint száz évvel ezelőtt volt.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)