Màs:

"Az egyetlen konkrét ezperantó szó, ami a regényben megjelenik, az elevatoro ’lift’. "

Ez is helytelenül, hiszen eszperantóul (is) "lifto".

"Az idézett mondatok arra utalnak, hogy Chabon alaposan beleolvasott a szociolingvisztikai szakirodalomba, hogy foglalkozott a többnyelvűség, a nyelvváltás és a kódváltás problémáival."

Cf. Wikipedia :

Chabon began working on the novel in February 2002, inspired by an essay he had published in Harper's in October 1997. Entitled "Guidebook to a Land of Ghosts", the essay discussed a travel book Chabon had found, Say It in Yiddish, and the dearth of Yiddish-speaking countries in which the book would be useful. While researching hypothetical Yiddish-speaking countries, Chabon learned of "this proposal once that Jewish refugees be allowed to settle in Alaska during World War II... I made a passing reference to it in the essay, but the idea stuck."

Üdv

Ertl Istvàn

Kelta és germán? A mondáikat mindenhol együtt emlegetik, de azt hogy kicsodák voltak, az eredetüket nem találom. Vagy legalább a különbséget köztük. Szóval a kelták "járták körül" Európát. S a keleti gótok? Azok is ugyanoda jutottak: Anatóliáig...Ha valaki többet tud...

Szóval lentebb azt akartam mondani, hogy a németországi ónémet, felnémet, stb. - a germán "hangváltozások" (a jiddis már csak egy késői epizód) nem jöhettek létre "csak úgy", hogy máshol kezdjük képezni a hangokcskákat, kicsit hátrébb, jé, mostantól zöngésedni van kedvünk, stb... Mitől? Mert felhősebb lett az égbolt?

Szerintem az ilyesminek mindig VALÓDI oka volt.

A magyar tájnyelvek sem " csak úgy" jöttek létre. Vas és Zalában a vend nyelv volt az eredeti. Attól lett a különlegesen jellegzetes vasi tájszólás. A vend az szláv? Igen. De szerintem a magyar is olyasmi:-). Arra gondolok, hogy az írott történelem előtti nyelvek sok helyen még többé-kevésbé érthető (gyöknyelvek) voltak egymás számára. A környéki szláv nyelvek és a magyar - biztosan.

Az avar (amit szintén előmagyar nyelvnek tartok) és a sémi nyelvek között ugyanilyen, részbeni érthetőség állhatott fenn. Semmi mással nem tudom magyarázni a magyar és a héber közötti ömlesztett hasonlóságot. A szláv "középtájról" való, de az avar kifejezetten délről. S amikor az ilyenek közös területre kerülve nyelvileg összeolvadtak, akkor szerintem egy-egy magyar (ó-, al-, felnémet, holland stb.) tájnyelv jött létre.

Jiddis nyelv? Hát az német, bekevert héber szavakkal! Tehát egy német nyelvjárásról van szó. Ha német, akkor a keltáról. Az meg biztosan ott volt a görög és Anatólia térségben (is). Köröskörben Európában is ott volt: le-föl.

Nem biztos ugyan, de lehetséges, hogy Mezopotámiában is és akkor a kelta az kaldeus:-).

@Varmer: A szakkönyvek szerint arts → ars, vanitats → vanitatis, tehát msh-csoport egyszerűsödik, a -s ezekben nem a -t-, hanem a nominativus ragja.

@Krizsa: Az nem zavar, hogy az ógörög változás kb. 2000 évvel korábbi, mint a jiddis nyelv maga?

@szigetva: Az a lehetőség a legvalószínűbb, hogy egy helyen történt a T - S/Sz változás és onnan terjedt szét bárhova.

Emelett szóló érvek: az S/Sz hangpáros sok nyelvben máig nem vált szét - vagy nem teljesen. A finnben nem vált szét. A csángó, a görög szejpít, a jiddis T-Sz változásra jutott - de nem ám minden T-re!

Az európai nyelvekben az írás utal arra, hogy régebben még nem volt egyértelmű, melyikről van szó. A héberben a régebbi közös S/Sz betű megléte is ebbe az irányba mutat, amely eredetileg S volt, később ingadozó használatú. S a hébernek van egy újabb, határozott Sz betűje is.

A cikkel ellentétben a jiddis szó eredete nem 'zsidó', hanem j'did = jóbarát. A zsidó szó eredete (csak a 'zs'-s kiejtés jöhet a szlávból): jáhád = egyesül, együtt, j'hudi = zsidó és jihud = elkülönül. Mert ha egyesül egy csoport, akkor ezzel el is különül a többitől.

Ebből megint az a tanulság, hogy a dupla mássalhangzók legtöbbször megduplázott gyököt jelentenek, nemcsak egyszerűen hosszúak.

Bizonyítás: a magyar orr - a héber oror (felfigyel, ellenkezik), áll - álal (fel-rá, pl. a lábára), olló - olelá (kivágott, kiragadott), toll - tulál (feltöltött), stb. héber szavakkal rokonítható.

@szigetva: Szerintem összekevertem a dolgot.

Egyébként arra gondoltam, hogy például az 'ars' művészet szó ragozási töve art-, de valószínűleg ez egy másik jelenség lehet. (Bár örülnék, ha tudnám, mi is ez.)

@Varmer: Az nem jutott hirtelen eszembe. (De pontosan mire is gondolsz?)

@szigetva: Latin?

@Krizsa: [t] → [sz] történt még az ógörögben, modern észak-angliai nyelvjárásokban, a felnémetben, csak ami most hirtelen eszembe jut.

Simon Peres kijelentésére: MEgvesszük Magyarországot.." gondolva felmerülhet az az érzés, hogy ez a sitkai körzet a Kárpát-medencében van.

Hozzátenném, hogy a jiddis annyira német-alapú nyelv (de 1/4-ed 1/3-ad részben héber szavakkal kevert), hogy én gyakran egész mondatokat megértek belőle.

PEDIG jiddisul soha nem tanultam, s a környezetemben sem beszélte senki - németül meg csak gyermekkoromban tanultam:-).

S amióta tudom, hogy a T-ről Sz-re való hangváltozás a jiddis sajátja - tehát szerintem e hangváltozás korát és helyszínét is beazonosítja - azóta még jobban értem:-).

„A jiddis (a szefárd mellett) az európai zsidóság beszélt nyelve volt.”

Ez a mondat azt sugallja, hogy a szefárd nyelv. De nem, a szefárdokat az askenázikkal szokás leginkább szembeállítani, és durva közelítéssel a mediterráneumban élő zsidókat nevezik így. Legjellemzőbb nyelvük a ladino, azaz a zsidó-spanyol.

Két adalék még a cikkhez:

1. Volt olyan terület a történelem során, ahol a jiddis nyelvnek volt némiképp hivatalos státusza: a Szovjetunióban a birobidzsani Zsidó Autonóm Terület – hu.wikipedia.org/wiki/Zsid%C3%B3_auton%C3%B3m_ter%C3%BClet

Ennek a különféle politikai céljait e helyt nem fejteném ki.

2. Az eszperantó említése azért is érdekes, mert kitalálója, Zamenhof orosz–jiddis kettős anyanyelvű lengyelországi litván zsidó származású volt, és egyfelől ez a soknyelvű közeg, másfelől a korabeli asszimilációs törekvések minden bizonnyal erősen hozzájárultak ahhoz, hogy megalkossa az eszperantó nyelvet.