A rágcsálóknál az állóképességet igénylő mozgás molekuláris változásokat idézett elő a szívnek abban a részében, amely a természetes ritmussal függ össze – tudósított a BBC hírportálja a Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmányról.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az ilyen jellegű sportot űző emberek – hosszútávfutók, kerékpárosok, úszók – általában nagyon egészségesek, ennek ellenére valószínűbb, hogy szívritmuszavarokkal kell számolniuk, ahogy egyre idősebbek lesznek, bár a kockázat így is alacsony.

Az átlagos felnőtt nyugalmi szívritmusa percenként 60 és 100 szívösszehúzódás között mozog. A sportolói pályafutása csúcsán már túljutott, 38 éves Chris Hoynak és az ötvenéves Miguel Indurainnak – az országúti kerékpározás híres bajnokainak – nyugalmi értéke 31, illetve 28.

Forrás: Facebook / Le Tour de France

A Manchesteri Egyetem Mark Boyett vezette kutatócsoportja szerint a szív saját ritmusszabályozója az edzés hatására változik meg. Egerekkel végzett kísérletek során azt találták, hogy az állóképességet igénylő mozgás hatására egy, a ritmus szabályozásában résztvevő fontos fehérje, a HCN4 szintje csökken, és ennek a számlájára írható az alacsony szívritmus.

„Noha a sportoló alacsony nyugalmi szívritmusa nem okoz problémát, az egész életükben sportolóknál valószínűbb, hogy idős korukra mesterséges elektromos szívritmus-szabályozóra lesz szükségük” – mondta Boyett. Hozzátette azonban, hogy az állóképességet igénylő sportoknak lehetnek ugyan káros hatásai a szívre, előnyeik mégis sokkal számosabbak, mint a kockázatok.

Jeremy Pearson, a Brit Szív Alapítvány egyik orvosigazgatója szerint a kutatás eredményei azt mutatták meg, hogy egereknél a mozgás megváltoztatja a szív elektromos „huzalozását”, és a szívritmus módosulása tartósan meg is maradt. „Sokkal több kutatásra van azonban szükség, hogy megtudjuk, emberekre is ilyen hatása vannak-e a nagy állóképességet igénylő sportok” – tette hozzá.