A székely írás eredetéről kevés komoly és számos délibábos elmélet látott már napvilágot. A nyest célja az ismeretterjesztés, ezért aztán különösen gyakran tapasztaljuk, hogy a hittel szemben a tudományos érvelés, adatok, megfontolások tehetetlenek. Sokan vannak azonban, akik nem az ezotéria iránti vonzódás, hanem információhiány miatt kedvelnek meg egy-egy ábrándos elméletet – vagy mert nem tanulták meg azokat a módszertani fogásokat, amelyeket a nyelvészek, történészek, művelődéstörténészek alkalmaznak. Most arra mutatunk egy példát, miért gyanús egy olyan elmélet, amelyben – ezer év távlatából – minden egyes mozaikkő a helyén van.

Morgan Le Fay, a Délibáb (Fata Morgana) névadó varázslónője. Mágiája sokakat elbűvöl
(Forrás: Wikimedai Commons / Frederick Sandys)

Székelyek és kettős honfoglalás?

Akit érdekelnek a „rovásírásos” – azaz székely, avar kori, honfoglalás kori, kazáriai – ábécékkel írott emlékek, azok jól ismerik a régész Vékony Gábor nevét. Vékony több könyvet, s jó néhány tanulmányt publikált a kelet-európai írásokkal írt emlékekről. Munkáját semmiképp nem nevezhetjük dilettánsnak, de még laikusnak sem, hiszen képzett régész volt, nézeteit többnyire tág művelődéstörténeti keretbe illesztette, pontosan ismerte a források használatának szabályait. Mégis tömegével alkotta meg az igen egyedi olvasatokat és nézeteket, minél tanácstalanabbak és óvatosabbak voltak mások egy-egy olvashatatlan emlékkel, megfejtetlen ábécével kapcsolatban. annál bátrabban oldott meg minden problémát. Értelmezéseiben nincsenek hiányok: minden megfejtés köré azonnal kerül egy kerek, lezárt, jól mesélhető történet is.

Vékony Gábor több közleményben is foglalkozott a székely írás eredetével, a különféle helyeken kifejtett nézetdarabok néhol kiegészítik egymást, néhol zavarosabb az egymáshoz való viszonyuk, néhol ellentmondanak egymásnak. Van azonban közös elem: Vékony kiindulópontja – lényegében minden munkájában – a kettős honfoglalás elmélete, s időnként mintha adatait, s főként a töredékes adatokat kiegészítő fantáziaelemeket is annak érdekében rendezné el, hogy minél simábban illeszkedjenek László Gyula teóriájához. A székely írás vonatkozásában is ennek megfelelően alakítja ki a hátteret: Vékony szerint a székelyek olyan magyarok, akik – sok más magyar néprésszel együtt – jóval a honfoglalást megelőzően itt éltek már a Kárpát-medencében. Azért kezdtek etnikailag elkülönülni a többiektől, mert az Avar Birodalom megrendülése után a Pannóniát birtokba vevő karoling uralmon belülre kerültek.

Lotz Károly: A magyarok megérkezése az új hazába – de mikor történt?
(Forrás: Wikimedia Commons)

A székelyek kereszténységre térítése is korábban kezdődött, mint ahogyan a történészek általában föltételezik: ebben szlovén, bolgár és német papok, szerzetesek működtek volna közre, ezért volnának a magyar keresztény terminológiának nyugati és keleti rítushoz köthető szláv kölcsönszavai, a török eredetű keresztény terminológiát pedig az magyarázza, hogy a 8. századi karoling térítési kísérletekkel elsősorban az avarokat vették célba. Ehhez azt kell föltételeznünk, hogy a magyar nyelv korai török kölcsönszavai között avar eredetűek is lennének – Vékony ennél tovább megy, és minden r-török sajátosságot mutató kölcsönszót avarnak tart.

Lázár barát és a székely írás

Mindez azért fontos, mert Vékony a székely írást is a keresztény térítésekhez köti: szerinte a székely ábécé létrehozója ugyanazokból a forrásokból merített, amelyekből a keresztény szókincs összeállt. Az alapja az avarok írása, de kiegészült cirill és glagolita jelekkel, sőt, még a német hatásnak is van nyoma benne – a [c] és a [h] jele Vékony szerint a markomann (a Karoling Birodalom déli területeiről ismert) rúnaírásból származik.

Sőt: szinte évre pontosan tudni véli a székely írás megalkotásának idejét is. A székely írás megteremtője szerinte egy karoling tudós lehetett, aki ismerte az avar, a glagolita, a cirill és a rúnaírást, és valamikor 864 és 885 között, a „nagy avar térítés” részeként alkotta meg Pannóniában a székely ábécét.

Azért éppen e dátumokat jelölte ki Vékony, mert szerinte a glagolita írás 864-ben született, és – szemben a szakirodalomban csaknem egységesen elfogadott nézettel – nem Cirill és Metód műve. Ők Vékony szerint a cirill írást hozták létre (ez is szemben áll a tudományos konszenzussal), és ez 885 után már nem volt jelen Pannóniában. A székely írás tehát „nem valami »pogánykori örökség«, hanem éppen a korai magyar kereszténység emléke” – ezért van, hogy a legkorábbi emlékek templomokban maradtak fenn, s hogy a Bolognában őrzött kézirat naptárának eredetije a 12. századra vezethető vissza, hogy a címlapjára azt írta az emléket lemásoló olasz gróf, hogy az első keresztények naptára, és hogy a naptár mellett „valóságos kis katekizmust” is tartalmaz.

A reichenaui bencés kolostor – itt élt volna a székely írás megalkotója?
(Forrás: Wikimedia Commons / Hilarmont / CC BY-SA 3.0)

Pár évvel később Vékony még tovább szőtte a már korábban is regényes történetet. Egy pápai levélben rábukkant ugyanis egy 873-ban megölt, Lázár nevű szerzetes nevére. Ez nyomban összekapcsolódott nála a bolognai naptárban jelzett Lázár-nappal, amelyet más naptárak nem jeleznek, kicsit visszadatálta a naptárt – immár 9. századi lett –, s máris megvolt a naptár készítőjének neve. Sőt, a reichenaui kolostor könyvében is talált egy Lazarust, és máris megvolt a német kapcsolat is: Vékony szerint Lázárnak hívták a bolognai naptár készítőjét, ő volt az a Lázár, akiről a német kolostor évkönyvében olvasunk, s azonos azzal a Lázárral is, akit a pápai levél említ.

Minthogy e Lazarus barát esetében megvoltak azok a feltételek, amelyek a székely írás megalkotásához vezettek – érzékenység a megtérítendők anyanyelvére, a rúnaírás, valamint az avar, a glagolita és a cirill írás ismerete –, ő hozhatta létre a székely ábécét. És még mindig tovább lehet vinni a mesét: a pápai levél egy ellene indított eljárás szenvedő alanyaként emlegeti Lázárt, elképzelhető, mondja Vékony, hogy talán éppen az általa létrehozott írás miatt támadták.

Ne higgyük azért el azonnal, hogy a székely írás megalkotója egy Lázár nevű német szerzetes, aki ismerte az avar, a cirill, a glagolita és a rúnaírást, és 864 és 873 között Pannóniában összerakta belőle azt, amit székely írásnak nevezünk, majd írt vele egy naptárt és egy kisebb katekizmust. Ahhoz ugyanis, hogy ez igaz legyen, számos föltételezést kellene igazolni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kevés adatból színes kép

Mint láttuk, Vékony összekapcsolta a kettős honfoglalás elméletét a székely írás eredetéről alkotott teóriájával, s mindezt még a magyar kereszténység kezdetéről vallott nézeteivel is kiegészítette. A kettős honfoglalás eredeti elméletének kritikájával itt nincs mód foglalkozni, a kereszténység kezdeteiről kialakított elképzeléseivel sem. Az előzőre bőségesen áll a rendelkezésünkre irodalom, az utóbbiról elég talán annyit mondanunk, hogy igen merész állítás, amely szerint valamennyi r-török kölcsönszó avar eredetű volna, még akkor is, ha a magyar nyelvbe a honfoglalás után is kerülhettek török kölcsönszavak. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a magyar nyelv honfoglalás előtti török kölcsönszavai, amelyek igen erős török hatásról tanúskodnak, s amelyek átfogják a nomád szellemi és tárgyi világot, a magyar honfoglalás idejére már csak legfeljebb nyomokban kimutatható, igen alacsony presztízzsel rendelkező avarok föltételezett török nyelvéből özönlöttek volna a magyarba. Minthogy Vékony további gondolatai e két elméleten nyugszanak, ha e nézetek nem igazolhatók, az alapjaiban rendíti meg Vékonynak a székely írás eredetére vonatkozó elméletét is.

De bőven marad igazolatlan tétel e két kérdéskörön kívül is. Csak a tetszetős elmélet leggyengébb pontjait említve: valamennyi jelentős írástörténeti munkában a glagolita, és nem a cirill írás megteremtőjének tartják Cirillt és Metódot, a cirillt írást pedig a követőik által kidolgozott ábécének vélik. Egy ilyen széles körben elterjedt nézet megdöntéséhez súlyos bizonyítékokra van szükség, ilyesmit – vagy ilyenekre való hivatkozást – Vékonynál nem találunk.

A sok írást ismerő – elképzelt – Lázár barátnak a 9. században még nem lett volna szüksége a [c] jelölésére, se rúnaírásból vett jellel, se másmilyennel, mert ez a hang csak később, az ómagyar kor folyamán jelent meg a magyar nyelvben. Még mindig az elképzelt Lázár fráternél maradva: igen egyszerű volna a múltat kutatók élete, ha ilyen simán, pusztán a névazonosságra alapozva azonosítani lehetne két-három különböző forrás Lazarusát. A pápai levél Lazarusa ugyanis épp azért alkalmas arra, hogy lényegében bármiféle mese főszereplőjévé váljon, mert semmit nem tudunk róla.

A Karoling Birodalom a 9. század közepén
(Forrás: Wikimedia Commons / Histoire Et Géographie - Atlas Général Vidal-Lablache, Librairie Armand Colin, Paris, 1898.)

A Bolognában őrzött székely írásos naptár sem alkalmas koronatanúnak: a 13. században szentté avatottak névünnepei is szerepelnek benne, nehéz tehát a kalendáriumot akár a 12., akár a 9. századra datálni. Abból, hogy a naptárban szerepel a Lázár név, csak igen szárnyaló fantáziával lehet arra következtetni, hogy így hívták a szerzőt, különösen hogy a név egyébként a saját helyén (december 17.) szerepel a naptárban, s nem valahol azok között az adatok között, amelyek a készítés helyére, idejére utalhatnak. Végül pedig: a bolognai emléknek az a része, amit Vékony „egész kis katekizmusnak” nevez, talán nem is a naptárral egy időben keletkezett, hanem később.

Mindebből azt láthatjuk tehát, hogy ha kellőképpen kevés az adatunk, és kellőképpen színes a fantáziánk, akkor abból bármilyen szép történet kikerekedhet – csak ebben az esetben nem tudományos prózát, hanem kalandregényt írunk. Vékony egyébként maga is félretette korábban aprólékosan kidolgozott történetét: egy újabb, szintén számos fantáziaelemmel dúsított elméletben már azt fejtette ki, hogy a székely írás cirill eredetűnek tartott betűi a 11. században, Dél-Erdélyben kerültek volna a székely ábécébe – a Bulgáriából Erdélybe érkező románok cirill ábécéjéből...

Irodalom

Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században 1–2. Nyelvünk és kultúránk 10 (1997), 1145-1170, 11–12, 1317-1340.

Vékony Gábor: A székely írás legkorábbi emléke Bodrog-Alsóbűn. Nyelvünk és Kultúránk 107/3 (1999), 36–47.

Vékony Gábor: A székely írás emlékei, kapcsolatai, története. 2004.