-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Ha ma az ember hiteles információkat keres a székely írásról, szinte reménytelen helyzetben van. Bár a témában tengernyi irodalmat találhatunk, a hozzáférhető kiadványokban és az interneten olyan mértékben keverednek a hiteles információk a kitalációkkal, hogy eleve kész szakértőnek kell lennünk ahhoz, hogy a kettőt elkülönítsük egymástól.
Nehéz helyzetben van a recenzens, ha egy olyan könyvet kell ismertetnie, melyet annak a lapnak egy állandó szerzője írt, melyet ő maga szerkeszt. Még csak hagyján, ha rosszat írna – ekkor csak abban kell reménykednie, hogy viszonyát a szerzővel majd csak sikerül valahogy rendeznie. Nehezebb a feladat akkor, ha jót írna. Ilyenkor ugyanis az olvasó természetesen gyanakszik, hogy a szerzővel való kapcsolata miatt ír jót.
Márpedig Sándor Klára A székely írás nyomában című művéről mást nem nagyon lehet írni. A kötet eleve azon ritka művek közé tartozik, melyek egyszerre szólnak a nagyközönségnek és a szakembereknek. A szerző már korábban is próbálkozott hasonlóval Nyelvrokonság és hunhagyomány című kötetében, azt a kísérletét – minden egyéb érdeme mellett – kevésbé találtuk sikeresnek. Az új kötet sokkal jobban követhető, köszönhetően talán annak is, hogy a téma sokkal szűkebb, lényegében az írástörténetre és néhány, a magyar olvasó előtt nem teljesen ismeretlen történelmi kérdésre terjed ki, ezeket legfeljebb tudománytörténeti érdekességek színesítik.
Azt, hogy nem a szűk szakmának szól, mi sem mutatja jobban, mint hogy Sándor Klára még a fonéma fogalmát is hosszan magyarázza. Ez azért is tűnik furcsának, mert a székely írás még a mai magyar helyesírásnál is kevésbé fonémajelölő – a kötetben később valóban alig esik szó fonémákról. Úgy tűnik, ennek bevezetésére lényegében azért van szükség, hogy a szerző bevezethesse a graféma fogalmát. Itt viszont a módszeren csodálkozhatunk: e sorok írója legalábbis úgy véli, hogy a graféma fogalmát könnyebb megértetni, mint a fonémáét, ezért éppen a graféma felől célszerű a fonéma felé haladni. Az egyszerűség kedvéért azt mondhatjuk, hogy a a következőben különböző betűket, de azonos grafémákat sorolunk fel: h, h, h, h, h,h,h,h. Ennyiből bárki megértheti, hogy a szaknyelvi használatban a betű a formát jelenti, a graféma pedig az azonos funkcióban használt betűk összefoglaló neve. Ennek példája pedig már könnyen átvihető: a hang az elhangzó akusztikai jelenség neve, míg a fonéma az azonos funkcióban használt hangok elvont kategóriája. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a fonéma és a graféma fogalma a kötet olvasója számára is világossá válik.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A másik végletnek az tekinthető, amikor Sándor Klára az egyes nyelvemlékek elemzésének problémáit mutatja be. Itt az olvasó éppen azokkal a dilemmákkal szembesül, amelyekkel maguk a kutatók is. Jó példa erre Farkaslaki Mátyás átkának bemutatása. Ez a nyelvemlék többek között arra is rámutat, hogy bár a székely írásos emlékek nyelvtörténeti jelentősége már csak számuk miatt is eltörpül a latin betűs nyelvemlékek jelentősége mellett, azért szolgálhatnak értékes adatokkal: ez az első nyelvemlékünk, melyben a szukszükölés felbukkan. A laikus olvasó is egészen természetesen juthat el napjaink kutatási problémáihoz – bár azért természetesen szakértővé nem válik, hiszen a szakértőkkel szemben nem ismeri alaposan a magyar nyelvtörténetet és nyelvjárásokat.
(Forrás: MTI / Oláh Tibor)
Egy ilyen kötet megjelenésének márpedig nagyon is itt volt az ideje. Ha ma az ember hiteles információkat keres a székely írásról, szinte reménytelen helyzetben van. Bár a témában tengernyi irodalmat találhatunk, a hozzáférhető kiadványokban és az interneten olyan mértékben keverednek a hiteles információk a kitalációkkal, hogy eleve kész szakértőnek kell lennünk ahhoz, hogy a kettőt elkülönítsük egymástól. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy abban sem lehetünk biztosan, hogy az egyes írásokban említett „nyelvemlékek” valóban létezne-e; ha igen, a rajtuk levő vonások értelmezhetőek-e egyáltalán írásnak; ha igen, a betűk csak stílusukban hasonlítanak a székely írás jeleire, vagy valóban azonosíthatóak velük; ha igen, akkor van-e valóban elfogadható olvasatuk stb. Sokatmondó az is, hogy míg a Wikipédia Székely–magyar rovásírás (!) című szócikke bemutatja a „korszerű” (Forrai-féle) változatot, illetve a Unicode-szabványtervezetet, addig nem tartalmazza a székely írás nyelvemlékekben megjelenő ábécéit. (Sándor Klára közli a 15. századra rekonstruált változatot.)
Könyvekről olvasna?
Nem csoda, hogy Sándor Klára könyvének középpontjában éppen a nyelvemlékek állnak. Ezek ismertetése, leírása gyakran a nyesten jelent meg először a könyvben megtalálhatóhoz hasonló formában. A kötetben most szerepel az összes olyan emlék, mely biztosan vagy legalább jó eséllyel székely írással íródott. Sándor Klára a jövő fő kutatási feladatának is a székely írás emléktárának összeállítását jelöli meg. Ebben az emlékek jó minőségű másolatának, illetve a helyszínük, fellelésük körülményeinek, a rájuk vonatkozó szakirodalomnak kellene szerepelnie. Az összehasonlítás érdekében célszerű lenne, ha a nyugati török nyelvemlékek hasonló gyűjteménye is elkészülnek.
(Forrás: MTI / Földi Imre)
A kötet nem csak azért hasznos, mert a székely írásra vonatkozó valós ismeretekre tehetünk szert belőle. Hasznos azért is, mert megérthetjük belőle, hogy a székely írás mai, lépten-nyomon felbukkanó használata valóban hagyományőrzés – méghozzá nem egyszerűen az írás használata által, hanem pontosan azáltal, hogy mindenhol a gyakorlati szükséglettől függetlenül, reprezentatív céllal jelenik meg. A székely írásnak ugyanis egyetlen olyan emléke sincs, ahol az írást valóban információközlés céljából használták volna. A székely írás használatának minden esetben az a célja, hogy megmutassa: használója jártas a székely írásban, tagja annak a bennfentes körnek, amelyik ismeri. Márpedig a mai rovásírásos táblák, feliratok sem szólnak másról, mint hogy felmutassuk: a székely írás létezik, és vannak, akik számon tartják, használják. Valójában éppen ez az, ami a hagyományt viszi tovább.