A Magyar Információbrókerek Egyesülete november 13-án tartja a Könyvek nélküli könyvtár – Tájékoztatás elektronikus forrásokból című konferenciáját. A cím sokféle értelmezésnek ad teret, és azok mindegyike felveti a hagyományos „könyv-tárral” kapcsolatos elképzelések tarthatatlanságát, a könyvtáros szakmán belüli értékválságot. Nem mintha a tudomány könyvtárnak nevezett csarnokában való csendes elmélyülés, építkezés vagy éppen kikapcsolódás ne hordozna továbbra is értéket! Ugyanakkor a használói igények – melyek kielégítésére a könyvtár intézményét több ezer évvel ezelőtt létrehozták –, átrendezik a hangsúlyokat.

Értéket hordoz
(Forrás: Wikimedia Commons / Jorge Royan / CC BY-SA 3.0)

Az amerikai Columbus Metropolitan Library (közkönyvtár) nem reprezentatív, de elgondolkodtató 2014. októberi használói felmérése szerint a hagyományos könyvtárfelfogáshoz képest a fogalmi imázstérképen

• a „könyv” jelentősen, az „olvasás” és a „kutatás” némileg visszaszorult, a „csend” kifejezés eltűnt;
• növekedett valamelyest az „információ” fontossága;
• markánsan megjelent a „közösség” és a „technológia” fogalma.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Amennyiben a könyvtárak továbbra is a köz intézményei kívánnak maradni, komolyan figyelembe kell venniük ezeket a jelzéseket. A könyvnélküliség azonban továbbra sem egyértelmű… Az alábbiak mindegyikére gondolhatunk a fogalom kapcsán:

• nyomtatott könyvek nélkül? (tehát csak e-könyv?)
• folyóiratokból? (csak kurrensebb szakirodalom?)
• nyomtatott dokumentumok nélkül? (akkor fizikai tárolóhelyiség sem kell?)
• könyvtári épület sem kell? (csak virtuális tájékoztatószolgálat?)

Nem kell?
(Forrás: Wikimedia Commons / Arild Vågen / CC BY-SA 3.0)

Akárhogy is, úgy tűnik: fizikai kötöttségektől mentesebb, naprakészebb szolgáltatást várnak a felhasználók. S e szolgáltatást nyújthatja a könyvesboltok és az elektronikus média mellett akár a többnyire közpénzből fenntartott könyvtár is. Annak ellenére, hogy minden könyvtárban végzett munkafolyamatnak komoly, tőkeerős, nemzetek feletti szintű konkurense van, kezdve a dokumentum-kiválasztástól (pl. Amazon) az gyűjteményépítésen keresztül (pl. Elsevier kiadó, Thomson-Reuters, Google, Netflix) a tájékoztatásig (pl. Google, tanácsadó vállalkozások).

Az USA-ban kb. 2000-től beszélhetünk könyvek nélküli könyvtárról. Első megjelenései a műszaki könyvtárak (Kansas, Stanford, San Antonio, Drexel egyetemein), a vállalati információs központok (itthon is, ahol nincs idő és pénz a nyomtatott könyvek iránti nosztalgiára). A jelenség a közkönyvtárak esetében is megjelent, például a texasi Bexar megyében, ahol a „könyvtár” gyakorlatilag szakképzett és kisegítő személyzetből, számítógépteremből, internetből és előfizetett (e-könyv)-adatbázisokból áll. Korábbra datálódnak a tudományos és üzleti kiadók elektronikus folyóirat- és könyv-tárai, ahol az e-dokumentumokat közzéteszik A helyesírási szabályzat alapján: Periodikaarchívum és -adatbázis. (A szerk.)(például a Magyar Elektronikus Könyvtár, Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis), és ahol számos fizetős értéknövelt szolgáltatást kínálnak témafigyeléssel, algoritmusalapú referensszel, azaz tájékoztató szolgáltatással – pl. a magyar tudományos közösség számára az EISZ-en (Elektronikus Információszolgálat) keresztül is elérhető ScienceDirect. És ide tartoznak a magánemberek (torrent)gyűjteményei is – melyek intézményi szinten nem jelennek meg, ugyanakkor fontos forrásai az személyes informálódásnak.

Kikerülnék
(Forrás: Wikimedai Commons / Remi Mathis & Marie-Lan Nguyen / GNU-FDL 1.2)

A könyvnélküliséget felfoghatjuk úgy is, hogy a legfrissebb információra van szükség, amelynek még nem volt ideje papírra kerülni, amely emberek fejében vagy webes tartalmakban jelenik meg. Ezekhez a hozzájutást a telefon (ismerősök, szakemberek felkeresése) és az internet jelenti. Az ilyen információk szolgáltatását információs tanácsadók, információbrókerek kínálják.

A fizikai könyveket, sőt, adott esetben a könyvtárépületet is kikerülő szolgáltatás a chat-referensz (pl. Corvinus Egyetem Könyvtárában), a telefonügyelet (tudakozók, ügyfélszolgálatok esetében), az email-referensz (pl. a magyar Libinfo vagy nagy testvére, az Ask a Librarian). Izgalmas gyakorlat az embedded librarian, azaz ’beépített könyvtáros”, aki a hegy és Mohamed hasonlatát komolyan véve – ha a használó nem megy a könyvtárba, akkor a könyvtáros megy a használóhoz – maga keresi fel a célcsoportokat, és épül be munkafolyamataikba. Az ilyen könyvtáros természetes előfordulási helye a vállalati kutatórészleg, a rektori titkárság, az osztályterem, a hírszerzőcsapat, a hallgatói büfé, ahol a hallgatókat „inzultálva” egy laptoppal kezében segít nekik aktuális tanulmányi feladataik megoldásában.

Beépített könyvtáros?
(Forrás: Wikimedia commons / Abc10 / CC BY-SA 3.0)

A Magyar Információbrókerek Egyesületének konferenciája a téma összetettségének megfelelően kínál előadásokat a térítéses információszolgáltatás folyamatában jelentkező használói elvárások azonosításáról, az archív tartalmak digitális központi szolgáltatásáról, a könyvtárak helyismereti digitalizált anyagainak szolgáltatásáról, egyetemi könyvtári és nagyvállalati könyvtári jó gyakorlatokról, a webes források tájékoztatásban való használatáról, valamint a naprakész és archív sajtóinformációk szolgáltatásáról.

A szerző a Magyar Információbrókerek Egyesületének elnöke.