„A helyesírási bizottság legutóbbi ülésén az volt a kiinduló helyzet, hogy a legtöbb szabályt változatlanul hagyják. A tárgyalás végére azonban jó néhány változtatásban megállapodtak a tudósok.” De vajon A magyar helyesírás szabályainak (AkH.) az -ó/-ő végű jelzős szerkezetek egybe-, illetve különírására vonatkozó 112-es szabályt átírták? Vannak ugyanis ilyen példák is: „A talajgyakorlat bemutatása során a tornász összesen háromszor tért vissza a kiindulóhelyzetbe.” – Most akkor egybe vagy külön? Mikor egybe, és mikor külön?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Újra és újra beleütközünk abba a nehézségbe, hogy van egy jelzős (általában minőségjelzős) szerkezet, amelynek esetében az alapeset természetesen a különírás lenne, de mégis egybe kéne írni – például mert a jelzős szerkezet egyben egy szakkifejezés is. Legutóbb például a kiinduló helyzet – kiindulóhelyzet szavakkal kapcsolatosan merült fel egyik olvasónkban ez a kétely.

Testnevelés témájú szakdolgozat írása közben a kolléganőnk az alábbi problémával szembesült: a KIINDULÓ HELYZET-et a szakkönyvek fele egybe, a másik része külön írja. A vélemények a tantestületen belül is megoszlottak. A) jelzős szerkezet, így két szó. B) szakkifejezés, vagyis egybe írandó. Kinek volt igaza?

Forrás: Wikimedia Commons / Jonathanfv / CC BY 3 0

Az AkH. 112. pontja vonatkozik erre az esetre; e szerint:

Ha csak alkalmi minőségjelző, általában különírjuk jelzett szavától: dolgozó nő, izzó fém, közvetítő javaslat, parancsoló hang, sajgó térd, felszabadítómozgalom, kiváló termék, (az újoncokat) kiképző tiszt stb.; különösen olyankor, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó: mutató névmás, szélező körfűrész,növényvédő szer, rakétaindító állvány, földrengésjelző műszer, ellenőrző bizottság, összekötőhíd, előadó körút stb.

Jegyezzük meg azt is, hogy az egy szótagú igekötő a helyesírás szempontjából nem minősül összetételi tagnak!Így abban kell döntést hoznunk, hogy alkalmi minőségjelző-e a kiinduló a fenti szerkezetben. Úgy gondoljuk, hogy amennyiben szakkifejezésről van szó, nem alkalmi a jelző, tehát nem kell különírnunk a szerkezetet. Ezt erősíti meg a szabály folytatása is, amely így hangzik:

Ha viszont az igenévi jelzős kapcsolatok tagjai jelentés tekintetében összeforrtak (az igenév nem folyamatot, hanem valamire való képességet, rendeltetést fejez ki; illetőleg a jelzett szó az igenévben kifejezett cselekvésnek valamilyen határozója), a két egyszerű szót egybeírjuk: cséplőgép, izzólámpa, desztillálótorony, védőnő, ivóvíz, költőpénz, eladólány (üzletben),kiképzőtiszt (beosztás), felvonóhíd; hálószoba, kutatóintézet, pihenőnap, evezőlapát, átütő-papír, belépőjegy; stb.

Az olvasónk által vázolt kontextusban egyértelműen az a helyzet, hogy a kiindulóhelyzet kicsit mást, többet jelent, mint a kiinduló helyzet kompozicionálisan, azaz a tagjai jelentésének az „összege”. Erre a legjobb bizonyíték az lehet, hogy egy-egy gyakorlatsorban akár többször is visszatérhet a sportoló a kiindulóhelyzetbe. Kiinduló helyzetben azonban csak a gyakorlatsor legelején lehet.

Mindezek alapján úgy gondoljuk, teljesen indokolt, és a helyesírási szabályok szerint is normatív a kiindulóhelyzet írásforma.