Blogolvasó nevű olvasónk olyan témát vet fel, amelyről már többször volt szó, de a kérdés bizonyos szempontból mégis érdekes.

A legtöbb esetben a hely és az idő meghatározásához ugyanazokat a ragokat használjuk: -on, -en, -ön vagy -ban, -ben (január-ban, Debrecen-ben, szerd-án, Szeged-en). De mi van a tavasszal, ősszel, éjjel, nappal szavak esetén, amikor az időhatározóként eszközhatározós ragot (-val, -vel) alkalmazunk? Ez miért alakul így, miért nem azt mondjuk például, hogy tavaszban, őszben, éjben, napban?

A Nyest olvasói bizonyára tudják már, hogy teljes következetességet a toldalékok (vagy más nyelvben az elöljárószók) használatában hiába is keresnénk. Már az idézett -n és -ban/-ben toldalék közötti választásban is sok önkényesség van. (Miért Győrben vagy Győrött, de Solymáron és Litéren?) Arra tehát nyilván nincs válasz, hogy miért éppen úgy mondjuk, hogy tavasszal és ősszel, viszont nyáron és télen.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kérdés mégis érdekes abból a szempontból, hogy hogyan kerül az „eszközhatározó” toldaléka időhatározók végére? Azért tettem idézőjelbe az eszközhatározó szót, mert persze a -val/-vel toldalékot eleve nemcsak eszközök jelölésére használjuk. Például nagyon gyakori az a másik szerepe, amit az ún. „társhatározókban” játszik: elmentünk moziba Pistáékkal. És rengeteg más kifejezésben is használjuk, amelyekben a szerepét nem tudjuk ilyen ékes nevekkel illetni, például számol a nehézségekkel, végez az ellenségével, valamennyivel fontosabb, elégedett a teljesítményével, osztható hárommal, azonos valamivel stb. (Ezekben az esetekben szeretik „vonzatnak” nevezni a -val/-vel toldalékos szerkezetet, ami szerintem csak azt fejezi ki, hogy a -val/-vel-nek ezek a szerepei sokkal ritkábbak, mint az „eszköz” vagy a „társ”, de erről talán máskor.) De vajon ezek közül melyik függhet össze az időhatározókban való használatával?

Tavasszal – 2013-ban
(Forrás: MTI / Varga György)

Első látásra egyik felsorolt használat sem indokolja a -val/-vel időhatározókban való megjelenését. Én is csak spekulálni tudok azon, miből is eredhet. Az időhatározóhoz legközelebb álló használatai, amelyekre gondolni tudok, az ilyenek: Ezzel/azzal sarkon fordult. Ez a használat talán a „társhatározói” használattal áll rokonságban (ezzel a mozdulattal, e szavakkal ’ennek a mozdulatnak, ezeknek a szavaknak a kíséretében’). Vagyis a -val/-vel használható annak jelzésére, hogy egy jelenség egy másik jelenségnek a kísérőjelensége, velejárója, és ez persze az egyidejűségükkel is együtt jár, pl. A hideggel megérkezett a hó is.

Tavasszal – 2013-ban
(Forrás: MTI / Mohai Balázs)

Akárhogy zajlott is a -val/-vel használatának változása, bővülése, az én hipotézisem mindenképpen megfelel annak a tipikus jelentésváltozásnak, amit asszociatív (képzettársításos) változásnak nevezhetünk. Ez a metonímia egy fajtája, és az a lényege, hogy ha egy bizonyos használat nagyon gyakran együtt jár egy másik jelentésmozzanattal, akkor a kifejezés használata eltolódhat annak a bizonyos másik mozzanatnak az irányába. Például ha valamit akarunk, szeretnénk, az mindig jövőbeli helyzetre vonatkozik (Azt szeretném, ha eljönnél a koncertemre – ez azzal jár, hogy a koncert a kimondás ideje után legyen valamikor). Ezért az akaratot kifejező igék rendszeresen át szoktak alakulni a jövő időt kifejező igévé a legkülönbözőbb nyelvekben. Ugyanígy történhetett, hogy az együttjárást kifejező -val/-vel toldalékot az egyidejűség jelölésére kezdték el használni. Gyakori volt ez a használata azzal a kicsit régies igealakkal, ami formailag olyan, mintha a particípium birtokosra utaló toldalékot kapna (a tavasz megérkeztével, az ősz beálltával), illetve különböző igéből képzett főnevekkel (a tavasz eljövetelével). Ezeknek a hatására alakulhatott ki az egyszerűbb tavasszal, ősszel. De hogy miért éppen ezek rögződtek ebben a formában, arra szerintem senki sem lenne képes választ adni.

Tavasszal – 2013-ban
(Forrás: MTI / Mohai Balázs)

Egyébként az egyidejűségre vagy a közvetlen egymás után következésre utaló kifejezések az emberi nyelvekben nagyon gyakran nyernek ok–okozati kapcsolatra utaló jelentést, ugyanolyan asszociatív módon, mint amiről az előbb szóltam. És ez megtörténik a -val/-vel toldalékkal is, pl. A törvény életbe lépésével megváltoztak a kutyatartás szabályai. Ezt lehet egyidejűségként is értelmezni, de nyilván oksági viszonyra is utal (nyilván az illető törvényben van valami, ami kihat a kutyatartás szabályaira).