@korhel :nyilvánvalóan ironizál, de attól még komolyan is tisztázhatjuk a gyöknyelvészet legalapvetőbb szabályait.

1. A VÁZ, jelen esetben a P/FN csak a vázból képzezett gyökszavakra nézve valószínűsíti, hogy a magánhangzók segítségével képzett szavai visszaigazolják a gyökváz ősi értelmét. A bővített pl. a PN-G bővített váz azonban már csak esetlegesen viszi tovább ezt az értelmet - vagy egyáltalán nem. (Mégiscsak eltelt már néhány száz? tízezer év azóta, hogy az ősi jelenet az (elő-), az ősember memórijába beíródott. A P-P/F váznak (púp, pofon, stb.) nincs köze a P/F-N vázhoz.

2. A gyöknyelvészet alapszabálya, hogy bármilyen következtetést csak két-két nyelv teljes szótáranyagának feldolgozása után lehet levonni.

A következtetést akkor tartjuk bizonyító érvényűnek, ha a megvizsgált nyelvek szókészlete (majdnem) teljes egészében visszaigazolja a következtetésünket. Az így nyert következetések (pl. etimológiák) egy harmadik nyelvre mindig csak "esetleg feltételezhető" érvényűek. Tehát a gyöknyelvész soha nem állít biztosat egy harmadik-negyedik, stb. nyelvről. Miért nem?

Azért, mert az előragozások és a spciális (a nem minden nyelvre érvényes) hangváltozások módszeres kutatása nélkül semmit nem lehet állítani egy alaposan át nem vizsgált nyelvről.

Ez alól azonban VAN KIVÉTEL: Bármely, akár nem teljesen átvizsgált harmadik gyöknyelvre (finn, magyar, szanszkrit-dravida? (talán), a sémi, afro-sémi) is kimondhatunk "valószínűleg" helyes következtetéseket. Ennek az az oka, hogy a gyöknyelvek ókort megelőző flektálása, s a flektált gyökszavak gyakran hatalmas szóbokrai a gyöknyelvekben ma is "együtt dolgoznak". S a több tucat létszámú szóbokrok megléte eloszlat minden kétséget.

A gyöknyelvészetnek tehát szigorúan kötött alapszabályai vannak. Ezek bemutatását, az érdeklődők komolyabb előtanulmányai nélkül, csak a gyökvázakig / gyökszavakig tudom ismeretterjesztő szinvonalon bemutatni. Akit ennél mélyebben érdekel az új nyelvtudományi ágazat, annak ezt, legalábbis néhány hónapon át, tanulni kell.

@Krizsa: "A P/FN gyökváz ősi képe: szúrással ragadja meg a prédát..."

A PING, ami a PINGVIN-ben màig érintetlenül fennmaradt, és nyilvàn a szùròs, hegyes csörre utalò gyök (làsd: PIN, és a PINNUGOR nyelvrokonsàgban is fennmaradt, "éles, csìpös nyelv, köszörüli a nyelvét" stb. alakzatok). Tovàbbà, a szorosan ezekhez köthetö, PoFon, PoFoz, valamint az idézett "puszák = kitárt (kitárt a fészek alakja és a kismadarak csőre is", > nyelves puszi, puszikàl.

A szùràs motìvumot tartalmazò FélSZemü és FélSzeg is azzal hozhatò kapcsolatba, h. a vakìtàs (làsd vakìtò Fény) csak Félig, FelSZìnesen (SZìn!) sikerült, talàn éppen azért, mert csak Fél Szeg àllt rendelkezésre a müvelethez.

Ugyanez a helyzet àllhatott elö, ha a szemet làbbal (FUSS > Fut, kutyafuttàban), tompa sarokkal v. màs, nem elég FeSZes testrésszel pròbàltàk meg kinyomni. Biztosat erröl majd akkor mondhatunk, ha megtörténhetik végre a nyelv ilyen ornamenseinek összehasonlìtò vizsgàlata, amiknek elvégzését egyelöre az uralkodò elmélet szakmai gögje ellehetetlenìti.

"A félsz főnév létrejötte egy nagyon kivételes, nagyon ritka szóalkotási folyamat eredménye, amelyről a nyesten is lehetett már olvasni."

- Igen, "elemszilárdulás". :)

Akkor az angol WILLIES 'félsz, félelem, idegesség' magyar gyökerű. :)

Hasonlóképpen az "ófelnémet FREISA ’veszély, ijedelem, romlás’" /Nyest/. Mindezekből bajor-osztrák közvetítéssel a FRÁSZt kaptuk vissza. :)

@Kálmán László

Bennem "előtolakodott" a "fészek" kifejezéssel kapcsolatban a "félszeg" kifejezés is (bizonytalan (viselkedésű) mert valóban

"..A félsz főnév létrejötte egy nagyon kivételes"..:)

Talán köthető a "félig (hanyagul, bizonytalanul) beszegett"-hez is (gondolom régebbi mint pl. az ilyen értelemben hasonló "félig elszegődik" vagyis "nem véglegesen/ bizonytalan módon"). Az oldalán hiányos építményhez (bizonytalan védettséggel) mint a "fészer", hasonló a felül hiányos, "félszeg" fészek is, amiből a fiókák gyakran ki is esnek.:)

A "g-k" hangcsere nem kivételes esemény gondolom (az "l kieséséről" már volt szó).

A "késztetés-eredmény kapcsolat" oldaláról a:

"feszt// fed(te), fed(edt) (fedett)"

(gondolom későbbi változat "s"-el: "fest// fed")

kapcsolat is utal a gyors be-/ eltakarásra, fedésre.

A "feszít// feszül

feszeget// feszeng"

késztetés-eredmény párok azt gondolom, inkább a gyorsan (bizonytalan tudással, vagy hanyagul) elkészült, szűkre szabott ruhára vonatkoznak. Átvitt értelemben valamilyen belső, megoldatlan probléma hasonlóan kellemetlenérzést kelthet..

Hogy ez a (szerintem megalapozott) feltételezett kapcsolatrendszerben történt eredeztetés hogyan függ össze a finnugor korral, gondolom nem feladatom kikutatni..:)

@Krizsa: Ó nem, nem. Meggyőztél, mert nem vagyok autista aki 999 szót elolvas. :)) (Olvasd már el kérlek, amit mindenki itt már több éve szajkóz neked, nem az a baj, hogy nincs elég példa. A logikai összefüggéssel van baj. Ebből a szempontból tök mindegy, hogy 1 vagy 1000 szót elemzel.)

@Pierre de La Croix: A finn paa = FEJ. A magyar FŐ, mit csinál? FEJ. Tejet fej. A héber pe = száj. A száj feji a tejet.

S ilyen még 1000 is van a finn-magyar-héber között. Ezer "véletlen egybeesés" nem fog összejönni nektek.

Pedig soha(?) talán nem soha, de bő 10.000 éve nem volt geográfiai kapcsolat a 3 nyelv között.

ÉRDEKEL a további 999? Mert nálam hamar meglesz. Egy része itt, a többi azokon az ismert honlapokon lesz, ahol a teljes könyvem mellet jónéhány cikkem is fenn van.

999 sem érdekel? Akkor pontosan értjük egymást.

Mert a többi töltelék szöveg, kedves P. dö la...Kroá.

@Krizsa: Még egyszer, ezredszerre, de utoljára leírom neked, hogy megértse a legelvetelmültebb alteros is: Nem, nyelvészetről nemcsak hivatásos írhat, de tartsa tiszteletben a tudományos kutatásokra vonatkozó alapelveket (és ne negliláld azokat), illetve az adott tudományágra vonatkozó (itt nem elsősorban a nyelvtörténetre, hanem a nyelvészet egészére) módszereket és elveket. Ezt egy laikus alapjáraton kevésbé ismerheti (de van önművelés, ami a sok önjelölt itteni délibábosból hiányzik), ami miatt érdemesebb több "alázattal" (nem a köznapi értelemben: a kutatott tárgyhoz való viszonyról van szó) fordulni a tárgyhoz. (De ha beismeri, hogy laikus, akkor megértéssel kell fordulni feléjük - kivéve ha a legalapvetőbb, mindennapi logikának is ellentmondanak - akkor elnézően kell fogadni mondanivalóját).

@bloggerman77: Hát persze! Nyelvészetről csak nyelvész diplomásnak lehet véleménye a világhálón. Vagy bárhol. A Sziriuszon is csak nyelvész diplomásnak. Mi van már, nem elég, hogy rátok parancsoltunk: mi vagyunk a tudomány! Ki mondta? MI MONDTUK!

Most meg már ide is befurakodnak! Nem veszed észre, Krizsa, hogy még egyetlen egy érvedre sem válaszoltunk? Nem is fogunk. Egyáltalán sehol a világon egyetlen nyelvész sem hasonlítja össze a 4000 éves héber és bármilyen "indoeurópainak" kinevezett nyelv szavait.

Tehát egyetlen pe = száj szót sem lehet közös eredetű a finn paa = fej-jel. Még csak az hiányzik! Kiderülne, hogy a magyar csecsegyerek a fejével feji a csöcsöt.

MI NEM TUDJUK, hogy még ezret is lehet ilyet találni a finn-magyar-héber között? Ha nem tudnánk, nem söpörtük volna ki az indoeurópai nyelvészetből a latinnal szomszédos sémi nyelveket.

A rossebbidesannyukat, ezek 150 éve nem nyugszanak. Régen elégették a boszorkányokat, most meg már a Wikipedián is kinyithatják a szájukat.

Miért nem lehet a Wkiknek is utasítást adni: nyelvészeti cikkhez fel kell mutatni a nyelvész diplomát. Ja, hogy még azok között is akadhat, aki "kitér"? Azt majd mi megbeszéljük vele.

@Fejes László (nyest.hu):

"A kettő között már elég nagy különbség volt. A Wikipédia minőségét jellemzi, ha ilyesmik olvashatók ott."

Ez a baj a wikivel: bárki irhatja. Úgy látszik ezt a szócikket egy alteros készítette, ez látszik a általa használt kifejezésekből.

@Diczkó: Hát ezért érdemes volt még egyszer belenéznem a gépbe:-).

Most mi nem jó? "Rengeteg munka van benne", "jól adatolt", "bizonyítható" és "a nyelvész szakma tisztában van vele".

Akinek ennyi se elég!

Na pá, holnap is lesz nap:-).

"... Például a nyelvész szakma tisztában van a hangszimbolika létezésével, és rengeteg tapasztalatuk van arról, hogy milyen típusú szavakban van szerepe (például a hangutánzókéban). Ugyanakkor azt is tudják, hogy jól adatolt, bizonyítható hangváltozások „el szokták rontani” a hangszimbolikát."

- Például a FA és a FÚ, FÚJ hangutánzó szavak, de csak F-fel. Az alapnyelvre mégis P- lett kikövetkeztetve. Erre sem kaptam választ.

Nyilván való, hogy a finnek "elrontották a hangszimbolikát". :)

" a fészek finnugor eredetét rengeteg hasonló használatú rokonnyelvi alak bizonyítja. Az alapnyelvi alak pesä lehetett, a finnben ma is így hangzik a neki megfelelő szó, viszont a -k már magyar belső fejlemény, ugyanaz a képző, mint ami a lélek, étek, torok stb. szavakban van."

- Akkor tehát a latin FISKus 'kosár' és görög megfelelője a magyarból való.

Engem az érdekelne, hogy a hivatalos kultúrtörténet vajon nemzetközi megállapodásokon alapul?

A P/FN gyökváz ősi képe: szúrással ragadja meg a prédát.

A héber PN (FN még nincs nekik) gyökszava: pin = fog, pecek - és a szlengben: fasz.

Magyar gyökszavak viszont már a későbbi FN-nel vannak: fen, fene, fon (szurkál) - és F/Ny-nel (az Ny= N-I/J): fény, fenyő.

A magyar FN gyökváz értelme: szúr.

A PN és az FN/Ny, mivel ragozott nyelvek szókezdői (gyökszavai), soha nem választhatók szét két részre.

A fészek héber rokonszava: puszák = kitárt (kitárt a fészek alakja és a kismadarak csőre is).

***

A magyar k, mint a többesszám jele, általában folyamatosságot jelző, vagy gyakorító végződés a nyelvekben. A magyarban ebből lett a többesszám jele.

Megjegyzés: ideje volna már a nyelvtanok kifejlődésével is foglalkozni a hivatalos nyelvtudományban - de ennek még a tudományos ágazata sem létezik. Aha. Szóval a szerintük "amatőr" nyelvésznek előbb ismernie kellene a tudományos állaspontot, és csak aztán vitába szállni vele. Mit cáfoljak? Ami nincs?

A héberben az -xk végződés ma is folyamatosságot, ill. gyakoriságot jelent. S természetes, hogy a magyarban is FENNMARADT ez a funkció is, pl.: patak, vétek, hurok, örök, stb. Tehát gyakran, vagy folyamatosan...

S persze az -ik-es igék ragjának az eredete is ez volt: folyamatosan csinál valamit.

@mederi: Az újlatin nyelvek és a latin kapcsolatáról már többször írtam ezeken a hasábokon is. Az, hogy az újlatin nyelvekből "nem jön ki" a latin, teljesen normális, és nem mond ellent a nyelvtörténet módszertani elveinek. Csak annak köszönhető, hogy az újlatin nyelvek kialakulásának idején a latinnak már nagyon sok nyelvváltozatát beszélték Európa-szerte, és az egyes újlatin nyelvek eléggé eltérő latin nyelvváltozatokból alakultak ki (plusz nagyon sok más nyelvi kontaktus is befolyásolta a kialakulásukat). Minél több elágazás, osztódás zajlik le egy nyelv(család) életében, annál nehezebb a rekonstrukció. Nem csoda, hogy a sok egymástól elkülönülve továbbfejlődött nyelvváltozat utódaiból már csak nagy bizonytalansággal lehet rekonstruálni azt a bizonyos nyelvváltozatot, amelyet valamikor réges-régen csak Rómában és környékén beszéltek.

@mederi: Aki leírja a „hangtörvényes nyelvészkedés” szókapcsolatot, az csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy egyáltalán nem ismeri a szakirodalmat, illetve a benne előforduló kifejezéseket. A nyelvtudomány ugyanis nem ismer „hangtörvényes nyelvészkedés” nevezetű tudományágat.

Az újlatin nyelvekből pedig azért „nem sikerül” a klasszikus latint rekonstruálni, mert az újlatin nyelvek a vulgáris latinból származnak. A kettő között már elég nagy különbség volt. A Wikipédia minőségét jellemzi, ha ilyesmik olvashatók ott.

„létrehozott alapnyelv” Az alapnyelvet senki nem hozza létre. Feltételezik, hogy megvolt és igyekeznek rekonstruálni: azaz megállapítani, hogy milyen lehetett.

„a kiválasztott szavak nem biztos, hogy valóban helyben és időben tényleg közösek voltak, és az sem biztos szerintem, hogy az esetleges szóátvételek egymástól” A szabályos hangmegfelelések megállapítása éppen azt a célt szolgálja, hogy ezeket el lehessen különíteni egymástól.

„mindig előkerülhetnek olyan új eredmények, amelyek kiegészítik, vagy részben felülírják az előző eredményeket” A tudomány bizonyos eredményei változhatnak, de nem feltétlenül írják felül a korábbi eredményeket. A Bolyai-féle geometria kitágította, nem eltörölte az euklédeszit.

Ezzel szemben minden tudományágban feltétel, hogy a tudományág módszereit és eredményeit mindenki csak azután kritizálja, hogy valóban megismerte őket.