@Roland2: Valamelyest bizonyosan, hisz a magyarba már "közösül" értelemben került át (én legalábbis nem tudok róla, hogy valaha meglett volna a "nyom" jelentése a magyarban), így az átadó nyelvben is meg kellett lennie ennek. De persze ettől még nem feltétlenül volt vulgáris, csak a jelentés megléte biztos. Továbbá esetleg ha eredetileg nem is emberre, hanem csak állatokra használták (nem tudom, meg kellene nézni), akkor az megint csak nem feltétlenül vulgáris. A mai mongol nyelvekben mindenesetre nincs ilyen jelentése a szónak, török nyelvekben pedig nem tudom.

@bibi:

és ezzel vissza is kanyarodtunk az istenkáromláshoz. :)

Legalábbis a magyar nyelvű káromkodásról elég régen az a véleményem, hogy az leginkább valamilyen fordított imádkozás, avagy fohász. A káromkodásokban előforduló fogalmak szerintem valamilyen primitív vallási szint "szakrális" fogalmi rendszerébe tartoznak. Felemlegetésüknek máig van bizonyos mágikus-ráolvasás jellege. A káromkodás büntetése - egyházi oldalról - sokkal inkább a fenti lelki megnyilvánulások elleni fellépés, mint valami illedelmesség kierőszakolása.

@Roland2: Mármint elsősorban a szlengre gondoltam.

A (z egyes ) török vagy mongol nyelvekben a bas- (basz-, eredetileg "nyomni" jelentésű) szó kapott olyan vulgáris értelmet,mint a magyarba bekerült párja ?

@Szalakóta: de az sem világos, hogy mi számít „csúnyának". Ez nem csak a szövegkörnyezettől függ, hanem korról-korra is változik. Régente az istenkáromlás számított csúnya beszédnek, trágárságnak, ugyanígy az átkozódás (pl. betegségekkel, nyavalyákkal), meg nyilván a nemi aktusra utalás.

Ma viszont a származásra utalás számít tabunak (valakinek „a fajtáját" szidni), nem is feltétlenül nálunk, de nyugatabbra mindenképp - míg a konvencionális „csúnya szavak" nyilvános elhangzásáért ma legsúlyosabb esetben is csak ejnye-bejnye jár, mondván, hogy azok mindenki száján kicsúszhatnak. Ugyanilyen tabu valakinek a testi fogyatékosságát hangsúlyozni, sőt utalni rá. Vö. még fél évszázada is egyszerűen nyomorék vagy rokkant volt a testi fogyatékos, most meg már nem győznek egyre szépítőbb kifejezéseket találni rá, mert minden ilyen kifejezés sántít valamiben, hogy szóviccel éljek...

Csúnya szavak nélkül is lehet káromkodni, értsd: Istent szidni. A csúnya szavak, a trágár beszéd önmagában nem káromkodás, még akkor sem, ha másokat irritál.

Persze mások a csúnya szavak, a „bazmegelés", tehát amikor egyszerűen töltelékszóvá válnak a sértő szavak, meg más a káromkodás. Szó szerint istenkáromlást jelentett, de ez csak szűkebb környezete magának a trágár beszédnek (tehát nem csupán trágár szavaknak). Nincs éles határ – példákat talán nem kell írnom, hogy miért. :)

Ráadásul nem is feltétlenül kell csúnyán beszélni ahhoz, hogy sértés legyen valami. A „cifrázás" sem véletlenül alakult ki (köztük a ma is gyakori jelzős szerkezetek), annak is részben a szépítés volt a célja (már ha lehet itt ilyesmiről beszélni),. Csak az idők folyamán mindennek tompult az éle.

Egyébként érdekes kérdés, hogy egyes szavak (tehát egyszerű hangsorok) mitől lesznek „csúnyák". Önmagukban is azok, vagy csak azért, mert „csúnya dolgokra" utalnak?

Valamit itt tisztázni kéne: mi is egyáltalán a káromkodás? Sokan most azt hiszik (bocsánat, hogy leírom) a "kurva anyádat" egy közismert fajtája a káromkodásnak. A káromkodás sokkal inkább az, ha az Istenre, a szentekre, szent dolgokra mondunk csúnya, vagy ócsárló, becsmérlő szavakat. Ezek mint a szar, a kurva, a fasz, meg az ilyen sértegető kifejezések: kurva anyádat, baszd meg, nem káromkodások, obszcén, ronda, sértegető szavak, de messze nem káromkodás.