Lássuk először azt, hogy ki nem lehetek.

Neytiri, csak így magában. Magyarországon a hivatalos anyakönyvezés bevezetése óta kötelező a családnév használata, anélkül nem létezhet senki. A névtanászok nagy része egyetérteni látszik abban, hogy Magyarországon körülbelül a 13. század óta használnak pontosító, megkülönböztető célzattal családnevet is. Vagyis nem lehetek Neytiri.

Simon Neytiri. Ha a keresztnevemet szeretném megváltoztatni, akkor egy erre szolgáló formanyomtatvány kitöltésével és a helyi anyakönyvvezetőnél való leadásával elindíthatom az eljárást. Ha olyan nevet szeretnék, ami szerepel az MTA Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzékében, akkor nincs gond, a névváltoztatási kérelmem valószínűleg csont nélkül átmegy. De ha ilyen hirtelen felkapott, divatos, külföldi ihletettségű névvel rukkolok elő, mint a Neytiri, akkor tulajdonképpen kár is azt a 10.000 forintot kidobni az ablakon, amennyit ez kóstál. A kérelem az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz fut be, akik a hivatalos listában nem szereplő nevek esetében továbbpasszolják a labdát a Nyelvtudományi Intézetnek. Itt egy névtannal foglalkozó munkatársnő dönt egy személyben arról, hogy nekem lehet-e ez a nevem, vagy sem.

Ez a név több szempontból sem lenne szimpatikus: egy amerikai filmből származik, ami most sorra lekaszálja az összes filmdíjat, a fél világ látta már, a másik fele pedig fogja, főleg ha az IMAX-ben megváltoztatják a jegyrendelési rendszert – vagyis még túl friss, nem állta ki az idő próbáját. Na meg persze nem magyar, de még csak nem is magyaros. Esetleg írjuk át magyarosabbra: Nejtiri. Rémes. Akkor már inkább Sára Dzsesszika. Mert az lehetek. Nem vicc.

Nagybányai Horthy Eszter. Na ez soha nem lehetne a nevem. A nemesi előnevek használatát a mai napig tiltja a szabályozás, tehát ha véletlenül ebbe a családba tartoznék, akkor se lehetne ez a nevem – legalábbis így, ebben a formában. De ha kételemű családnévként akarnám, vagyis Nagybányai-Horthy, mert a kételemű családnevek kötőjellel írandók – na, akkor se lehetne, ugyanis történelmi nevek felvételét nem engedélyezi a minisztérium. Csak ha a családba tartoznék. De nem.

Pesthy Eszter. Tegyük fel, hogy iszonyúan szeretem szülővárosomat, és ezt már a nevemmel is hangsúlyozni szeretném. És mondjuk ehhez társul némi entellektüel gőg is: nem ám szimplán Pesti, hanem legalábbis thy-nal írjuk! A minisztérium viszont nem szereti a gőgösöket, így a régies írásmóddal írott családnév felvételét sem engedélyezi.

Zidane Eszter. Egy elvakult rajongónak kevés nyomósabb indoka lehet a névváltoztatásra, mint hogy elvakult rajongó. Ám a szőrösszívű minisztérium ezt sem hagyná annyiban: a magyar hagyományoktól eltérő hangzású vagy magyartalanul képzett név nem engedélyezhető.

Nem lehetek továbbá se Zrínyi Ilona, se Kaffka Margit, se Madonna, se Szűz Mária, se Paris Hilton, de legfőképpen Puskás Öcsi, Batthyány Lajos vagy Cristiano Ronaldo – ez utóbbiakat remélem, nem kell indokolni, miért. Nem, nem azért, mert nem focizok elég jól...

Akkor ki lehetek?

Mit kell tenni a névváltoztatáshoz?

A hivatalos eljárás szabályai nem sokat változtak a második világháború vége óta: a kérvényt személyesen kell benyújtani, bár már van hozzá egységes nyomtatvány. Kötelező indokolni, és a fel nem vehető nevek köre sem változott sokat – csak annyiban, hogy a 2002-es újraszabályozás óta a túl gyakori és a kettős családnevek már nincsenek tiltva.

Az eljárás elindításához szükséges tennivalókat tartalmazó dokumentum letölthető az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium honlapjáról.

Bizonyára sokan emlékeznek A napfény íze című film zárójeleneteire, amikor a harmad- (negyed?) generációs főszereplő visszaváltoztatja családnevét Sorsról Sonnenscheinra. Az ehhez hasonló vallási-történelmi indokok elég nyomós érvek lehetnek, bár a 20. század második felében a hivatalos családnév-változtatások túlnyomó többségét épp ennek ellenkezője, a történelmi-társadalmi hatások vezérelte névmagyarosítás tette ki. Ez a névmagyarosítási hullám mára lefutott, az idegen nevek elhagyásában inkább a célszerűség, a hétköznapi megfontolások (könnyebb kimondani, egyszerűbb leírni) és a szép hangzás játszanak szerepet. Egyszerűsítési szándékkal is lehet nevet változtatni: ha valaki a kételemű családnevéből elhagyná az egyiket (pl. Schwarz-Fekete --> Fekete), valószínűleg simán megteheti.

Masszívan tartja magát az a vélekedés, hogy nevet változtatni csak úgy lehet, hogyha az ember az eredeti nevének kezdőbetűit megtartja, vagyis ennek értelmében én a Simon Eszter születési nevemmel nem lehetnék Balatoni Boglárka. Nos, ez egy tipikus városi legenda, erre vonatkozóan nincs semmi megkötés. Ez a tévedés valószínűleg onnan eredeztethető, hogy a névmagyarosítási hullámban nagyon sokan az eredeti nevükhöz hasonló, de magyar(os) nevet választottak, amelynek az eleje, de legalábbis az első hangzója megegyezett az eredetijével.

Egy 2005-ös törvénymódosítás értelmében akkor is van mód a vezetéknév megváltoztatására, ha az gyalázó, csúfoló vagy becsmérlő. Vagyis ha Popsimon Eszter lenne az eredeti nevem, jó esélyekkel pályázhatnék a minisztériumban a rövidebb és persze szebb Simon Eszter névre.

A névváltoztatás talán legsimább oka, ha az ember megházasodik, vagy elválik – kinek melyik áll közelebb a szívéhez... Tegyük fel, holnap hozzámegyek Kovács Bélához. Lehetek Kovács Béláné, Kovács Béláné Simon Eszter, Kovácsné Simon Eszter, K. Simon Eszter, Kovács-Simon Eszter, Kovács Eszter, na és persze maradhatok, aki vagyok. Vigyázni kell a névváltoztatással, hiszen ha másképp nem rendelkezünk, a gyerekeink is ezt a nevet fogják kapni, aztán viselhetik legalább 18 éven keresztül, amikor már ők is adhatnak be névváltoztatási kérelmet.

Azért azt is jó tudni, hogy a házassági névviselési forma akár a házasság fennállása alatt is módosítható, vagyis nem muszáj elválni egy névváltoztatás miatt.  Olyan megszólalóval is találkoztam a neten, aki szerint eleve név alapján kell párt választani, hozzámenni/elvenni, felvenni a nevét, majd elválni, nevet meg megtartani. Meg kell hagyni, kreatív nép vagyunk.