A japán kultúrismeretek ugyanúgy mindennapos elfoglaltságot jelentenek a gyerekeknek, mint a magyar népművészet vagy az énekes gyermekjátékok abban az egyedülálló kultúrájú iskolában, amely japán adományból épült Keszthelyen. Az intézményt tulajdonképpen ajándékba kapták Japánból, többnyire olyan pedagógusoktól – az általuk indított adománygyűjtés révén –, akik korábban tanulni jöttek Keszthelyre, az Életfa óvodába. Az itt látott, tapasztalt oktatási módszer és kultúra olyannyira elnyerte a tetszésüket, hogy ők ajánlották: hozzanak létre egy hasonló elvekre épülő iskolát is – elevenítette fel a kezdeteket Komáromi Gyöngyi, a japán-magyar Életfa Általános és Alapfokú Művészetoktatási Iskola igazgatója.

Az intézmény vezetője 25 éven át óvodavezető volt, és az általa képviselt személyiségközpontú, művészetekre és kultúrákra nyitott intézményi program tanulmányozására jöttek Japánból vendégek az Országos Pedagógiai Intézet közvetítésével. A Távol-Keletről érkezett oktatók között volt Okuma Nobuko, nemzetközi Kodály-díjjal kitüntetett zenepedagógus, egy tokiói, Kodály-módszerrel oktató zeneiskola tulajdonosa, aki 1995-ben vetette fel az ötletet, hogy épüljön hasonló iskola is Keszthelyen. Két évvel később megnyílt az intézmény első részlege, amely több mint 200 millió forintos adománygyűjtés eredményeként épülhetett fel, mégpedig a korábbi óvoda épületének tetejére. Az építkezés 2001-re fejeződött be, mai formáját akkor nyerte el a japán-magyar iskola.

Az igazgatónő tudomása szerint nincs máshol hasonló intézmény, hiszen létezik ugyan Budapesten egy állami támogatással működő japán iskola, ahová többségében az itt élő, itt dolgozó japánok gyermekei járnak, olyan oktatási intézmény azonban nincs több, ahol magyar diákok a japán és a magyar kultúra kincseit egyaránt megismerhetik.

Az iskola pedagógiai programjának kialakításában, az intézmény működtetésében az igazgató szabad kezet kapott az adományozóktól, akik számára a már az óvodából megismert komplex személyiségközpontú gondolkodás, a magatartáskultúra fejlesztése, az ismeretközlés és a művészetek együttes alkalmazása volt a leginkább vonzó. Komáromi Gyöngyi mindehhez azt is hozzáfűzi: rendkívül fontos az iskolában a gyerekek motiválása, a sikerélmények biztosítása, és az, hogy mindenkit a maga teljesítőképességének megfelelően értékelnek. Itt a pedagógia alkalmazkodik a gyerekekhez – hangsúlyozza az igazgató.

Kis létszám, különleges tantárgyak

Az alapítványi iskola nem csak módszereiben, tananyagában vagy szemléletében tér el az általános alapfokú intézményektől, hanem kialakításában is. A kis létszámú, hat-hét fős osztályok termei egymásból nyílnak, alkalmanként közösek a nyelvi, testnevelési vagy vizuális nevelési óráik, és ez az átjárhatóság a korosztályok közötti kapcsolatokat erősíti. Az óvodai vegyes csoportok jó tapasztalatait építették be az iskolarendszerbe – teszi hozzá az igazgató magyarázatként.

A diákok nem várják a csengetést, mert az nincs is a keszthelyi iskolában, érdemjegyeket csak év végén kapnak, s bár itt is 45 percesek az órák, havonta egyszer minden összekapcsolódik az úgynevezett projektnapok alkalmával. Komáromi Gyöngyi ezt úgy írja le: mindennapjaikat áthatja a szerves kultúra. Az adott hónap által kínált témákból merítve a gyerekek saját gyűjtéseik alapján mutatják be, hogy milyen ismereteket szereztek, miként is látják a világot.

Novemberben például a Skorpió csillagászati hónapja köré szerveződnek a gyerekek által választott, csoportos együttműködésre épülő előadások, a művészetekkel is összefonódó témák bemutatása. Az évköri rendben nem csupán asztrológiai ismereteket sajátítanak el, de utánanéznek annak is, hogy a skorpió, a kígyó és a hozzájuk kapcsolódó őselem – a víz – mint szimbólumok milyen formában jelennek meg a magyar népművészetben vagy éppen a természetben. Amúgy is a világ minden kultúrájára való nyitottságot tartják szem előtt, de első helyen a magyar, a másodikon pedig a japán kultúra megismerése szerepel. Nem a szigorú tekintélyelvűséget veszik át a japán mentalitásból, hanem azt a fegyelmet, tiszteletet és elfogadást, amelyet egymás iránt mutatnak a Távol-Keleten.

Már a legkisebbek is megtanulják a szorobán, azaz a golyós számolóeszköz használatát, tudnak origami papírfigurákat hajtogatni, elsajátítják a japán nyelv alapjait, írásjeleit, vagy a különböző szokásokat, mint például a teaceremónia. Japánból érkezett tanárukkal főzni is tanulnak, s ilyenkor természetesen bambuszpálcikával fogyasztják el az ételeket. A gyerekek elsőtől játékos formában tanulják a japán nyelvet – a 8. osztály végéig alapszintű jártasságot érnek el -, másodiktól pedig emelt szinten foglalkoznak az angol nyelvvel.

A keszthelyi Életfa általános iskolában és az itt működő zeneiskolában 9 főállású és 7 óraadó tanár oktat. A működtetéshez az állami normatíván felül a szülők anyagi hozzájárulására is szükség van, de az érdeklődést jelzi, hogy 30-40 kilométerre lévő városokból is vannak naponta bejáró diákok.

Az iskola számára biztosított udvarrészen hamarosan ökológiai kertet alakítanak ki, ahol a diákok is munkálkodhatnak, a Norvég Alap pályázati támogatásának jóvoltából ugyanis egy „ehető kertet” hoznak létre.

Komáromi Gyöngyi tájékoztatója szerint Németországból, Horvátországból, Svájcból, Hollandiából, Amerikából és a Nagy-Britanniából is érdeklődtek már az iskola módszerei iránt. Alkalmanként magyarországi intézmények is jelentkeznek náluk, hogy szívesen elvinnék módszerüket, de eddig igazi követője még nem akadt a keszthelyi iskolának.