Május második felében kezd érni a csábító illatú eper. Neve ősi örökség az ugor korból. A szó elsődleges jelentése ’földieper’. A ma termesztett fajták az ízletes, apró szemű, erdeinkben őshonos faj (Fragaria vesca) és két, Amerikából származó, nagyszemű, ám kevésbé ízletes faj (F. chiloensis, F. virginiana) keresztezéséből származnak. A mesterségesen létrehozott fajtákat összefoglaló néven A keresztezéssel létrejött fajok (hibridek) latin nevében a két névelem közé × jelet szoktak tenni. Ez nem feltétlenül jelenti az, hogy a kereszt két oldalán álló fajt keresztezték – tehát itt sem az eper és az ananász keresztezéséről van szó. ananászepernek (Fragaria × ananassa) nevezik, mert állítólag az ananászra emlékeztet az illata és az alakja. Az erdőkben vadon termő, apró szemű gyümölcsöt manapság inkább szamócának szokták hívni. Sőt, a XX. század első felétől a szakemberek azt javasolták, hogy a növényre kizárólag a – bizonytalan eredetű – szamóca elnevezést használják. Ez a kezdeményezés azonban a köznyelvben nem hozott nagy változást: ma is epret árulnak a piacokon, nem szamócát.

A változtatás célja az volt, hogy az eper szó számára a másik jelentését tartsák csak meg. Ez a szó ugyanis az eperfa (Morus alba, M. rubra, M. nigra) termését is jelenti, mely természetesen nem áll szoros rendszertani kapcsolatban a földieperrel. Az eperfa ázsiai eredetű növény, melyet később az egész mérsékelt övben ültettek. Ennek levelét fogyasztják a selyemhernyók. Főként a fekete termésű eperfát szederfának is nevezik, elsősorban a Dunántúlon. Ez az elnevezés találóbb, mint az eperfa, ugyanis a földi szeder (Rubus fructicosus) termése valóban hasonlít az eperfa sötét termésére. A fehér eperfa fehéres-sárgás termése azonban csak igen távolról emlékeztet a földieperre.

A eper szó két magyarországi település nevében jelenik meg: a Csongrád megyei Eperjes, mely egy selyemhernyó-tenyésztés céljából létesített majorról kapta ezt a nevet és a Záhony melletti Eperjeske nevében, mely viszont a földieper nevét viseli. Ezeknél azonban sokkal ismertebb a magyar történelemben is nagy szerepet játszó szlovákiai Eperjes (szlovákul Prešov, németül Preschau) városa, melynek címerét három földieper díszíti.  (A j eredetileg a tő része volt, mára csak a településnevekben maradtak meg. Talán ennek a mintájára jött létre a szederből képzett szederjes alak, de ez bizonytalan.) A Magyar Képzőművészeti Egyetemhez tartozik a budapesti Terézvárosban található Epreskert, mely a valaha itt található eperfaligetről kapta a nevét.

Az európai nyelvekben elég változatos nevekkel illetik az apró gyümölcsöt. Egyik elterjedt neve ’földi bogyó’ – ilyen a német Erdbeere [érdbér^ö], holland aardbei [ardbej], norvég jordbær [jurbar], dán jordbær [jórber]. A svéd jordgubbe [jódgubbe] szó szerinti jelentése pedig ’földgöröngy, földgombóc’. A Beatles együttes nagy sikerű Strewberry Fields Forever [strób^öri fíldz förevö] ’eperföldek mindörökké’ című dala egy liverpooli árvaház nevét örökíti meg, mely John Lennon lakóhelye közelében állt. A föld (земля) szóból képzeték az orosz земляника [zemlʲanyika] és a lengyel poziomka [pozʲomka] ’erdei szamóca’ elnevezést is. Az angolban viszont ’szalmabogyó’-nak hívják: strawberry [sztrób^öri].

A latin fragare igéból keletkezett a francia fraise [frezö], a spanyol fresa [frésza] és az olasz fragola [frágolá]. Több szláv nyelvben az ószláv *jagoda ’bogyó’ szót használják az eperre – szlovák jahoda [jáhodá], cseh jahoda [jáhodá], horvát jagoda [jágodá]. Ez az oroszban és a lengyelben viszont megmaradt általános, ’bogyó’ jelentésben. A lengyelek a truskawka [truszkafka] szót használják a termesztett eperre. Ez a trzask [tsaszk] ’csattanás’ szóból származik. Ez a névadás emlékeztet egy erdei szamócafaj, a csattanó eper, csattogó szamóca (Fragaria viridis) magyar elnevezésére. Ez onnan ered, hogy a termés leválasztása apró hanggal jár

Fülbevalók

Még be sem fejeződik az eperszezon, amikor már a korai cseresznyéken megérnek az első termések, melyeket a gyerekek szívesen akasztanak a fülükre. A termesztett, nagy termésű cseresznyefajták az Európában, Észak-Afrikában és Elő-Ázsiában őshonos apróbb termésű madárcseresznyéből alakultak ki. A japán cseresznye (Prunus serrulata) egy Kínában és Japánban honos cseresznyefaj, melyet Európában dísznövényként ültetnek. Virágzása hatalmas ünnep Japánban, melyről újabban másutt is megemlékeznek. Budapesten a számos japán cseresznyefával büszkélkedő Füvészkertben tartanak minden évben szakuraünnepet, mely nevét a cseresznyevirág japán elnevezéséről kapta.

Maga a cseresznye szó valamelyik szláv nyelvből került a magyarba. A szláv szavak közvetlen forrása valószínűleg a népi latin *cerasia [cerászia] lehetett, mely a görög keraszosz ’cseresznyefa’ leszármazottja. A cseresznyefa korábbi tudományos neve is ebből a szóból eredt: Cerasus avium [cerászusz ávium] ’madárcseresznye’. A Prunus nemzetségnévnek egyértelmű magyar megfelelője nincsen. A következő nemzetségek tartoznak ebbe a heterogén csoportba: babérmeggy, barack, cseresznye, kajszi, kökény, mandula, meggy, őszibarack, ringló, szilva, zelnice. Később a Prunus [prunusz] nemzetségbe sorolták, amelybe különböző csonthéjas termésű növények tartoznak. Így mai hivatalos latin neve Prunus avium. A cseresznyére más európai nyelvekben is a görög-latin tőből keletkezett szavakat használnak.

A magyarul Cseresznyéskert címen ismert Csehov-darab orosz címe Вишнёвый сад [visnyovij szad] ’meggyeskert’. Az első magyar fordítás németből készült, és az ottani Der Kirschgarten [der kirsgarten] ’cseresznyekert’ címet vették át. Később hagyománytiszteletből nem változtattak rajta, bár néha a színházak Meggyeskert címmel tűzik műsorra a klasszikus darabot.

Az egy-két héttel később érő meggy (Prunus cerasus) elnevezése több európai nyelvben ’savanyú cseresznye’ jelentésű jelzős összetétel. A szláv nyelvek többségében a proto-szláv *višьnja tőből ered a gyümölcs neve. Oroszul például savanyú vagy közönséges meggynek is hívják: вишня кислая [visnya kiszlaja] vagy вишня обыкновенная [visnya obiknovennaja].

Ma a szlovákban is 'meggy' jelentésben jelenik meg a višňa [visnya] szó, melyet régebben még a cseresznye alnemzetség (Cerasus) nevére használtak. Emellett a cseresznye és a meggy nevét egyesítő čerešňa višňová ’meggyes cseresznye’ szókapcsolat jelentése 'meggyfa'.

A cseresznye és a meggy norvég elnevezéseiben is találunk némi kavarodást. Míg általában a morell, morello szavakat a meggyre használják, a norvégban pont a cseresznyére alkalmazzák ezt a szót. A meggy norvég neve pedig a rokonnyelvekben cseresznyére használt kirsebær. A morello szó eredetileg a meggy egy sötét színű fajtacsoportját jelöli, melyet Château de Moreilles kertjeiben termesztettek először. A spanyolban és az olaszban a fák neve hímnemű (o-ra végződik), míg a gyümölcsé nőnemű (a-ra végződik). Hasonlóképpen a franciában is alaktani különbség van a gyümölcs és a fa neve között: cerise [szöríz] ’cseresznye’, illetve cerisier [szörizjé] ’cseresznyefa’. Az alábbi táblázat segítségével összevethetjük a cseresznye és a meggy elnevezéseit.

nyelv	cseresznye	meggy
tudományos	Prunus avium	Prunus cerasus
portugál	cereja [szürezsa]	ginja [zsinszsö], cereja ácida [szürezsa aszida], amarena [amörénö]
spanyol	cereza [szerésza]	guinda [gínda], cereza ácida [szerésza ászida], cereza de Morello [szerésza de morelʲo]
francia	cerize [szöríz]	cerise acide [szöriz aszídö], cerise aigre [szöriz egrö],
olasz	ciliegia [csiliédzsa]	amarena [amaréna]
román	cireş [csires]	vişin [visin]
makedón	цреша [cresa]	вишна [visna]
lengyel	czereśnia [cseresnya]	wiśnia pospolita [visʲnya poszpolita]
orosz	черешня [cseresnya]	вишня [visnya]
ukrán	черешня [cseresnya]	вишня звичайна [visnya zvicsajna]
szlovák	čerešňa [cseresnya]	višňa [visnya], čerešňa višňová [cseresnya visnyova]
bolgár	черешa [cseresa]	вишна [visna]
szlovén	češnja [csesnya]	višnja [visnya]
cseh	třešeň [trzseseny]	višeň [viseny]
horvát	trešnja [tresnya]	višnja [visnya]
német	Kirsche [kirsö]	Sauerkirsche [zauerkirse] Weichsel [vajkszöl]
holland	kers [körsz]	zure kers [zürekörsz]
dán	kirsebær [kirszöber]	sur-kirsebær [szuökirszöber]
norvég	morell [morel]	kirsebær [szirszebar]
svéd	körsbär [csössbar]	surkörsbär [szürcsössbar]
finn	kirsikka [kirszikka]	hapankirsikka [hapankirszikka]
angol	cherry [cseri]	sour cherry [száö(r) cseri]
török	kiraz [kiraz]	vişne [visne]

A magyar meggy szó finnugor eredetű, eredeti jelentése ’ehető erdei bogyó’ lehetett. A tő a hantiban ’ribizli’, a komiban ’gyöngy’ és ’tőzegáfonya’ jelentésben használatosak etimológiai megfelelői, míg az udmurt egy dialektusában ’mogyoró, dió’ és ’foltos áfonya’ jelentésű szavakban köszön vissza. A XIII-XIV. századból már településnevekben megjelenik a meggy, meggyes szó a magyar írásos emlékekben. Ma négy magyarországi település nevében találjuk meg a gyümölcs nevét: Meggyeskovácsi, Nyírmeggyes, Somogymeggyes, Zalameggyes.

Szent Iván szőlőcskéje

A ribizli (Ribes rubrum) júniusban kezd érni. A piros fürtös termésű cserje Eurázsia lombos erdeiben él. Kertekbe az ország egész területén ültetik, és fehér termésű fajtái is ismeretesek. A másik rokon faj, a fekete ribizli a nyár derekán terem.

A ribizli szó, melynek tudományos neve Ribes, több nyelvbe az orvosi latin ribes 'egy bizonyos fajta rebarbara' szóból került. A TESz. szerint ez a szó a perzsából került az arabba, majd a XVI. század folyamán a latinba. A ribilzire azért kezdhették használni, mert hasonló célokra használták, mint a rebarbarát. A magyarba a német Ribes [ribesz] bajor-osztrák -l végű változatából került, így lett ribizli. Az ugyancsak gyakran használt ribiszke magyar fejlemény. Nemzetközi vándorszóként korábban a magyarba is bekerült a fent említett latin szó ribesz alakban, ezt már 'ribizli' értelemben használtak. Ennek volt ribisz változata is, melynek ma is élő kicsinyítőképzős alakja a ribiszke. A növény régebbi magyar neveit – borfüge, veres szőlő, tengeri szőlő – az új, végső soron a latinból származó elnevezések kiszorították.

A gyümölcs érési idejére utal a német Johannisbeere és a magyar népi Szent Iván szőlőcskéje név, hisz Szent Iván napja körül (június 24.) érnek be igazán a szőlőre emlékeztető fürtök. Az angol currant [kár^önt] név a XVI. századból származik, a rayson of Corannte ’korinthoszi mazsola’ kifejezés rövidülése.

A franciában, spanyolban és portugálban a frank krusil szó leszármazottait találjuk: francia groseille [grozej], spanyol grosella [groszelʲa], portugál groselha [grouzelʲa]. A szláv nyelvek vegyes képet mutatnak. Az oroszban смородина [szmorogyina], a lengyelben porzeczka [pozsecska]. Ez utóbbi szó az ólengyel porzecze ’folyó menti terület’ szóból származik, nyilván a növény termőhelyére utal. Más szláv nyelvekben főként a ribes szóból kialakult neveket találunk. Ilyen a cseh rybíz [ribíz], a szlovák ríbezle vagy a horvát ribizl.

Boldogasszony csipkéje

A ribizlivel körülbelül egy időben érnek meg az első málnaszemek (Rubus idaeus). A málna szó szláv eredetű, számos hasonló alakot találunk a szláv nyelvekben: orosz малина, szlovák, lengyel malina [malʲina] cseh, horvát, szerb malina [malina]. Megjelenik egy állat is a képben: a német Himbeere [himbér^ö] és a dán hindbær [hindber] összetett szavak eredeti jelentése ’szarvastehénbogyó’. A magyar népi himpér elnevezés ebből a német szóból származik. A Boldogassszony csipkéje név Gömörből ered. Egy éhező lányról szóló legenda szerint a kislányt Boldogasszony mentette meg az erdőben azzal, hogy megjelent neki egy málnabokorban és megkínálta a gyümölccsel. A magyar vadalma szóra hasonlít hangzásában a finn vadelma [vádelmá] ’málna’ elnevezés.

A francia framboise [frámboáz] egy másik bogyós gyümölcsről kapta a nevét: a protogermán *brēmōn ’szeder’ és *basjan ’bogyó’ szavak összetételéből jött létre. (A szó eleji br- > fr- nem szabályos változás, hanem az ófrancia fraie (mai fraise) ’eper’ hatására ment végbe.) A spanyol frambuesa [frámbuésza], portugál framboesa [frámbuéza] és holland framboos [frámbós] francia jövevényszó. Az angol raspberry [razb^öri] ’málna’ előtagja ismeretlen eredetű.

A málna Eurázsia lombos erdeiben őshonos, hasonlóan az eddig ismertetett piros gyümölcsökhöz. Termését nyersen, lekvárként és szörpként is szívesen fogyasztják. Levelének teáját szülés előtt álló nőknek ajánlják izomlazító hatása miatt. A málna zárja a kora nyári piros színű gyümölcsök sorát, miközben megkezdődik a sárga kajszibarack érése.

Források

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára

Kiss Jenő: Földrajzi nevek etimológiai szótára

Priszter Szaniszló: Növényneveink

Rácz János: Növénynevek enciklopédiája

KSH helységnévkönyv 2011

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése