A lóhere szó Priszter Szaniszló növénynévszótára szerint két jelentéssel is bír. Egyrészt a here (Trifolium) nemzetségbe tartozó mintegy 300 fajt összefoglaló néven lóheréknek is nevezik. Az ide tartozó növényeknek egy száron három egyforma levelük van. Innen ered latin nevük: Trifolium ’három levél’. Ezen kívül, szűkebb értelmezésben, lóherének hívják az egyik herefajt is, a vörös here (Trifolium pratense) takarmánynövényt, amit egyébként a lovak is kedvelnek. A jól ismert négylevelű lóhere azonban egy másik gyakori herefaj, a fehér here (Trifolium repens) állományában szokott felbukkanni.

Forrás: Wenszky Nóra (a Wikipedia Commons képeinek felhasználásával)

Vajon miért kapta nem túl hízelgő magyar nevét a növény? A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz) szerint a szó első írásos előfordulása 1326-ból való, luhere formában. A ló szó ősi ugor örökség, melynek pontos eredete még nem tisztázott, míg a here szó feltehetőleg Az uráli *koj(e) folytatója a finn koira ’kutya’ is, mely eredetileg bizonyára ’kan kutyá’-t jelentett. A hasonló alakú koiras szó a mai napig ’hím, kan’ jelentésben használatos. az uráli *koj(e)-ra ’férfi’ alapszóra vezethető vissza. A névadást a szótár szerint a növény kettős, kerekded levéllemezének és a ló heréinek hasonló alakja motiválhatta. Amint a TESz. megjegyzi, a komiban is állat heréjéről nevezték el a növényt: kaś-keľ ’macskahere’. Rácz János a Növénynevek enciklopédiájában valószínűbbnek tartja, hogy a hasonlóságot a lóherefélék gömb alakú virágzata és a ló heréjének alakja között fedezték fel.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Minden kétséget kizáróan nem dönthető el, mi volt a hasonlóságon alapuló névadás valódi alapja. Hiszen a herefélék családjában találunk olyan fajokat is, melyeknek egészen hosszúkás a virága – például a bíbor heréé (Trifolium incarnatum), és olyanokat is, amelyeknek nem gömbölyded, hanem hosszúkás a levele, mint a havasi heréé (Trifolium alpinum). A fehér herének – azaz annak a fajnak, mely a szerencsét hozó négylevelű mutánsokat létrehozza – azonban gömbölyded a levele és a virága is. Ez a növény Írország nemzeti jelképe, melyet írül seamrog-nak [sámróg], angolul pedig shamrock-nak [sámrok] neveznek.

Fehér here
(Forrás: Wikimedia Commons / Amada44)

Máshol nem a ló ivarmirigyéről nevezték el a növényt. A germán nyelvekben a mai ’lóhere’ jelentésű szavak általában a bizonytalan eredetű protogermán *klaibron ’lóhere (növény)’ szóból származnak: az angol clover [klóv^ö], a dán és norvég kløver [klöver], a svéd klöver és a német Klee [klé]. Az orosz klevert az alnémet klewer szóból vagy az angol clover-ből származtatják. A szláv nyelvek többségében azonban a Wiktionary szerint a késő protoszláv *dętelъ ’lóhere (növény)’ szóból keletkeztek a mai alakok: a cseh jetel, a bosnyák és a horvát djetelina [gyetelina], a szerb detelina, valamint a szlovák d’atelina [gyatyel^jina]. Más forrás szerint azonban a *dętelъ szó jelentése ’harkály’. A lengyelben két szót is találunk a ’lóhere’ jelentésre. A cseh etimológiai szótár szerint azonban a protoszláv alak dęteľь, és a ’felfúj, felpuffaszt’ igető rejlik benne: a friss, nedves lóhere ugyanis könnyen felfújja az őt fogyasztó állatokat. Mindenesetre ugyanebből a tőből származik a lengyel dzięcielina [dzseⁿtyelina], amely ma már csak elvétve fordul elő. Az általánosan használt alak a koniczyna [konyicsina], mely szó szerint azt jelenti: ’lónak való’. E névadás alapja az, hogy a lovak előszeretettel fogyasztják a növényt. Hasonló szóalakokat találunk a Lengyelország északnyugati részén beszélt kasubban (kòniczëna [konyics^öna]), a fehéroroszban (kanyusina) és az ukránban (konyusina).

Lóherelegelő Herefordshire-ben
(Forrás: Wikimedia Commons / Pauline Eccles / CC BY-SA 2.0)

Igen sok esetben – főként az újlatin nyelvekben – az etimológiailag ’három levél’ vagy ’háromlevelű’ jelentésű megnevezések fordulnak elő. Ide tartozik a tudományos latin név is, a trifolium, mely a növény eredeti latin elnevezése. Ebből származik a francia trèfle [trefl], az olasz trifoglio, a spanyol trébol, a katalán trèvol, a portugál köznyelvi trevo, mely mellett a trifolium is használatos, a román trifoiul, valamint a ritkábban használt angol trefoil névváltozat. Ez utóbbi szót az angolban elsősorban a lóhere leveléhez hasonló szabályos alakzatra használják, például az építészetben. Az eszperantóban is a trifolio nevet kapta a növény.

A finn apila balti jövevényszó (vö. lett āboliņš [ábuolinys], de litván dobilas [dobilasz] – ezek korábbi történetének nem sikerült nyomára bukkanni, mindenesetre érdekesség, hogy a lett szó az ābols [ábuolsz] ’alma’ becézett alakjának tűnik). Az észt elnevezés, a ristik viszont a rist ’kereszt’ jövevényszóból keletkezett belső képzéssel: ’keresztecské’-t jelent.

Szerencsét hozó változat

A négylevelű lóhere kialakulása genetikailag kódolt és megjelenése környezeti feltételekhez is kötött. Körülbelül minden tízezredik egyednek van négy levele a megszokott három helyett. Így valóban szerencse kell ahhoz, hogy a sok, egyforma növény között valaki felfedezze a rendellenes változatot. Nagyon ritkán négy levélnél több is megjelenhet egy száron. A jelenleg érvényes Guiness rekordot állították fel 2009-ben: Japánban valaki egy 56 levelű lóherét talált.

Ötlevelű lóhere
(Forrás: Wikimedia Commons / Megan McCarty / CC BY 3.0)

A szerencsét hozó négylevelű lóhere szimbolikája az európai kultúrkörben szorosan összefonódik a kereszténységgel. Az egyik magyarázat szerint a négy levél a négy evangéliumot jelenti. Más megközelítés szerint – és ebben már szerepet kap a jó szerencse is – a hit, remény és szeretet hármasa mellett a negyedik levél a szerencsét hivatott jelképezni. A német nyelvű Wikipédia szerint pedig a Paradicsomból való kiűzetéshez is köze van a négylevelű lóherének. Egy legenda szerint ugyanis Éva egy négylevelű lóherét vitt magával, mikor Isten kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. Így tulajdonképpen a ritkán fellelhető négylevelű lóhere a Paradicsom egy darabját testesíti meg.

Négylevelű lóhere
(Forrás: Wikimedia Commons / Phyzome / GNU-FDL 1.2)

Felhasznált irodalom

Priszter Szaniszló: Növényneveink. A magyar és a tudományos növénynevek szótára.

Rácz János: Növénynevek enciklopédiája. Az elnevezések eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása.