Ogier Ghiselin de Busbecq lovag 1554-1555-es követjárásáról szóló első Török levelét olvasva sorozatunk legutóbbi két részében I. Ferdinánd követét a szerbiai Nis környékén láttuk viszont, ahol az éjjeli szálláshely kérdése foglalkoztatta. Láthattuk, hogy a karavánszerájokkal kapcsolatban van némi fenntartása, a török fogadók gasztronómiai kínálata sem tűnik eleinte vonzónak a flamand úriembernek, de később a jó humanista antik szerzők véleményére támaszkodva csak megbékél a helyi konyhával. Az alábbiakban pedig arról olvashatunk, hogyan ír Busbecq követ arról, amikor istállóban kellett – télidőben! – megszállnia.

Busbecq egy 1557-es ábrázoláson
(Forrás: germanhistorydocs.ghi-dc.org)

„... nálam jobban a dús perzsa király sem élt...”

Ahogy azt sorozatunk legutóbbi részében láttuk, Busbecq a török vendégfogadókban viszonylag jól érezte magát – a karavánszerájokhoz képest mindenképp –, annak ellenére is, hogy a helyi konyhával szemben kezdetben fenntartásai voltak. Útja során azonban nem mindig lelt megfelelő szállásra; néha az istálló is megfelelő helynek bizonyult a kényes ízlésű lovagnak arra, hogy ott éjszakázzon.

Néha, amikor nem volt oly ház, hol megszállhatnék, istállóban laktam. Valamely terjedelmes és tágas istállót kerestünk, melynek egyik részében tűzhely és kémény állott, a másik része pedig a marháknak és a juhoknak volt szánva. Általában ugyanis úgy szokott lenni, hogy a nyáj, a csorda és őrzőik ugyanazon fedél alatt vannak. Azt a részt, ahol a tűzhely volt, sátorom lapjával választottam le. A tűzhöz asztalomat és ágyamat helyezvén boldogabban éltem a perzsák királyánál.

(26. oldal)

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A szerző latinos műveltsége, az antikvitás iránt érzett humanista rajongása e soraiban is előtűnik. Az idézett rész utolsó szavai („...boldogabban éltem a perzsák királyánál”) a Busbecq által írt latin eredeti 1595-ös frankfurti kiadásában így hangzik:

Persarum vigebam rege beatior.

A dolog azért érdekes, mert Horatius ódáinak harmadik könyvében a kilencedik ódában (melyet alkalmanként a Lídiához, illetve a Kibékülés címmel is szoktak emlegetni) az alábbi sort olvashatjuk:

Persarum vigui rege beatior.

Látható, hogy mindössze igeidő-használatban van eltérés: a Busbecq által használt vigebam a vigeō, -ēre ’él, erőben van, virágzik’ ige activum indicativus praeteritum imperfectuma (cselekvő igenem, kijelentő módú folyamatos múlt idejű alakja), míg a horatiusi vigui ugyanennek az igének activum indicativus praesens perfectuma (cselekvő igenem, kijelentő módú befejezett jelen idejű alakja); mindkét alak természetesen egyes szám első személyben van.

Horatius egy 20. század elelji ábrázoláson
(Forrás: Wikimedia Commons / Anton von Werner (1843–1915))

Quintus Horatius Flaccus (i. e. 65 – i. e. 8) ódáit négy könyvben publikálta. Az első három könyv i. e. 23-ban került kiadásra; Busbecq sorai a III, 9 jelű ódájára hajaznak – melynek egy, 1824-ből származó magyar fordítása az interneten is olvasható.A latin eredetit és a magyar nyelvű műfordítás megzenésített változatát is meghallgathatjuk a YouTube-on. (A magyar műfordításhoz képest természetesen eltérő a fentebb általunk közölt prózai fordítás.)

A Vesta-szüzekről a szerbiai télben

Horatius mellett a szerző egy másik utalást is tesz az alábbi passzusban az antikvitás világára:

Kíséretem az istálló másik részében, tiszta szénában heveredett le. Közülük néhányat elragadott az álom a tűz mellett, ahol a kertben vagy a réten az étel főtt. A tűz e védelme mellett sikerrel szálltak szembe az éjszaka hidegével. Nem kevésbé vigyáztak arra, hogy a tűz ki ne aludjék, mint a római Vesta-szüzek.

(26. oldal)

A legfőbb Veszta-szűz, a Vestalium Maxima ókori ábrázolása
(Forrás: Wikimedia Commons)

Busbecq nem kevés humorral (vagy malíciával?) utal itt a római Vesta-szüzekre: Vesta istennő papnőinek egyik legfontosabb feladata a magát az istennőt jelképező szent tűz őrizete volt. Ha a tűz kialudt, komoly büntetésben részesültek. Ha 1554-1555 telén szerbiai szállásukon Busbecq kísérőinek véletlenül kialudt a tüze, büntetésük leginkább a balkáni tél hidege lehetett...

A folytatásban az is kiderül, hogy ilyen körülmények között a követ mivel tudja ösztönözni kíséretének tagjait.

Felhasznált források

Adamik Tamás: Római irodalom az aranykorban. Magyar Könyvklub, Budapest, 2001.

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595.

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748.

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005.