Elek nevű olvasónk örömmel számol be valakiről, aki végre munkát kapott: menekültekkel fog foglalkozni. Örömét azonban beárnyékolja, hogy nem tudja, hogy nevezze ezt az új munkát:

A kérdés már csak az, hogy ez humanitárius vagy humanitariánus munka – igen, nekem is van guglim, én is látom a találatszámbeli különbségeket, de mégis, miért van ez a kettősség egyáltalán? És legfőképpen, persze: melyik a HELYES? :) – jelenleg az a tippem, hogy a humanitárius volt az eredeti szó, és ez alakult valamiért egy kicsit tovább, talán mert sok más hasonló végződés van, de ez csak érzés.

Nagyon jó és időszerű Elek kérdése, leszámítva a „helyességre” vonatkozót. Mert bár igaz az, hogy a humanitárius volt magyarul sokáig az egyetlen alak (a 19. század óta), ha a hosszabb, humanitariánus is terjed és használatossá válik, akkor semmilyen alapunk nincs arra, hogy „helytelennek” mondjuk. Például a pad tőből származó padlónak kialakult egy palló változata. A kettő évszázadokon át élt együtt egymással a legnagyobb békességben. (Az, hogy ma legtöbbször nem ugyanarra használjuk őket, nagyon kései fejlemény.) Vajon a palló ezen a hosszú időn át „helytelen” volt, csak azért mert a padló keletkezett korábban? Számomra ez a felvetés teljesen értelmetlen.

Keskeny a padló kettőnek...
(Forrás: bibl.u-szeged.hu / Zichy Mihály)

Szóval hogy állunk a két változattal? Azért érdekesek az ilyen szavak, mert eredeti latin létező tövekből eredeti latin képzőkkel alkották meg őket, de persze egyáltalán nem biztos, hogy a latinban is léteztek. Az ilyen szavakat latinátáknak hívjuk. A latin képzők sokféle dolgot jelenthettek (ahogy más nyelvek, például a magyar képzői is: gondoljunk csak bele, mennyi mindenre használjuk például az -s képzőt: mákos, asztalos, golyós, kidobós...). A különböző európai kultúrákban latin elemekből alkotott szavakban aztán ezek a használatok némileg tovább éltek, de meg is változtak. Aztán meg az európai nyelvek egymástól is szívesen vettek át latinátákat, hiszen a latinos műveltség Európa-szerte elterjedt volt, és így könnyen felismerték egymás latinátáiban az eredetüket, és érthető volt a motivációjuk.

A humanitariánus egyetlen latin képzőben különbözik a humanitárius-tól. Az -án(us) latin képző használatát semmi sem motiválja benne, de ez önmagában nem baj, nagyon sok latináta esetében nehéz megtalálni az okát, hogy miért éppen azok a képzők szerepelnek benne, amik. Tulajdonképpen már a humanitárius végén álló két képző pontos funkciója is nehezen azonosítható: az -ál(is)/-ár(is) végződés általános melléknévképző (például abban, hogy fiskális, moduláris vagy morális – erről a képzőről írtam már ebben a rovatban), és az utána biggyesztett -i(us) sem sokat tesz ehhez hozzá (a latinban még ’valamihez hasonló’, ’valamihez tartozó’ lehetett az értelme, de ez a latinátákban már nem mutatható ki). Tehát nem sokra megyünk azzal, ha az ilyen latinátákban az egyes képzők eredeti (latin) funkcióját tekintjük. Mindig annak a nyelvnek a szokásai számítanak, amelyikben az illető latinátát megalkották.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Így például a francia nyelvben mind a latin -ār(is) képzőnek, mind pedig az ār-i(us) képzőbokornak az -aire (ejtsd: [er]) végződés a folytatója (pl. primaire ’elsődleges’, sanitaire ’tisztasági, higiéniai’, autoritaire ’parancsuralmi, tekintélyelvű’ és humanitaire ’emberiességi’). Ezeknek a latinátáknak jelentős részét a franciából vette át a német nyelv, mégpedig nem visszalatinosítva, hanem hangzás szerint, és innen a magyarba is bekerültek: primer, szaniter, autoriter. Az humanitaire viszont nem német közvetítéssel került a magyarba, hanem visszalatinosították, így lett belőle humanitárius, és ugyanilyen az eredete például az antikváriusnak is (illetve a helyre, intézményre utaló hasonló szavak, amelyek semleges nemű alakokká lettek visszalatinosítva: antikvárium, akvárium stb.).

A fenti francia latinátáknak az angol átvétele általában -ary végződésű (pl. primary, sanitary), de az angolban az a szokás terjedt el, hogy amikor szellemi irányzatra vagy hasonlóra utal a szó, akkor inkább még egy latin képzővel megtoldva latinosították vissza: -arian. Például authoritarian ’tekintélyelvű’, equalitarian ’egyenlőségpárti’ – és ilyen a humanitarian ’emberiességi’ is. Ennek az a magyarázata, hogy a ’valakinek vagy valaminek a követője, valakinek a munkásságához kapcsolódó’ értelmű latináták az angolban rendszeresen -ian végűek, ahogy a magyarban is -iánus a végződésük: kantiánus ’Kant követője’, karteziánus ’Descartes (latinosan: Cartesius) munkásságával kapcsolatos’, viktoriánus ’Viktória királynő korszakára (1837–1901) jellemző’, és így tovább. (Megjegyzem, formailag ugyanilyen alakúak a foglalkozásra utaló angol származékok is, pl. library ’könyvtár’ > librarian ’könyvtáros’, vagy antiquarian ’régiségkereskedő’.) És ebből az angol humanitarian alakból vette át a magyar újra, megint visszalatinosítva a humanitariánus alakot. Hogy „helyes”-e ez így, jó-e valakinek, vagy nem, azt én sem tudom megmondani, és szerintem más sem.