Korábban már írtunk a Google kereső azon funkciójáról, hogy az általunk gépelt keresőkifejezéseket automatikusan kiegészíti, pontosabban felajánlja a kiegészítést. Ehhez sajátos algoritmust használ, melynek lényege, hogy az általa legvalószínűbbnek tartott folytatásokat ajánlja fel. A folytatás valószínűségét pedig annak alapján számolja ki, hogy a felhasználók mire keresnek rá. Éppen ezért érdekes, hogy mi történik, ha „A tett halála az okoskodás” idézetre keresünk rá.

Valami bűzlik...

A kereső tehát rögtön azt sugallja, hogy az idézet a Hamletből származik. Ennek egyetlen magyarázata lehet: a felhasználók jelentős része a Hamletben keresi az idézetet – sőt, úgy sejthető, vannak, akik az angol eredetijére lennének kíváncsiak.

Ők azonban hiába keresnek, a szállóigévé vált mondat ugyanis nem a dán királyfi drámájában, sőt nem is Shakespeare valamelyik másik színművében, hanem Madách Imre Az ember tragédiája című művében szerepel. Évának mondja, mikor azon tanakodik, leszakítsa-e a gyümölcsöt a tudás fájáról:

Hát hagyjatok fel az okoskodással,
Minden dolognak oly sok színe van,
Hogy aki mindazt végigészleli,
Kevesbet tud, mint első pillanatra,
S határozatra jőni rá nem ér.
A tett halála az okoskodás.

Nehéz megtippelni azt is, hogy hányan keresnek rá az idézetre, és hányan keresik a Hamletben. Az is elképzelhető, hogy a furcsaságot csupán néhány tucat keresés okozza – vagy még annál is kevesebb.

...egy kerékfogát ujítni kell....
(Forrás: Wikimedia Commons / Pedro Américo (1843–1903))

A két dráma keveredésével kapcsolatban még egy nyomot találtunk: a Madách-sor megjelenik Karinthy Frigyes Hamlet a mellényzsebben című írásában is.

A tévedésről azonban el kell ismerni, hogy nem egészen alaptalan: Hamlet az egész darab során töpreng, nem cselekszik, és végül ez okozza vesztét. A híres „lenni vagy nem lenni”-monológ is lényegében ezt fejti ki: a cselekvéstől az tartja vissza a hőst, hogy nem tudja, mi vár rá a halál után, megbűnhődik-e később azért, ha fegyverrel áll bosszút apja haláláért. Arany János fordításában:

A lét, vagy a nem-lét kérdése ez.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni, – elszunyadni, – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
S szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly czél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni, – elszunyadni, – és alunni!
Talán álmodni: – ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jönnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok boszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hívatalnak paczkázásait,
S mind a rugást, melylyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet:
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől – a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg útazó – le nem
Lohasztja kedvünk’, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? – Ekkép az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti „tett” nevét. – De csöndesen!
A szép Ophelia jő. – Szép hölgy, imádba
Legyenek foglalva minden bűneim.

Ez a szövegrészlet még egy meglepetéssel szolgál. Ha megkérdezünk valakit, hogy mi a Hamlet leghíresebb sora, bizonyára a Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés sort idézi! Csakhogy, mint a fenti sorokból látszik, Arany János a To be, or not to be, that is the question sort nem így fordította, hanem azt írta: A lét, vagy a nem-lét kérdése ez. Ennek ellenére az internet legalább ilyen kérdésekben megbízhatónak sejthető forrásaiban is szerepel az idézet Arany János fordításában, de ezt a sort tévesen idézve (de így szerepel Karinthy fent említett jelenetében is!). Érdekes módon ez a változat megjelenik olyan írásokban is, melyek kifejezetten a dráma fordításával foglalkoznak. Ráadásul a szerző éppen azt fejtegeti, hogy

Az irodalomban azért nem jó és nem érdemes közhelyeket használni, mert az "fehér zaj" a befogadó számára: elolvassa ugyan a szavakat, de valójában nem fogja fel, mit jelent, hiszen a jól ismert frázis már ugyanazt a feltételes reflexet váltja ki mindenkiből

– és ezért választja a szállóigévé vált változathoz sokkal közelebb álló Nádasdy-fordítást Arany attól eltérő megoldása helyett. Mi több, a MEK-en is találunk olyan Arany-fordítást, melyben a lenni vagy nem lenni szerepel...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Köszönjük Sinkó Krisztiánnak a megoldás megtalálásához nyújtott segítségét.

Vajon mi okozza a zavart? A válaszra Matúra Klasszikusok sorozatban megjelent Hamlet-kiadásban bukkantunk. A sorhoz fűzött jegyzet szerint Arany fordításában az A lét vagy nem-lét kérdése ez változat szerepelt. „Arany csak a jegyzetben adta meg a korábban ismert, s majd a később elterjedt megoldást, amit a színpadi gyakorlat tett általánossá.” A Lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés fordítás tehát már Arany előtt is ismert volt.

Kérdés persze, hogy kitől, honnan származik a Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés változat. Nem tudjuk. Kazinczy Ferenc prózai fordításában sem pontosan ez a változat szerepel, hanem a Lenni? nem lenni? ez tehát a kérdés megoldás. A szállóigévé vált forma azonban annyira szó szerinti fordítás, hogy ha egy angolul tudó magyar kezébe adnánk a mondatot, bizonyára akkor is így fordítaná, ha még sosem hallotta volna.

Forrás

William Shakespeare: Hamlet. Teljes, gondozott szöveg. Szerkesztette Fabiny Tibor. PannonKlett Kiadó, 1997²