Kutatók nem régiben fedezték fel azokat a fehérjéket, amelyek megakadályozzák, hogy drasztikusan átállítsuk a belső óránkat. Ezért érzünk például hosszú utazások után jet laget. A The Guardian munkatársa az új tanulmány egyik szerzőjét, Dr. Stuart Peirsont kérdezte a belső órával kapcsolatos új eredményekről.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az ember belső óráját angolul circadian clock-nak is nevezik, amelynek az első fele a latin circa diem kifejezésből ered, ami azt jelenti, hogy ’napi’. A belső óra tehát a napi bioritmusunkat szabályozza. Ez nem csak az ember sajátossága; az egerek belső órája például 23,5 órás, az emberé pedig körülbelül 24,5 órás.

Ha teljes sötétségben vagyunk, a szervezetünk akkor is igyekszik megtartani ezt a körülbelül 24 órás ciklust. Azaz a ciklust nem csupán az határozza meg, hogy világos van-e vagy sötét. Az „óra” valójában sejtjeinket belül van, és minden egyes sejt külön-külön képes arra, hogy mérje az időt. Ha élő sejteket egy tálba helyezünk, azok is körülbelül 24 órás változásokat fognak mutatni.

Ha fogalmunk sincs arról, hogy mennyi lehet az idő, szépen minden nap körülbelül fél-fél órával később fogunk fölkelni. A molekuláris óránk azonban nem egy szuper digitális órához, hanem egy hagyományos mechanikus órához hasonlít inkább: néha egy kicsit lassabb, néha egy kicsit gyorsabb. Épp ezért kell mindig a környezetnek megfelelően ellenőriznünk és utánaállítanunk.

Forrás: Wikimedia Commons / Jorge Royan / CC BY-Sa 3.0

A belső óra egyik legfontosabb előnye, hogy lehetővé teszi számunkra az előzetes tervezést, az előrelátást. Így nem vagyunk kitéve annak, hogy passzívan reagáljunk a környezet változásaira (kivilágosodott, tehát fölkelünk), hanem jól tudjuk előre, hogy a környezet változni fog, és ehhez állítjuk a saját pszichikai folyamatainkat, cselekvéseinket, és így tudunk hatással lenni a környezetünkre.

Probléma akkor adódik, amikor a külső és a belső óránk különböző időket mutat. Az életünket ugyanis sokszor a karóráinkhoz, és nem a belső óránkhoz vagyunk kénytelenek időzíteni. A klasszikus példa erre a váltott műszakban végzett munka: ha éjszaka dolgozunk, amikor a testünk aludni akar, akkor a kognitív teljesítőképességünk rosszabb lesz. Még akkor is, ha esetleg éveken át éjszakázunk, és arra kényszerítjük a testünket hosszú távon, hogy éjszaka legyen aktív. Erre az a magyarázat, hogy a fény az elsődleges támpontja a testünk belső órájának.

A fény persze jó arra, hogy állandóan utánaigazítsunk az óránknak, de annak is megvan a határa, hogy mennyit lehet utánaállítani. Ha hosszabb utat teszünk, több időzónán át, megérkezés után időzónánként legalább egy-egy napnak el kell telnie ahhoz, hogy sikerüljön ráhangolni belső óránkat az adott időzónához. Tehát ha hat órányi az időeltolódás, akkor hat nap kell a belső óránknak...

Forrás

How does the body clock work?