A lap szerint „érthetetlen módon” szlovákosították Petőfi Sándor nevét a szlovák nyelvi írásbeli érettségi vizsgán.

A diákoknak arra a kérdésre kellett választ adniuk, hogy mely magyar költő alkotásaival lehet összehasonlítani Janko Král' műveit. A kérdésben megadták a megválaszolandó költő monogramját is: Š. P. Az S tetején a szlovák nyelv szabályai szerinti lágyítójellel.

A helyes, ragozott válasz a kérdésre: Šándora Petőfiho. A tesztlapokat készítő Oktatásügyi Szabványosított Mérések Nemzeti Intézete (NÚCEM) a kiértékelési útmutatóban külön felhívta a tanárok figyelmét, hogy csak ez a válasz elfogadható. Ha valaki lágyítójel nélkül, Sándornak írta Petőfi keresztnevét, annak a válaszát érvénytelennek kell tekinteni.

A tesztlapokat központilag is kiértékelik, így ha a tanár elismerné is helyes válasznak a „Sándora Petőfiho” alakot, a diák végül mégsem kapna ezért a válaszáért pontot.

Szlovákiában az érettségi vizsgák eredményeit több egyetemen is beszámítják a felvételinél.

A lap által megkeresett igazgatók és tanárok felháborodásuknak adtak hangot a kérdés miatt, kiemelve, hogy éppen március 15-én, a 1848-49-es forradalom és szabadságharc kirobbanásának évfordulóján írt tesztekben ferdítették el a költő nevét.

A tanárok szerint a diákok túlnyomó többsége a kérdésre rossz választ adott. Voltak, akiket már a kérdésben szereplő lágyítójeles monogram is megzavart.

Az ügyben a lap megkereste a NÚCEM-et is. Az intézet vezetője későbbre ígért reagálást.

Az Új Szó megemlíti, hogy Szlovákiában a szlovák irodalmi tankönyvekben is magyar írásmóddal szerepel Petőfi neve. A költő neve egy 2002-es, a szlovák általános iskolák számára összeállított irodalmi tesztben is szerepelt, ám ott is lágyítójel nélkül.

Az MTI híre „lágyítójel”-ről beszél, aminek több alapja is van. Az egyik, hogy a az Š-en található kis ˇ jelet szlovákul mäkčeňnek hívják, ami kb. 'lágyító'-nak, 'lágyítójel'-nek fordítható (ejtése kb. [mekcseny]). Az is igaz, hogy az š (mely úgy hangzik, mint a magyar s) történetileg valóban olyan folyamattal alakult ki, amit nevezhetünk lágyításnak (szakszóval palatalizációnak).

Valójában azonban lágy hangoknak az olyanokat szokás nevezni, mint a magyar gy, ty, ny, ill. a régi-nyelvjárási ly. Ezeket gyakran a szlovákban is a mäkčeň jelöli: a [gy] és a [ty] esetében a nagybetűnél: Ď, Ť, a [ny] esetében mindig: Ň, ň. Ha azonban a betű szára magasra nyúlik, a lágyságot egy aposztrof (tkp. a mäkčeň fele) jelöli: ď, ť, Ľ, ľ. A mäkčeň azonban nem csak ilyen betűknél használatos, hanem pl. a Š, š [s] és a Č, č esetében is, ahol nem „lágy” hangot jelöl.

Az MTI szóhasználata tehát nem szakszerű, de mentségükre legyen mondva, hogy megfelelő magyar terminus híján nehéz lett volna frappáns megfelelőt találni...