Egy névtelenségbe burkolózó olvasónk kérdése az egyik elevenemre tapintott rá.

Az „ityeg” szó használtatik-e máshol is, mint a „Hogy ityeg a fityeg?” tréfás kérdésben?

Amikor gyerekkoromban először hallottam ezt az egészen bugyután tréfálkozó kérdést, hogy Hogy ityeg a fityeg?, a hátamon égnek állt a szőr. Mert nemcsak szellemtelennek találtam, de még ráadásul nyelvileg is disszonánsnak. Ha már szóvicc, akkor legalább illeszkedjen bele a nyelv rendszerébe. Engem viszont iszonyúan idegesített, hogy a fityeg semmiképp sem lehet névszó, mert a magyar nem olyan, mint az angol, nem lehet egy igetövet automatikusan névszói szerepben használni. De úgy látszik, másokat nem zavart annyira, mert máig hallani itt-ott.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

De a kérdés nem erre vonatkozott, hanem hogy az ityeg előfordul-e más kifejezésben. Igen, ha ma már nem is, de régen előfordult, egyetlen másikban: az ityeg-fityeg ikerítésben. És ahogy a legtöbb ikerítésnél, itt is az van, hogy csak az egyik tagja volt önállóan is értelmes szó: a fityeg. Ezért nem találjuk meg máshol a ityeg tövet. (Az iskolában azt tanítják, hogy ha mindkét tag értelmes, mint az ázik-fázik vagy a csillog-villog esetében, akkor álikerítésnek hívjuk a jelenséget. Szerény véleményem szerint ez a tipikus esete annak, amikor teljesen feleslegesen terheljük az iskolásokat egy szakkifejezéssel, aminek semmilyen gyakorlati haszna nincs. Elég sok érdekesség van az ikerítésekben, ha azokkal foglalkoznak egy kicsit az iskolában, annak százszor több haszna van, mint egyetlen új szakkifejezés megtanításának, amit aztán az érettségin vissza kell böfögni.)

De az ityeg-fityeg-nek van egy ritka tulajdonsága is, hogy tudniillik nem az első, hanem a második tagja volt eredetileg is értelmes. Pedig általában az első tag szokott értelmes lenni, a második pedig ennek átalakításával keletkezik, úgy, hogy bilabiális mássalhangzóval (b, p, m) vagy legalább labiodentálissal (f, v) kezdődjön: csiga-biga, cica-mica, Anna-Panna, irka-firka. Néhány példa a ritkább esetre, amikor a második tag volt eredetileg értelmes: irul-pirul, izeg-mozog, ici-pici. Hogy pontosan mi határozza meg a második tag kezdő mássalhangzóját, abba nem megyek bele, mert bonyolult (egyébként, mint a nyelvben oly sokszor, itt is csak tendenciák figyelhetők meg, nem szigorú szabályok).

Ityeg-fityeg
(Forrás: Wikimedia Commons / Pål Berge / CC BY 2.0)

Az viszont érdekes, hogy ez a mintázat egyáltalán nem a magyar nyelv különlegessége, hanem az emberi nyelvekre általában jellemző. Talán olvasóink is hallottak az egykori világslágerről, Brian Hyland Itsy-Bitsy Teenie-Weenie Yellow Polka Dot Bikini című számáról.

Ebben az itsy-bitsy ’ici-pici’ ugyanolyan szerkezetű ikerítés, mint a magyar megfelelője (sőt, volt olyan is, aki felvetette, hogy esetleg magyar eredetű, de persze nem). És van egy nagyon régi vándor-gyerekvers (sajátos kézjátékkal is szokták kísérni), aminek egész Skandináviában, Angliában és Amerikában is számos változata létezik. Angolul kétféle változata is ilyen szerkezetű ikerszóval kezdődik: itsy-bitsy spider vagy incy-wincy spider ’ici-pici pók’.

Vajon mi lehet az oka annak, hogy a legkülönbözőbb nyelvekben hasonló módszerrel képezik az ikerszavakat? Az én megérzésem az – bizonyítani persze nem tudom –, hogy a jelenség forrását a gyereknyelvben kell keresni, pontosabban a dadanyelvben (abban, ahogy a felnőttek szoktak pici gyerekekhez beszélni). A bilabiális hangok (b, p, m), és kisebb mértékben a labiodentálisok (f, v) ugyanis nagyon gyakran a csecsemők által legkorábban produkált hangok közé tartoznak. A dadanyelv szavai a gyerekek első szavait próbálják utánozni, azzal a céllal, hogy a gyerekek számára könnyen kiejthetők legyenek, ezért kezdődik a többségük ilyen hanggal: papa, mama, baba, popó, pipi stb. Nyelvenként változik, hogy egyetlen szótagból állnak-e az ilyen szavak, vagy pedig két egyforma (vagy nagyon hasonló) szótagból, mint a magyarban. Mindenesetre ebből származhat az, hogy a játékos szóalkotások más fajtáiban is főszerepet játszanak azok a hangok, amelyeknek a képzésében az ajkak részt vesznek.

Játékos
(Forrás: Wikimedia Commons / CZmarlin / CC BY 4.0)

Kicsiben az említett dadanyelvi szavak is „ikerítést” tartalmaznak, legalábbis abban az értelemben, hogy szótagok megkettőzésével keletkeznek. Az ismétlés ténye is a gyereknyelvvel (illetve a dadanyelvvel) hozható összefüggésbe, hiszen maguk a gyerekek is szívesen ismételgetik a szavakat, a hozzájuk beszélő felnőttek pedig különösen szeretik kétszer-háromszor is elmondani őket.