Az ókori görögök zenéjének hangzására több ezer év távlatából is nagyon kíváncsiak vagyunk. 2013 őszén Armand D’Angour zenész, az Oxford Egyetem tanára újra élővé varázsolta az évezredes dallamokat. A BBC-nek azt is elmagyarázta, hogyan dolgozott.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Tegyük föl, hogy 2500 év múlva a ma ismert zenéből nem marad fönn más, csak néhány Beatles-dal szövege, Mozart és Verdi operáiból is kizárólag a szövegek. Képzeljük el, hogy ebben a helyzetben képesek lennénk rekonstruálni a hangszereket, és meg tudnánk szólaltatni a zenét! – Ez egészen fantasztikus lenne! Valami ilyesmi történt most az ókori görög zenével...

Mivel csak a szövegek maradtak fönn, hajlamosok vagyunk elfelejteni, hogy Homérosz eposzait, Szapphó szerelmes verseit, Szophoklész vagy Euripidész tragédiáit mind zenekísérettel adták elő. A i. e. 750 és 400 között keletkezett irodalmat énekelték, dallamot komponáltak hozzá, amit lírán, fűzfasípon vagy más hangszeren kísértek. Kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán rekonstruálni ezt a zenét.

Vázafestmény: nő hárfával
(Forrás: Wikimedia Commons)

D’Angour válasza egyértelműen: igen. A zene legfontosabb eleme a ritmus. A ritmus pedig – a hosszú és a rövid szótagok váltakozása – fönnmaradt a szövegekben! A hangszereket pedig ismerjük különböző leírásokból, festményekről és régészeti maradványokból. Ezekből pedig következtethetünk a hangszínekre, és a hangmagasságra, amelyet elő lehetett velük állítani. És nemrégiben újra a figyelem középpontjába került néhány dokumentum, amelyekben egy i. e. 450 körül kifejlesztett notációs rendszerrel jegyezték le a dallamot a görög szöveg magánhangzói fölé.

Ezek a dokumentumok ugyan eddig is ismertek voltak a klasszikafilológusok előtt, azonban csak az elmúlt évtizedekben tanulmányozták őket a zene szempontjából. Nemrégiben derült ki, hogy ezek az i. e. 300 és i. sz. 300 között keletkezett lejegyzések viszonylag pontos képet adnak számunkra az ókori görög zenéről. D'Angour rekonstrukciója szerint így hangozhatott a görögök zenéje:

Ahhoz, hogy reális képet kapjon, D'Angournak nem volt elég ezeket a dokumentumokat áttanulmányoznia. Az ókori görög zene ritmus- és dallamvilága nagyon különbözött a miénktől. Éppen ezért félre kellett tennie a nyugati zene alapján kialakult előfeltevés-rendszerét, és a népzenéhez kellett fordulnia. Méghozzá ahhoz a népzenéhez, amely máig őrzi az ókori görög zene vonásait: ezt a Közel-Kelet népzenéjében találta meg. A szardíniai, illetve törökországi népzenei hagyomány tanulmányozása közelebb vitte a görög zene hangzásának rekonstruálásához. 

A felvételen hallható dallam Szeikilosz sírvese, amely körülbelül i. e. 100 és i. sz. 100 között keletkezhetett. A nyolc húrral rendelkező hangszert David Creese, a newcastle-i egyetem munkatársa készítette, és ő is szólaltatja meg.

Forrás

How did ancient Greek music sound?