Újra ott vagyunk, hogy ajnároznunk kell a Kozmosz zenekart! Ide jutottunk, ugyanis Az okosak földje című album újabb slágergyanús szerzeménye, a Forradalom című, nem elég, hogy így október 23. körül aktuális, még nagyon tetszik is. Annyiban persze nehezebb dolgunk van, mint legutóbb a Világszakadtsággal, hogy itt nem elég elvégeznünk egy mechanikus filológiai munkát némi körítéssel. Itt bizony az arcunkba van tolva a forradalom, így – míg a múltkor egy ügyes trükkel (nem vettük számításba a refrént...) kitérhettünk a kérdés elől, hogy a bulizás hogyan függ össze a forradalommal – most kénytelenek leszünk foglalkozni azzal, mit jelent ez ma, 2012-ben.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nemrégiben írtunk arról, hogy nem mindig lehetett dalban megfogalmazni közéleti, politikai vagy pláne forradalmi gondolatokat, így kialakult egyfajta „virágnyelv”, amely allegóriákon, képes beszéden keresztül közvetítette a mondandóját azok felé, akik maguk is beszélték ezt a nyelvet, viszont nem vagy nehezen volt tetten érhető, kimutatható a tiltott tartalom. Ma nincs ilyesmiről szó: törvényileg nincs olyan közéleti vagy akár politikai kérdés, amelyről ne lehetne szabadon szólni. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis a megszólalások, a politikai vélemény kinyilvánítása ma is felelősséggel és következményekkel jár. Nem csodálkozunk tehát annyira, hogy a Kozmosz Forradalom című dalának egyszerű és kérdőjelek nélküli értelmezése nem kínálja fel tálcán magát. Ha úgy lenne, valószínűleg nem is lenne annyira érdekes, hogy foglalkozzunk vele. Hallgassuk meg! (A dalszöveget – szokás szerint – a cikk végén közöljük.)

A dal hangulata hasonló a Világszakadtságéhoz, de a nyelvi humor, ami abban a dalban a Petőfi-szövegek átértelmezéséből következik, ebből a dalból hiányzik. Megmaradt viszont közös pontnak a kiábrándultság és a töredékesség élményének a megfogalmazása (ott: világszakadtság, itt: felőrlődtünk, töredékekből semmi épül fel). Induljunk ki ebből: ez a dal is töredékekből épül fel, azaz hiányos: a kimondott sorok közé oda kell gondolnunk valamiféle értelmezést, ki kell töltenünk a hiányt. Éppen ezért titokzatos és érdekes ez a dal. A koherens értelmezések kialakítását az olvasóra bízzuk, itt csupán néhány, a szövegben fellelhető nyelvi érdekességekre koncentrálunk.

Kezdjük rögtön azzal a szokásos kérdéssel, hogy ki beszél ebben a dalban. Az első sorban még egy egyes szám első személyű valaki: „nézem a falat”; aztán a második sorban már a többes szám első személyben fogalmaz a dal: „felőrlődtünk az évek alatt”, így az utolsó sorból kimaradó tárgyat a mi értelmezésünkben így pótolhatjuk:

de nem vidít fel [minket] a talán

Ezen a ponton úgy értelmezzük a versszakot,  hogy az egyes szám első személyű beszélő egy közösség része, és ennek a közösségnek a nevében, az ő élményeikről beszél. Aztán a második versszak teljesen személytelenül, azaz általánosan fogalmaz. Míg a refrénben odáig jutunk el, hogy: „mindenki énekel”. Azaz az érintett közösség tágul, a végén mindenki belevonódik. És hogy a hallgató nehogy azt higgye, hogy kívülállóként nézhet rá erre a furcsa élethelyzetre, a harmadik versszak gyorsan meg is szólítja egyes szám második személyben: „a falakat nézed”. A negyedik versszak is a második személyű megszólítotthoz szól; ebben azonban megjelennek más, a közösségen kívül eső szereplők is, őket a dal szakembereknek nevezi. A nyelvtani számok és személyek vizsgálatából tehát az derült ki, hogy itt egy beszélő egy nagyobb közösség részeként szólal meg; ebbe a közösségbe tartozik vagy belevonódik a hallgató is, és velük szemben állnak a titokzatos szakemberek, akik befolyásolni akarják őket, de valójában nem ismerik a közösség tagjait:

élj a mának
már várnak
a szakemberek, akik beléd látnak
egy álmot
de nem látják, hogy vége már

Következő kérdésünk az lehet, hogy mit jelent a fal, ami ebben a dalban mindenképpen központi motívum. Szimbólum lenne? – Ez értelmezés kérdése: a nézem a falat hétköznapi kifejezésben a fal nem szimbolikus; ez a kifejezés csak annyit jelent, hogy ’nem teszek semmit, tétlen vagyok, kiábrándult, depressziós’. Azt is megtudjuk a második versszakból, hogy ezen a falon képek lógnak:

...nem szépek
a kilátások és a régi képek
a falon

Szintaktikai többértelműség

Bizonyos mondatokat, szerkezeteket nyelvtanilag (mondattanilag) többféleképpen is tudunk tagolni, azaz többféle szerkezetet tudunk nekik tulajdonítani, és ebből származik a többértelműség. Például:

(1) [[Az okos Dani] és [Gábor]] [elmentek].

(2) [Az okos [Dani és Gábor]] [elmentek].

Az első mondat értelmezése szerint csak Dani volt okos, a második mondat értelmezése szerint viszont Dani és Gábor is okos volt.

Érdemes megfigyelni, hogy ezt az egyetlen mondatot hányféleképpen lehet tagolni, azaz hányféle mondattani szerkezetet tulajdoníthatunk neki. (Éljen az úgynevezett szintaktikai többértelműség!) Mire vonatkozhat a nem szép? Csak a kilátásokra vagy a kilátások és a régi képek szerkezetre? Aztán: mire vonatkozik a falon? Csak a régi képekre vagy a kilátásokra is? – Egy-egy ilyen sokértelmű mondat értelmezésekor komoly döntéseket kéne meghoznunk. Így a falnak mint a dal központi motívumának az értelmezése ezeken a döntéseken múlik. Ugyanígy a harmadik versszakban is értelmezési nehézségbe ütközünk; itt nem annyira a többértelműség, inkább a hiány miatt:

a falakat nézed
ha lesz pénzed
megveszed majd és kész a részed

Az idézett utolsó sorban hiányzik a tárgy: mit veszel meg? Mivel a kihagyás a magyarban általában akkor lehetséges, ha előtte már meg volt említve az a dolog, ami kimarad, itt lehetséges pótlás lenne, hogy: „megveszed majd [a falat], és kész a részed [belőle, a falból]”. Ez megint árnyalja a képünket erről a bizonyos falról, ami első körben persze lehet egy konkrét fal. De szimbolizálhatja az egyén bezártságát, korlátait is. Sőt – a fentiek értelmében – szimbolizálhatja egy közösség bezártságát és korlátozottságát is: mind szellemi/mentális, mind pedig fizikai értelemben. A forradalom – értelmezésünk szerint – ezeknek a falaknak a lebontására irányulna.

Epizód az 1830-as belga forradalomból
(Forrás: Wikimedia Commons / Egide Charles Gustave Wappers)

Na de milyen az a forradalom, aminek ez a refrénje?

nem csinálnék semmit szívesen
himnusz már nem zúg idebenn
töredékekből semmi épül fel
ami rég volt, nem rég múlt el
mindenki énekel.

A forradalom – ha a történelmi példákra gondolunk – éppen az az eseménysor, amikor az emberek csinálnak valamit, méghozzá szívesen, szívvel-lélekkel, valamilyen általuk jónak képzelt ügy érdekében, valami elnyomó hatalom ellen lépnek fel. A forradalmakhoz háttérzeneként mindig buzdító himnuszokat hallunk, amit a forradalmat csináló tömeg közösen énekel (Allons enfants de la Patrie...). Ennek a dalnak a  refrénjében összességében ennek éppen az ellenkezőjéről van szó, de minden egyes sor újabb és újabb értelmezési lehetőségeket tartogat.

Hatóköri többértelműség

Vannak bizonyos kifejezések, amelyek „szűkebben” és „tágabban” is értelmezhetők. Amikor két ilyen kifejezés találkozik egy mondatban, mindig többértelműség alakul ki:

Három lánnyal minden fiú táncolt.

Ez a mondat jelentheti azt, hogy van (legalább) három olyan lány, akikkel minden fiú táncolt. Illetve azt is jelentheti, hogy minden fiúra igaz az, hogy (legalább) három lánnyal táncolt (de ezek a lányok nem biztos, hogy ugyanazok voltak!).

Az első sor szórendje például elég szokatlan, emiatt itt is többféle értelmezés merül fel. Úgy értsük ezt a mondatot, hogy szívesen nem csinálna semmit a beszélő, azaz szívesen tétlen maradna? Vagy úgy értelmezzük, hogy nincs olyan dolog, amit szívesen tenne? – Ismét értelmezés kérdése. (Éljen az úgynevezett hatóköri többértelműség!)

A második sor értelmezése már könnyebb, de azért arra felhívnánk a figyelmet a himnusz idebenn nem zúg, azaz az egyénnek nincs személyes motivációja, nincs olyan himnusz, amely őt lelkesítené. A harmadik sort értelmezhetjük úgy, hogy az előzőekkel magyarázó logikai viszonyban van:

[mert] töredékekből semmi épül fel

És itt megint beleütközünk egy furcsa nyelvtani kérdésbe. Ha ez a mondat egyértelműen tagadást fejezne ki, akkor így szólna:

töredékekből semmi sem/nem épül fel

A mondat azonban azt mondja – szó szerint –, hogy a töredékekből ez a bizonyos, már az előzőekben is emlegetett, az első sorban is szereplő semmi épül fel. Hogy ez a semmi mit jelent, nem kíséreljük meg megfejteni, az olvasóra vagy a filozófusokra bízzuk.

Végül az utolsó sor hozzákapcsolása az előzőekhez ismét értelmezői kihívások elé állít minket. A mondatot legalább kétféleképpen érthetjük: a múltnak egy szakasza mégsem olyan régen ért véget, és még érződnek a hatásai. (Automatikusan gondolhatunk a közelmúlt, az elmúlt 20-25 év magyar történelmére.) De az is lehetséges, hogy a mondat arra vonatkozik, hogy azok a hagyományos forradalmi szándékok és motivációk, amelyek előző forradalmakban még megvoltak, ugyan régen voltak, de még emlékszünk rájuk. Ebben az értelemben a mondat kissé fenyegetően is hangzik: emlékszünk még a régi forradalmakra, tudjuk, hogy kell csinálni.

Nézem a falat
(Forrás: Wikimedia Commons / Roger Bunyan / GNU-FDL 1.2)

Tisztában vagyunk azzal, hogy nem adtunk a dalról koherens értelmezést; még csak azt sem döntöttük el, hogy forradalmi vagy antiforradalmi dallal van dolgunk. A dal ezért nagyon jó: ezekkel az értelmezési bizonytalanságokkal, kétértelműségekkel pontosan érzékelteti azt az ellentmondásokkal teli közéleti helyzetet, amelyben valószínűleg nagyon sok fiatal van ebben az országban.

Kozmosz: Forradalom

nézem a falat
ez maradt
felőrlődtünk az évek alatt
egy kicsit
de nem vidít fel a talán

múlnak az évek
de nem szépek
a kilátások és a régi képek
a falon
forradalom kéne már

nem csinálnék semmit szívesen
himnusz már nem zúg idebenn
töredékekből semmi épül fel
ami rég volt, nem rég múlt el
mindenki énekel.

a falakat nézed
ha lesz pénzed
megveszed majd és kész a részed
de marad
a szar zene, a béke vár

élj a mának
már várnak
a szakemberek, akik beléd látnak
egy álmot
de nem látják, hogy vége már

nem csinálnék semmit szívesen
himnusz már nem zúg idebenn
töredékekből semmi épül fel
ami rég volt, nem rég múlt el

mindenki énekel.