Az októbert egy egyszerű és szomorú dallal búcsúztatjuk itt a nyesten. Egy olyan dallal, ami a refrénjében többször is figyelmeztet arra, hogy semmit nem akar, azaz, hogy ne nagyon próbáljuk értelmezni, különösebb célt tulajdonítani neki. Mégis nekivágunk, mert néha ilyen is kell.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Olvasóink már nyilván kitalálták, hogy a Tankcsapda Egyszerű daláról lesz szó. A refrén ellenére úgy gondoljuk, az Egyszerű dal egyáltalán nem egyszerű. Azt, hogy mit akar, ilyen konkrétan sose kutatnánk, de abban biztosak vagyunk, hogy ha valóban egyszerű lenne, akkor pontosan és könnyen megtudnánk, hogy mit akar: az egyszerű dalok attól lehetnek egyszerűek, hogy az üzenetük könnyen, különösebb energiabefektetés nélkül érthető. A Tankcsapda dala nem ilyen. Hallgassuk meg! (A dalszöveget szokás szerint a cikk végén közöljük.)

A dal egy lelkiállapotot énekel meg, amelynek az egyik alapeleme a hiány, a másik pedig az emlékezés. Az első és a második versszakban két konkrét hiány szerepel. Az elsőben a marihuána, amelynek a vonzása ebben a lelkiállapotban újra utoléri a beszélőt. Fontos megjegyezni, hogy a szerhez való vonzódást a dalszöveg a szerelmi vágyódáshoz hasonlítja. Méghozzá nem is akármilyen vonzódáshoz: a nőnek a Don Juan utáni, azaz az őt becsapó nőcsábász utáni vágyakozásához. (A szerelem motívuma majd még a negyedik versszakban is megjelenik; erre a későbbiekben még visszatérünk.)

A második versszakban pedig egy konkrét személy hiánya jelenik meg. Egy srácról van szó, akinek mindenféle problémái voltak főképp saját magával, és a végén főbelőtte magát. Tudható, hogy az 1995-ös Tankcsapda-dal ebben a strófában az 1994-ben, 27 évesen öngyilkosságot elkövető Kurt Cobainnek, a Nirvana zenekar frontemberének állít emléket. Hogy mi köze Cobainnek az első versszakban megjelenő függőség-motívumhoz? – Tudjuk, hogy a zseniális zenész nemcsak depressziós volt (utálta magát), de heroinfüggő is. Öngyilkossága nem függetleníthető ettől a ténytől.

Pad a seattle-i Viretta Parkban, amely Kurt Cobainnek állít emléket
(Forrás: Wikimedia Commons / Joe Mabel / GNU-FDL 1.2)

Persze a refrén a dalnak ezen a pontján aktuálisan megnyugtat minket, hogy nem kell összefüggéseket keresnünk a különböző képeket megjelenítő versszakok között. Mégis, ha már elindultunk egy értelmezési irányon, lássuk, követhető-e a következő két strófában is. Nem vagyunk annyira meglepve, hogy igen, követhető. A harmadik versszakban egy szomorú dallam, a halál dalának a dallama kísérti meg a beszélőt. Nem tudjuk, hogy itt a szöveg konkrétan utal-e valamelyik Nirvana-dalra. A szomorú dallam elég sok Nirvana-számra igaz... (Nekem személyesen a Lake of fire című szám szokott eszembe jutni.) Minden esetre a tartalmi összefüggés az előző versszakkal megteremthető: a beszélőt is kísérti a halál (vagy az öngyilkosság) gondolata.

A negyedik versszakban pedig újra megjelenik a szerelem motívuma –immár személyesen (...nekem nem a május). Az első versszak kontextusában persze nem kell félnünk attól, hogy hirtelen a dal elkezd a szerelmi bánatról énekelni. Itt a szerelem szó elég egyértelműen az első versszakban említett szerhez való vonzódást írja le (egyébként nem egyedüliként a magyar dalszövegek közt), Don Juan helyett ezúttal rohadt mágusként.

Az utolsó versszak pedig az egész problémát függőben hagyja: az élet egyszerűen megfogalmazott szépségei után egy vészjósló mondattal ér véget: ha egyszer éjjel hiába vártok.Ez után a sor után persze a refrén is más, konkértabb értelmet kap: a beszélő figyelmeztet, hogy nem a saját öngyilkosságára akar figyelmeztetni minket ebben a dalban?

 Ahhoz képest, hogy egyszerű, meg hogy semmit nem akar, elég hátborzongatóra sikerült.

Tankcsapda: Egyszerű dal

Néha úgy hiányzik a marihuána,
Mint a hercegnőnek a Don Juan, ha
Az erkélyről a szemébe néz,
Vonzza, mint méhet a méz.

Meg az a srác, akit már te is láttál,
És tudtam jól, utálja magát,
De mégse hittem volna, hogy a végén
Előveszi a pisztolyát.

Refrén:
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát.

Hogy ez a szerelem nekem nem a május.
Én örülök, ha valahogy túlélem.
A szerelem csak egy rohadt mágus,
Ha elkapom, úgyis kiherélem.

Refrén:
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Repülőgépek, óceánok,
A füvek, a fák, a mezők, a virágok,
A különös álmok, amiket látok,
Ha egyszer éjjel hiába vártok.

Refrén:
Ez egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.