Mindig örülök, ha idegen nyelvekkel kapcsolatban kérdeznek az olvasók. Az iskolai nyelvi nevelés egyik nagy hiányossága, hogy elhanyagolja, milyen hihetetlenül gazdag és érdekes az emberi nyelvek világa; hogy mennyire eltérőek, és bizonyos szempontból mégis mennyire hasonlóak egymáshoz a Földön beszélt nyelvek. Pedig ebben a témában rengeteg érdekes jelenséget lehet felfedezni, rajta keresztül sok mindent lehet megkedveltetni a tanulókkal, és sokféle készségüket lehet fejleszteni. Róbert nevű olvasónk a maláj és az indonéz nyelvek viszonyáról tett fel kérdést:

Érdekelne, hogy mennyire értik meg kölcsönösen egymást a malájok és az indonézek? Rokon nyelvek esetleg?

Tulajdonképpen nagyon egyszerű és röviden megválaszolható kérdés ez: a malájok és az indonézek minden további nélkül megértik egymást, a két nyelv nemhogy rokon, de tudományosan akár azonosnak is tekinthetjük őket, egyetlen nyelv két változatának. Körülbelül olyan közel állnak egymáshoz, mint a dél-amerikai spanyol nyelvváltozatok az európai spanyolhoz vagy az amerikai angol a brit és más angol nyelvváltozatokhoz. Van néhány rendszeres (főleg hangtani) eltérés köztük, és elég sok szókészletbeli különbség, ugyanúgy, ahogy a spanyol és az angol nyelvváltozatok esetében is; persze nehéz számszerűsíteni, hogy mennyiségileg pontosan mekkorák az eltérések.

Mint minden nyelvi kérdés esetében, az egyszerű válaszok mögött bonyolultabb összefüggések húzódnak meg. Az indonéz (hivatalos maláj nevén a bahasa indonesia) elég sajátos módon tér el a malájtól. Valójában mesterséges nyelv abban az értelemben, ahogy az olasz, a holland nyelv is mesterséges, vagyis egy kiválasztott nyelvváltozat alapján, de sok más nyelvváltozat elemeit is felhasználva standardizálással (szabványosítással) hozták létre. Ez a folyamat már a (holland) gyarmati uralom alatt megkezdődött, és különösen felerősödött a 2. világháború végétől, Indonézia függetlenségének kikiáltásától kezdve.

A nyelv karbantartása folyamatban
(Forrás: Wikimedia Commons / Ominae / CC BY-SA 3.0)

A maláj (és így az indonéz) nyelv a hatalmas ausztronéz nyelvcsaládhoz tartozik (régen maláj-polinéznek nevezték ezt a nyelvcsaládot). Ebbe a családba tartozik a csendes-óceáni szigetvilágban beszélt összes nyelv, Hawaiitól Indonéziáig és a Fülöp-szigetekig, és tovább, az Indiai-óceán nyugati végén, Madagaszkáron beszélt malgas (malgasul: malagasy) nyelvig. A család legősibb tagjait Tajvan szigetén beszélték (még ma is élnek ott ausztronéz nyelvek), onnan terjedt el minden irányban. A térség szigetvilágában gyakorlatilag csak Új-Guinea szigetén, Ausztráliában és Japánban beszélnek más nyelvcsaládokhoz tartozó nyelveket. Indonézián belül sok különböző ausztronéz nyelvet beszélnek ma is, köztük (Szumátra középső és déli részén) a maláj nyelv is őshonos. Már sok száz éve a malájt használták közvetítő nyelvként, lingua francaként, Indonézia egész területén ismerték és használták, ezért kézenfekvő volt, hogy ennek az egységesítésével alakítsák ki az állam hivatalos nyelvét, a bahasa indonesiát. Ettől megkülönböztetik a Malajziában és Bruneiben beszélt malájt (általában bahasa malaysianak hívják) és az Indonéziában élő malájok által beszélt malájt (bahasa melayu a neve, bár ezt az elnevezést a malajziaira is használják).

Az ausztronéz nyelvek elterjedése
(Forrás: Wikimedia Commons / Dragonòt)

Érdekesség, hogy az ausztronéz nyelvek közötti hatalmas földrajzi távolság ellenére ezek közül sokan jobban hasonlítanak egymásra, mint például a nálunk ismertebb indoeurópai nyelvek. Ennek az a magyarázata, hogy a nyelvcsalád elterjedése viszonylag friss fejlemény. Különösen a kisebb csendes-óceáni szigetekre igaz ez, ezeken nem olyan régen élnek emberek, mint a nagy kontinensekhez közelebb eső szigeteken. Ebből érthető az is, hogy a legnagyobb eltérések a kontinensekhez közel eső ausztronéz nyelvek között van: a Madagaszkáron beszélt malgas, a Fülöp-szigeteken beszélt tagalog és mondjuk a maláj között csak alaposabb vizsgálattal lehet észrevenni a rokonságot.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A sok eltérés ellenére vannak általános, valószínűleg nagyon régről megőrzött közös jellegzetességei az ausztronéz nyelveknek. A legfeltűnőbb az egyszerű szótagszerkezet (kevés mássalhangzó-torlódás) és a viszonylag kicsi mássalhangzó- és magánhangzó-készlet. A malájban például 18-22 mássalhangzót és 6 magánhangzót szoktak megkülönböztetni. Elég jellemző továbbá az, hogy a mondatokban az összetevők sorrendje meghatározott, és emiatt a névszóalakok nem túl gazdagok, viszont sok ausztronéz nyelvben elég bonyolult az igealakok felépítése, a bővítményeikkel sokféleképpen egyeztetve vannak. A malájra azonban éppen ez kevéssé jellemző, az igealakokban sem egyeztetés, sem idő- és módjelek nem szerepelnek. Viszont nagyon gazdag a malájban az úgynevezett derivációs alaktan, vagyis az, amit magyarul szóképzésnek szoktunk nevezni, és ilyen szempontból bizony bonyolultak, összetettek a maláj igealakok is. A maláj nyelv tanulásánál a legtöbb nehézséget ezek a sok-sok kivétellel és hangtani furcsasággal járó derivációs viszonyok, valamint a sokféle „képzett” igealak különböző használatai jelentik.