Miután már írtunk az e-könyvolvasók technikai alapjairól, beszéltünk a könyvbeszerzésről, elérkezett az ideje, hogy konkrét készülékeket is teszteljünk. Első cikkünk tárgya a Hanvon WISEreader N526, amelyet Magyarországon a Kossuth Kiadó forgalmaz, és a tesztpéldányt is ők bocsátották rendelkezésünkre.

A gyártó promóképe, ez van a dobozon is. A részletes konfigurációt lásd a hivatalos magyar weboldalon

Kicsomagolás. A rejtélyes port

A doboz a következőket tartalmazza: maga az olvasó, egy törtfehér színű műbőr hordótok, töltő, USB-mini-USB kábel, egy fülhallgató és a használati utasítás. A készülék képernyőjére egy speciális tollal lehet írni, ez a gép belsejéből húzható ki, ne keresse senki a dobozban! Szintén a gépben van egy 4 Gb-os Sandisk mikro-SD kártya, Project Gutenberg könyvekkel. (A kiadó weblapja szerint a vásárlók néhány klasszikus magyar könyvet is kapnak a memóriakártyán, a miénken csak angol nyelvűek voltak.) Az olvasó támogatja az SDHC-t, tehát elméletileg akár egy 32 gigás kártyát is beletehetünk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Furcsa, hogy kétféle USB-port van a gépen (egy mini- és egy mikro-USB), de az utóbbit nem lehet használni könyvek felmásolására. Ráadásul pont ez található a kártyaolvasó mellett, pedig fordítva lenne logikus: úgy az adatátvitelre használható portok egy helyen lennének és nem a gép két átellenes pontján. Állítólag későbbi firmware-frissítés után lesz a mikro-USB port működőképes, addig nézegessük gyanakodva. (Egyesek azon spekulálnak, hogy olvasólámpát lehet majd hozzá csatlakoztatni.)

A használati utasítás szerint ez egy "Reserved USB Hot". Nem lettünk okosabbak.
(Forrás: http://www.hanvon.com/en/downloads/ebook/Manual/N526_English%20M)

Hardver

A gép elegáns fehér borítású, tetszetős küllemű. Kérdés viszont, hogy az élén körbefutó krómszínű csík rendszeres használat mellett milyen hamar törik le vagy el - csak finoman feszegettük, de nem tűnt túl erősnek. (Csillogó felületet rakni egy olvasóra amúgy sem célszerű, habár használat közben nem csillant be zavaróan.)

A korábbi Hanvon típusokkal (pl. 516) szemben itt teljes billentyűzet is található, mindenféle extra funkciógombbal. Magyar ékezetek nincsenek. Nyilván költségtakarékos megoldás, hogy a navigációs billentyűk (nyilak, visszalépőgomb) ugyanolyan méretűek, mint a betűk, de ez nem túl szerencsés. Legalább annyiban elkülönülnek a betűktől, hogy domború a felületük, de egymástól már kevésbé.

Ha – más e-könyvolvasókkal ellentétben – már ennyiféle nyomógombot sikerült beépíteni, jó lett volna, ha a bal oldalt látható lapozógombok a jobb oldalra is felkerültek volna. Így, bár remekül lehet a gépet egy kézzel használni, csak akkor, ha az a bal kezünk.

Könyvfeltöltés, formátumok

Mihelyt sikerült ráeszmélni, hogy a mini-USB porton keresztül lehet számítógépre kötni az eszközt (igazából benne van a használati utasításban), gyakorlatilag azonnal fel tudtuk rá másolni a könyveket, pedig megpróbáltuk megnehezíteni a Hanvon dolgát, és elsőre Debian Linux alatt próbálkoztunk. A Linux azonnal felismerte USB eszközként és kedvünkre másolgathattunk. (Az e-könyvolvasók egyébiránt gyakran futtatnak maguk is Linuxot, de a Hanvon N526 a rajta található címke tanúsága szerint Windows CE alapú.) Tapasztalataink szerint Windows 7 alatt is ugyanilyen jól működik. Pozitívum még, hogy nem kell semmiféle programot telepíteni, hanem mint akármilyen más tárhelyet, azonnal lehet használni az eszközt.

A memóriakártya használatával kicsit macerásabb könyveket feltölteni, mert a szokásos benyomás után pont egy milliméterrel kevésbé ugrik ki a kártya az eszközből, semminthogy könnyen kihúzható legyen. Hosszú körmű felhasználók előnyben! A kártyaolvasót fedő apró lemez is meglehetősen nehezen pattintható fel, mindenképpen érdemesebb tehát az USB-kábelt használni.

Wifi nincs, ne is keresse senki; internetezni sem lehet a gépen, mondjuk nem erre lett kitalálva. Azért a rivális készülékek közül több képes már erre, és wifi nélkül nem tudunk egyenesen az olvasón könyvet vásárolni/letölteni.

Mindenféle formátum megnyitható, az epubot szereti a készülék a legjobban. Pdf-et olvasni lehetséges, de ekkora képernyőn nagyon kényelmetlen, mert nem tudja a gép az oldalakat kisebbre áttördelni. A doc-támogatás sajnos sok problémával küzd, voltak olyan állományok, amiket egyáltalán nem sikerült megnyitni, másokat igen, de ő és ű betűk nélkül. A html és a txt javarészt működik, de előfordul, hogy furán tördelődik be.

Olvasás - a lényeg

A kezelőfelület alapból elérhető magyarul (!), nem szükséges hozzá szoftverfrissítés, és a fordítás is teljesen korrekt. A menük viszont időnként zavaróan lassúak.

A lapozás gyors, de egy idő után zavaróan szellemképes; ez azért van, mert a sebesség növelése érdekében nem frissíti a gép a teljes oldalt lapozáskor. Ha már idegesítőek a szürke csíkok, az OK gomb megnyomásával frissíthetünk újra, és akkor eltűnnek. Érdemes emellett a Beállítások menüben a Frissítési mód opciót Általános-ra átállítani, az javít a problémán, viszont ettől értelemszerűen lassabb lesz az oldalváltás. (A beállításokat nem mindig menti a készülék megfelelően; lehet, hogy szükség lesz egy újraindításra.)

A kép jobb oldalán a teljes frissítés előtti állapot látható, jól megfigyelhető a csíkosodás.

Ezen kívül különösebb problémák nincsenek, kényelmes az olvasás, és az érintőképernyő funkció sem megy a kontraszt rovására, mint az időnként megesik. (Nem pontos az érintőképernyő kifejezés, mert csak a mellékelt tollal írhatunk, mással nem.)

Az akkumulátor olvasógéphez méltóan sokáig bírja, több mint egy heti használat után végül hosszas rajzolással sikerült lemeríteni; utána kb. három óra alatt töltődött föl, ez rövidebb, mint a tájékoztatóban írt négy óra.

A kézírásfelismeréstől a zenelejátszásig

Számos extrát is belezsúfoltak az N526-ba, ami egyáltalán nem baj, habár a megvalósítás elég vegyes. Összefirkálhatjuk a könyveinket és kézírásos jegyzeteket is készíthetünk, ez jópofa; viszont a kézírásfelismerés funkció meglehetősen alacsony hatásfokkal működik, és arról ne is álmodjunk, hogy a magyar ékezetes betűkkel elboldogul.

Rajzolni is lehet rajta

A zenelejátszás (mp3, wma) nagyobb állományoknál akadozik, főleg ha közben bármi mást is szeretnénk csinálni, például a menüt használni. Kérdés, a felhasználók mekkora százalékát érinti a probléma; mi mindenesetre szeretünk olvasás közben zenét hallgatni.

A legfontosabb kérdés: mennyibe kerül?

Az exkluzív magyar forgalmazó a Kossuth kiadó, náluk a gép jelenleg 74 990 forintért vásárolható meg. A német forgalmazónál ugyanez a készülék 190 euró, mai árfolyamon kb. 52 000 forint. De ha már külföldi rendelésen gondolkodik valaki, akkor nem is a Hanvon ugyanilyen terméke a fő rivális, hanem az új Amazon Kindle, ami alapkiszerelésben 139 dollár = kb. 28 000 forint. A postaköltség nyilván még ehhez jön hozzá, de így is feleannyiból kijövünk. A Kindle képernyője nagyobb, viszont nem lehet rá kézzel írni: kérdés, ez az extra funkció indokolja-e a Hanvon N526 esetében a dupla árat. (Wifi-támogatás sincs.) Ha a Kossuth kiadó nem kezd masszív karácsonyi akciózásba, valószínűleg nehezen fog találni magának vásárlókat.

Az Amazon úgy tudja nyomott áron adni az e-könyvolvasóját, hogy a rá eladott könyvekből finanszírozza a veszteséget (sőt, termel nyereséget); kérdés, a magyar piacon lesz-e olyan szereplő, aki ezt be meri vállalni. Habár a Kossuth kiadó próbálkozik saját e-könyvértékesítő felület létesítésével, ezt magáról a készülékről nem lehet elérni, ami mindenképp hátrány.