A YouTube és a különböző közösségi megosztó oldalak segítségével szinte bármi szétterjedhet a világon, olykor elképesztő iramban. De mégis melyik zenés videóból lesz igazi sláger? Ki tud Amerikán és a Brit-szigeteken kívülről befutni a világ angolszász előadók által uralt poppiacán? Találtunk egy olyan hatást, amely már régóta létezik, csak ezidáig kevesen hozták kapcsolatba a YouTube-bal...

Lejjebb a végeredményt is megtekinthetjük
(Forrás: Wikimedia Commons / Sindhura shalom / CC BY-SA 3.0)

Érthetetlen, ezért vicces?

Cikkünkben kimondottan a zenés vírusvideókra fogunk összpontosítani. Észrevehetjük, hogy ezek közül a legsikeresebbek néhány tényezőben igencsak hasonlítanak egymásra: humorosak, viszonylag rövidek, fülbemászóak és a popzene angolszász központjához képest külföldi emberek szerepelnek bennük. Ezek az emberek leggyakrabban vagy saját nyelvükön énekelnek, vagy pedig valamilyen a megszokottól eltérő angol nyelven – helyi dialektusban, sőt akár halandzsázva.

Hasonló receptre építő zeneszámok már a vírusvideók kora előtt is léteztek – a Las Ketchup spanyol lányzenekar 2002-ben az egész világot elsöpörte az Aserejé című dallal. Ennek a refrénje egy klasszikus amerikai rapszám spanyolosított kiejtésű halandzsaverziója:

Nagy sláger volt még Tarkan török popénekes Şımarık című száma, a „puszilkodós dal”, vagy Panjabi MC a Knight Rider főcímdalát a pandzsábi bhangrazenével ötvöző Mundian To Bach Ke-je, kicsit régebbről pedig a Los Del Rio Macarenájára is emlékezhetünk. A recept tehát jó ideje megvolt, de igazán az interneten üthetett nagyot.

Már a YouTube előtt is

Viszonylag korai internetes példa az O-Zone moldovai popzenekar Dragostea din tei című slágere. Ez a román nyelvű dal 2004-ben először egy vicces flash-animáció zenei kíséreteként terjedt el: az animációban egy nagydarab férfi tátogott a zenére, és időnként meglepett arcokat ábrázoló fotók jelentek meg. Ekkor még a YouTube nem is létezett! Azért később majd ötvenmillió letöltést a YouTube-on is begyűjtött a tátogó férfis változat, meg még huszonhárom milliót az eredeti videoklip:

A finn Loituma együttes száma is először flash-animációként hódított. Ez a népdalfeldolgozás szintén tartalmazott halandzsarészeket. Innentől pedig nem volt megállás, videó videó után söpört végig az interneten, olykor szándékosan erre a célra készítve...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A Sony bemutatja

Habár a köztudatban az él, hogy bármiből lehet hatalmas siker, egyre több vírusvideó mögött állnak multicégek. A Why This Kolaveri Di tamil-angol halandzsadal először Indiában, majd Ázsiában, végül szinte az egész világon elterjedt, habár épp Magyarországon kevésbé vált ismertté. Ez a humoros zeneszám eredetileg a 3 című indiai film betétdalának készült, és a Sony a jogtulajdonosa. A készítők gondosan feliratozták is a videót, ha esetleg nem értenénk meg az érthetetlen szöveget. (Hasonló trükkel élt a magyar TV2 is a hírhedt Bikicsunáj videó esetében.)

Jelenleg a legnépszerűbb zenés vírusvideó PSY dél-koreai rapper Gangnam Style című száma, ami bizarr és rikító képsoraival a Szöul egyik leggazdagabb környékén élőket parodizálja. PSY Dél-Koreában régóta sztár, de külföldön ezidáig gyakorlatilag ismeretlen volt. A Gangnam Style azonban megdöntötte a YouTube-lájkok világrekordját, a politikai napilapoktól kezdve a videojátékos portálokig mindenhol felbukkant. Mi se maradjunk ki a trendből:

De vajon miért pont ez a szám aratott ekkora sikert? Fülbemászó, az igaz, és a szereplők egyszerű, bárki által utánozható vicces táncot mutatnak be – ez már a Macarena készítőinek is bejött. De tényleg mindenkit ennyire érdekel a koreai Rózsadomb?

A titok nyitja

Ha valami külföldi, az gyakran ellenérzéseket kelt – ha nem is feltétlenül ébred fel a nézőközönségben a nyers idegengyűlölet vagy rasszizmus, azért általában valamiféle távolságtartás tapasztalható. Ha a produkció túlzottan tökéletes, ehhez még hozzáadódik az irigység – márpedig a popvideókra általában az jellemző, hogy minden idealizált, tökélyre csiszolt bennük. Mi jut eszünkbe az alábbi, szintén dél-koreai videó láttán?

Ha egy zeneszám az amerikai popdalokra hasonlít, az „majmolás, szolgai utánzás”, ha ellenben nagyon más, akkor „nem fehér embernek való”; legalábbis efféléket hallhatunk vissza, ha ismerőseinknek távoli országbeli videókat mutatunk. Ebből a csapdából előadóként igen nehezen lehet kitörni. Az etnikai kisebbségek médiajelenléte kapcsán már írtunk arról a jelenségről, hogy a szintén látványosan más és az idegenellenes érzéseket felkeltő kisebbségi ember csak néhány jól meghatározott szerepben jelenik meg a tömegmédiában: lehet bűnöző, egzotikus bennszülött vagy bohóc, szórakoztató.

A bűnözőfigura nyilván egy popzenész esetében nem igazán játszik, habár figyelemreméltó, hogy a koreai szupersztár énekes-színész-multitalentum Rain mindkét amerikai filmjében mint harcos, sőt „nindzsa bérgyilkos” szerepelt, bármennyire nem illett ez romantikus szívtipró imidzséhez:

Az erőszak kiesett, „primitív” egzotikus embernek kevesen szeretnék mutatni magukat – habár Magyarországon Fekete Pákó ezzel futott be –, úgyhogy marad a bohóckodás. Ami vicces, az nem lehet egyben félelemkeltő is, és hogy valakivel röhögünk vagy rajta röhögünk, az a kattintások mennyisége szempontjából majdhogynem mindegy. Így lesz tuti siker a furán ugrabugráló és érthetetlen nyelven éneklő külföldiből, főleg, ha rá is játszik erre.

Olykor egészen váratlan áttöréshez vezethet, ha valaki megfelel a nyugati sztereotípiáknak. Koreában a kimondottan népszerű a komikus zenés szórakoztató típusa, ezt az udvari bolond figurájából eredeztetik. PSY hazai közönségnek készítette a Gangnam Style-t, fel sem merült benne, hogy erre Nyugaton nagyobb igény mutatkozik, mint szülőhazájában. Míg a dél-koreai popsztárok tucatjai vért izzadtak azért, hogy Amerikában is elismerjék őket, neki ez akarata ellenére sikerült... De azért ne gondoljuk azt, hogy amatőr alkotásról van szó: a Gangnam Style humoros hangvétele ellenére profi munka, egy neves előadóművész csapata készítette, és a videó már a nemzetközi áttörés előtt is több milliós hazai nézettséget produkált.

Hogyan (ne) törjünk be a poppiacra?

A fentebb leírtaknak magyar előadók számára igen kellemetlen következményei vannak. A tökéletes angolsággal előadott és minden más tekintetben is komolyságot sugárzó zeneszámok kevésbé számíthatnak sikerre, mint a jópofa marhaságok – hiszen a végletekig csiszolt popprodukciókat az angolszász országokban helyben is megtermelik, csak az egzotikumért kell időnként külföldre menni.

Marad a bohóckodás
(Forrás: Wikimedia Commons / Mr. Guy F. Wicke / CC BY 2.0)

Ráadásul ha egy adott országból elterjed egy hasonló vírusvideó, ez korántsem jelenti azt, hogy innentől fogva ez az ország „felkerült a popzene térképére”. Habár most PSY nagy slágere kapcsán szinte az egész média arról beszél, hogy a koreai zene végre Nyugaton is népszerű, az igazság az, hogy a dél-koreai popkultúra a PSY-jelenségtől függetlenül világszerte rohamosan terjed. Ez nem esetlegesen adódott így: évtizedek kemény munkájával sikerült elérni, hogy a koreai zene, filmek, tévésorozatok külföldön is stabil felvevőpiacra találjanak. Ehhez állami támogatásra is szükség volt, de mára a koreaiak elmondhatják, hogy megérte: rengeteg új munkahely jött létre, egyre több turista látogat Dél-Koreába, és így tovább.

Azonban ahogy a Dragostea din tei nem járult hozzá a román nyelv terjedéséhez, úgy egy hasonló magyar világsiker sem segítené elő a magyar popzene térhódítását. Az emberek valószínűleg meghallgatnák, remekül szórakoznának rajta, aztán továbbkattintanának a következő divatos videóra...

További olvasnivaló, ajánlott irodalom

Megalkotni a tökéletes popsztárt: Világszerte hódít a koreai popzene (magyarul)

PSY and the Acceptable Asian Man

Gangnam Style's Viral Popularity in US Has Koreans Puzzled, Gratified (angolul)