Mint előző cikkünkben írtuk, Signmark zenei karrierje akkor vette kezdetét, amikor karácsonykor a nagyszülei által énekelt dalokat lefordította jelnyelvre, majd párhuzamosan énekelve és jelelve adták elő azokat. Ezzel közelebb hozta egymáshoz a családja tagjait, hiszen senki sem maradt ki a közös ünneplésből. Nem meglepő, hogy felnőttként is hasonló célt tűzött ki maga elé: „Még mindig sok ember van, akiknek – a családomhoz hasonlóan – közelebb kell kerülniük egymáshoz” – írja legújabb albumának ajánlójában. Vajon eléri a célját? Sokat elárulnak erről a klipjeihez fűzött kommentek, amelyekből az alábbiakban válogatunk.

Signmark
(Forrás: signmark.biz)

Nem mindennapi megpróbáltatások

Signmark változatos témájú dalaiban a siketlét és a sikettörténelem olykor sokkoló részleteit is megosztja a közönségével. A finnül énekelt és finn jelnyelven előadott Kahleet (’Láncok’) című számban például egy siket pár szerelméről van szó. 1969-ig Finnországban is élt az a más országokban is követett gyakorlat, hogy siket pároknak nem engedélyezték a gyermekvállalást. Sőt: az 1920-as évektől sterilizálták is a siketeket, mint arra egy kutatás néhány éve fényt derített. Mindez az eugenika nevében folyt: egyes nemkívánatosnak bélyegzett testi vagy szellemi tulajdonságok öröklődését akarták megakadályozni a drasztikus és embertelen beavatkozással. Ebben az időszakban a siketség is kiküszöbölendő hibának számított.

Signmark dalának olyan siket szerelmesek a főhősei, akiket nem engednek összeházasodni a „fogyatékosságuk” miatt. Megpróbálják elkerülni a sorsukat, de a lánynak végül el kell vetetnie a magzatát. A klipen az idős párhoz odafutó fiatal férfi jelképezi a meg nem született gyermeket. Bár később Finnország politikája megváltozott és a finnek ma már élen járnak a siketek jogainak elismerésében, Signmark fontosnak tartotta, hogy emlékeztessen a történelemnek erre a sötét időszakára.

A The letter (A levél) című dal egy megerőszakolt, majd meggyilkolt siket lány, az új-zélandi Emma Louise Agnew történetét dolgozza föl. A lánnyal Signmark személyesen is találkozott egy koncert után, így érthető, hogy  a szöveg a rapper személyes élményeit, érzéseit állítja a középpontba. Signmark úgy látja, hogy a siketek világszerte közösséget éreznek egymással:

I live in a community so tight, worldwide
in one blink of an eye we lost one of us

Szoros közösségben élek, amely az egész világra kiterjed.
Egy szempillantás alatt elvesztettünk valakit magunk közül.

Az összetartást bizonyítja egy beszámoló is, amely szerint az ügy tárgyalásán a tárgyalóterem a siket közösség tagjaival volt tele, akik a későbbiekben is többször kifejezték az együttérzésüket.

Lebontani a falat

Signmark több dalában is megjelennek a hallók és a siketek ellentétei. Az előző cikkünkben említett Our Life olyan orvosokat jelenített meg a siketek ellenségeként, akik implantátum beültetésével akarják hallóvá tenni a siketeket. Az Against the wall (’Szemben a fallal’) általánosabban szól a szembenállásról. Általában kritizálja a halló többséget, amely a siketeket elszigeteli és korlátok közé szorítja az élet számos területén. Azáltal, hogy a siketek gyakran a hallóktól elkülönített iskolákban, munkahelyeken dolgoznak, nem tudnak megmérkőzni a hallókkal. A két csoport keveset tud egymásról, pedig sokat tanulhatnának a közös erőpróbákból.

Signmark az elkülönülés falát szeretné lerombolni. Ennek érdekében nem riad vissza a (nyilván nem minden hallót illető) odamondogatástól, csak hogy végre felkavarodjon az állóvíz:

I know you hate it don't cha? You see me succeed
You’d rather see me bleed, but I'm real, I'm 3D
We breathing the same air but you act like I'm not here
[...]

I’m knocking on your front door, demanding you to come out
you need to get on my level to know what I’m ’bout

Tudom, utálod, igaz? Látod, hogy boldogulok.
Szívesebben látnál elvérezni, de létezem, 3D-s vagyok.
Ugyanazt a levegőt szívjuk, de úgy teszel, mintha itt se lennék

[...]

Kopogok az ajtódon, követelve, hogy kijöjj.
Az én szintemen kell hogy legyél, hogy megtudd, ki vagyok

A szöveg nemcsak azt fejezi ki, hogy a siketeket és a hallókat nem szabad elkülöníteni egymástól, hanem azt is, hogy a többségnek is szakítania kell az olykor megalázóan leereszkedő, a siketeket fogyatékosnak beállító szemléletén ahhoz, hogy megtudja, valójában milyenek is ők. Ha ugyanis nem kerülnek egy szintre – például nem dolgoznak, nem tanulnak együtt –, a hallóknak nem lesz tapasztalatuk arról, hogy a siketek is feltalálják magukat az élet minden területén. Persze a siketeknek is helyes önértékelésre van szükségük: ha magukat is fogyatékosnak minősítik és veszteségként élik meg az adottságaikat, önmagukat fosztják meg számos lehetőségtől.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Másság vagy nem másság? Ez itt a kérdés!

Az idézeteket követő zárójelben adjuk meg, hogy melyik dalra érkezett a komment.

Nem csoda, hogy a dalok témája, illetve hangneme hozzászólásra készteti azokat, akik találkoznak Signmark munkájával. A YouTube-ra feltöltött videók kommentjeit olvasva úgy tűnik, a rapper közel került a céljához: hallókat és siketeket egyaránt megszólított – bár nem mindig derül ki egyértelműen, melyik csoporthoz tartozik a kommentelő.

A gyakran lenézett vagy lesajnált siketeknek és családtagjaiknak Signmark népszerűsége újabb okot szolgáltat arra, hogy büszkék legyenek a kultúrájukra:

I love DEAF!!!!! =) I am deaf!!!!!

Szeretem a siketeket!!!!! =) Siket vagyok!!!!!

(Speakerbox)

love this song ) love being a child of a deaf parent...

Szeretem ezt a dalt. Szeretek siket szülő gyerekének lenni.

(Silent Shout)

Az általános lelkesedésen kívül a siketség megítélésével kapcsolatos alapkérdések is felmerülnek a kommentekben. Our Life című számához például ez a megjegyzés érkezett:

It's hard to be different. I know that. But he did something, something that most people are scared of doing. He is accepting that he is different and making a change in people's lives that are deaf or different.

Nehéz másnak lenni. Tudom. De ő tett valamit, amitől a legtöbb ember fél. Elfogadja a másságát és változást hoz azok életébe, akik siketek vagy mások.

Bár nem kételkedünk a kommentelő jó szándékában, a másság emlegetése volt, akit ellenreakcióra késztetett, mivel ezt a kifejezést gyakran a fogyatékosság udvarias, politikailag korrekt szinonimájaként használják. Az idézetben szereplő „elfogadja a másságát” is valami olyasmit sugallhatott, mintha Signmark beletörődött volna a fogyatékosságába, holott egy másik kommentelő szerint egyáltalán nem erről van szó:

Deaf people doesn't use to see themselves as "different". Not the way I think you mean. They use to see their audition deficiency as another form of culture, with its own language, actually, "deaf culture" is a very popular term. They don't see themselves as "negatively different" as I think you think they see themselves, like a "discriminated minority"

A siketek nem „másnak” látják magukat. Nem úgy, ahogy azt hiszem, te érted. A halláshiányukat a kultúra egy másik formájának tekintik, saját nyelvvel – a „siket kultúra” nagyon népszerű elnevezés. Nem látják „negatívan másnak” magukat –, ahogy felteszem, te képzeled, hogy látják magukat –, mint egy „diszkriminált kisebbséget”.

Ez a komment azon felül, hogy terjeszti a siket kultúra elnevezést és azt a szemléletet, amely szerint a siketség nem fogyatékosság, még valamire rávilágít. Egy-egy hívószó, mint amilyen a másság, olykor heves reakciókat válthat ki, mivel a politikailag korrekt nyelvhasználat önmagában nem old meg, legfeljebb elfed társadalmi konfliktusokat, és gyakran a domináns csoportoknak kedvez. Másnak nevezni valakit könnyen jelenthet valami olyasmit, hogy a kifejezés használója csak udvariasan lesajnálja azt, kit ezzel a jelzővel illet. Nem fogyatékost mond, mert azt nem illik, eközben pedig azt is kifejezi, hogy a normális, alapbeállítás szerinti helyzet az, hogy valaki hall és hangzó nyelven beszél. Nem csoda, hogy valaki szóvá teszi ezt, hiszen úgy érezheti, hogy mintegy a siketek orra alá dörgölik, miben térnek el a kívánatostól.

Signmark
(Forrás: signmark.biz)

A másság kifejezés azonban természetesen nem csak támadásként értékelhető. Az előző idézetben szereplő „ahogy felteszem, te képzeled” kitétel is jelezte, hogy ez az olvasat nem biztos, egy harmadik komment pedig kifejezetten a másságra koncentrál:

he inspired me it is ok to be different and most deaf dont accepet it and they want to hear but they should be proude […] if you think about it hearing is the different one in deaf community and deaf is the different in hearing comunity but think about it who are the different deaf or the hearies

Arra biztatott, hogy oké, hogy más vagyok. A legtöbb siket ezt nem fogadja el, ők hallani akarnak, pedig büszkék is lehetnének. […] Ha belegondolsz, a halló a „más” egy siket közösségben és a siket a „más” a halló közösségben. Gondold csak meg: kik a „mások”, a siketek vagy a hallók?

Ez a megjegyzés a helyzet viszonylagosságára világít rá: ahogyan a siketeknek gondjaik lehetnek egy halló közösségben, úgy a hallók is nehezen találják fel magukat, ha siketek közé kerülnek. A kulturális eltérések emlegetése tehát nem okvetlenül támadás, hiszen valóban jelentős mértékben eltérő kultúrákról van szó. A kommentből az is kiderül, hogy a siketek körében még egyáltalán nem olyan egyöntetű a pozitív kulturális öntudat, mint azt az előző komment sugallta.

Signmark sokat tesz azért, hogy a képzeletbeli fal két oldalán állók tudomást szerezzenek egymásról, hogy aztán a maguk eszközeivel belekezdjenek a fal lebontásába. A provokatív, kritikus szövegek segíthetik a többséget abban, hogy egy olyan csoporttal foglalkozzanak, amely talán nem is nagyon került a látókörükbe, a siketeknek pedig segít elhinni, hogy a fal lebontható lesz valamikor.

Siketként finn, finnként siket

Signmark persze nemcsak siket, hanem finn is, ezért a dalaival kapcsolatban a finnséghez fűződő viszony is felmerül:

Finland always have cool music. Thank you Finland

Finnországnak mindig klassz a zenéje. Köszönöm, Finnország.

(Speakerbox)

I’m proud to be finnish :) 

Büszke vagyok arra, hogy finn vagyok :)

(Speakerbox)

This dude is utterly awesome. As a fellow Finn I can feel nothing but
pride and admiration. Keep it going, keep breaking those boundaries!
Oon ilonen että sun kaltasia tyyppejä on olemassa Marko!

Ez a srác egészen szuper. Én is finn vagyok, csak büszkeséget és csodálatot érzek. Csináld tovább, folytasd a határok lebontását! (Finnre váltva:) Boldog vagyok, hogy hozzád hasonló pasasok vannak, Marko!

(Against the Wall)

A finn büszkeség megjelenése Signmarkkal kapcsolatban különösen fontos, mert ezek a kommentelők az előadót nem a kisebbségi volta felől közelítik meg, hanem a teljes finn társadalom szempontjából. Talán nem véletlen, hogy éppen Finnországban csinált ekkora karriert egy siket előadó: ahogy előző cikkünkben is említettük, Európában először Finnország foglalta alkotmányba a jelnyelvet mint hivatalos nyelvet, 1995-ben. Van tehát hagyománya a jelnyelv társadalmi elfogadottságának.

Következő cikkünkben annak járunk utána, hogyan fogadja Signmark jelnyelvhasználatát a közönsége. Mint látni fogjuk, nyelvhelyességi tanácsok a jelnyelvvel kapcsolatban is léteznek…

Ajánlott olvasmány

Signmark hivatalos oldala