Bár a közkeletű felfogás szerint a vadnyugati cowboy tipikusan fehér ember, a valóságban sokkal „sötétebb” a kép: minden negyedik hajdani cowboy fekete bőrű volt. Erről még az Egyesült Államokban is kevesen tudnak, az emberek 90 százaléka azt hiszi, hogy minden cowboy fehér volt. Quentin Tarantino Oscar-díjas, Django elszabadul című friss westernjében azonban fekete a címszereplő, aminek kapcsán a BBC kutakodni kezdett a vadnyugati tehénpásztorok „színességét” illetően.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

„Bőven akadtak fekete bőrű cowboyok, akik lovak betörésével foglalkoztak” – mondja Mike Searless, az Augustai Egyetem nyugalmazott történész professzora, akit diákjai csak Cowboy Mike-nak hívnak, mert előadásait sarkantyús csizmában, farmernadrágjára csatolt bőr lábszárvédőben és hatalmas kalapban tartotta – bár nem lóhátról. A rodeózásban a bulldogging technikát – amikor is lóhátról bikára ugrik át a lovas – a színes bőrű Bill Pickett találta fel, jóllehet feketéknek sokkal nehezebb volt karriert csinálni még a rodeó világában is, sokáig a fehérektől csakis elkülönítve versenyezhettek.

A klasszikus marhapásztorkodásban – ahogy sok már területen – ugyancsak a munka legnehezebb, legpiszkosabb része jutott a feketéknek, billogozáskor például a sütővasat mindig fehér ember kezelte Texasban, a feketéknek kellett lefogniuk a marhákat. Hollywood minderről tudomást sem vett, a rengeteg westernben jó ideig nemigen bukkant fel fekete cowboy főszerepben, szinte csak az utóbbi időben kerültek „képbe”.