Korábban már foglalkoztunk olyan dalokkal, melyekről úgy véltük, több van bennük, mint ami a sorokból közvetlenül kiolvasható. Ezután megvizsgáltunk olyan dalokat, melyek egyesek (illetve egyik esetben a pletykák alapján maga szerző) szerint egy meghatározott dologról szólnak, ám meg kellett állapítanunk, hogy ezeknek az állításoknak nincs alapjuk. Ezúttal visszatérünk ahhoz a kérdéshez, hogy miként lehetséges az, hogy egy dal olyasvalamiről szóljon, amit a szöveg szó szerint nem említ.

Bëlga: Maci

A Bëlga száma 2002-es első, Majd megszokod című lemezén, olyan slágerekkel egy időben jelent meg, mint az Ovi vagy a Nemzeti hip-hop. A szám dal a dalban. Maga a szöveg arról szól, hogy valaki a mikrofonhoz lép, elénekel egy dalt, majd mást próbál a mikrofonhoz édesgetni. A felállás emlékeztet Kern András Zenés táncos nőnapi ünnepség a Guvátinál nyereségrészesedéssel című számának keretére. A különbség azonban nem csak annyi, hogy abban több dal is elhangzik, hanem legfőképpen az, hogy Kernnél a dolgozók a saját gondolataikat adják elő (ebből lesz a baj), a Bëlgánál viszont karaokéról van szó, az énekes a szöveget olvassa: de vajon ő maga érti-e, mit énekel? Mert a dal lényege az általa énekelt szövegben van.

Madam und herren: Muzik, muzik, muzik...
Hát, jó estét kívánnék akkor mindenkinek
Ezen a jó hangulatú klubdélutánon és
És akkor egy karaoke show-val
szeretnék kedveskedni, mindenkinek
És hogy jó példával járjak elő
Én magam énekelnék el egy számot

Volt egyszer egy kismaci, úgy hívták,
hogy Husi Laci, tele volt neki a pocakja,
s vágyott nagyon egy barlangba,
talált is egyet a sűrű fű közt,
egy puha, meleg, nedves gödröt,
felállt lassan és behúzódott,
sétált ki-be, sürgött-forgott.

Hol van a luka a Lackónak?
Hol van a luka a Lackónak?
Hol van a luka a Lackónak?

De arra jött egy másik mackó,
jól elküldte onnét Lackó,
küldte őt egy másik helyre,
egy büdös, de tágasabb rejtekbe,
küldte őtet át a gáton:
van más odú is a világon.

Hol van a luka...

Járkált újra fel és alá,
de jött egy újabb maci, naná.
Ezt már nem küldte el hátra,
hisz ott volt már a barátja,
küldte tehát egy más irányba,
a két hegyen túli világba,
hogy ott lesz neki csak igazán jó,
az se baj, ha csak kis mackó,
ha bemegy nagy lesz majd belőle
és nem marad a sapka a fejébe,
az a hely a bajnok az üregek között,
egy rája ápolja kerítés mögött.

Hol van a luka...

Na, újra elkezdett járkálni
mélyen az üregbe és majdnem ki,
de hirtelen szegényke rosszul lett,
hányingertől szenvedett,
gyorsan ki akart hátrálni,
de a lyukba tudott csak okádni,
szomorún ment ki a sűrű fűbe,
próbált pihenni elterülve,
de hideg volt a szabadban,
igyekezett vissza szaladva,
de a menedék szája bezárult,
ő a pázsitra dőlt elájult,
tán még most is alél szegényke,
itt a vége, fuss el véle!

Khm... Khm...
Hát föl lehet jönni akkor a színpadra még énekelni...
Na nem akarok menni! ...Bátran...
Jucika!
NEM!
Gyere!
Na nem tudok énekelni!
Jucika, gyere!
De ebbe belefér....
De hagyjál már, te hülye fasz!
....ez karaoke.

A dal egy maciról szól, akinek tele a hasa, ezért egy barlangra vágyik. Azt gondolnánk, azért, hogy jól kiszunyókálja magát, de nem: ő valamiért ki-be járkál a barlang száján, és ettől érzi magát jól. Közben jön két másik medve, akik ugyanezt szeretnék csinálni, nekik tanácsot ad, hol találnak még barlangot. Végül a maci kihányja, ami a hasában volt, és ezután dől le szunyókálni. Úgy nyolc év felett bizonyára már mindenkinek gyanús, hogy ez a történet nem egyszerűen egy maciról szól, és tizenkettő felett bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy a dal egy szexuális aktus leírása. Szexről, nemi szervekről vagy hasonlókról azonban a szövegben nincs szó. Minek köszönhetően értjük mégis a dalt?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Amikor egy szöveggel, vagy bármilyen közléssel találkozunk, azt várjuk, hogy a közlő fél azzal valóban mondjon valamit, azaz tényleges információt adjon át. Sokszor a szavak és a szövegkörnyezet összefüggése egyértelmű, de van, amikor a szituáció összetett értelmezésére, nagyobb háttértudás megmozgatására van szükség. Ha valami elsőre nem világos, akkor képesek vagyunk hosszan agyalni ahhoz, hogy egységes képet alkossunk. (Ha túlzásba esünk, megkaphatjuk, hogy „nem kell annyit kombinálni”.) A hétköznapi nyelvhasználat ilyen oldalával Herbert Paul Grice angol nyelvfilozófus tanai váltak ismertté. Hasonló stratégiák érvényesülnek azonban irodalmi művek (vagy akár nem verbális művészeti alkotások) értelmezésekor is.

Nehéz megmondani, melyik az a pont, ahol a hallgató gyanakodni kezd. Igen valószínű, hogy sokaknál a „puha, meleg, nedves” halmozott jelző a fordulópont. Az ugyanis még rendben van, hogy a mackó jóllakott, alvóhelyet keres, a medvék tipikus pihenőhelye a barlang, mely természeti elem révén valóban gyakran a fűben vagy füves térség szélén búvik meg. Az is természetes elvárás, hogy a pihenésre kiszemelt hely puha és meleg legyen, ám nyilván a medvék is inkább a száraz helyeket részesítik előnyben. Ezzel szemben a „puha, meleg, nedves” elsősorban a női nemi szervek dicséretére alkalmazott jelzőfüzér.

Barlang bejárata dús növényzettel borítva
(Forrás: Wikimedia Commons / Richard Dorrell CC BY-SA 2.0)

Ám ez még nem elég ahhoz, hogy komolyan vegyük a felmerült értelmezést: ehhez arra is szükség van, hogy visszamenőlegesen is érvényesnek találjuk az értelmezést. Ha egyszer azonosítjuk a barlangot a hüvellyel, értelemszerű, hogy a macit a pénisszel azonosítsuk. Innentől az is világos, mi a pocakja, mivel van tele, és hogyan függ ez össze a barlangba vágyással, sőt, azt is megértjük, mi lehet a fű. Ebben a kontextusban már azon sem csodálkozunk, hogy nem egyszerűen bemegy a barlangba, hanem ki-be járkál. Abban, hogy valóban ez a dal helyes értelmezése, leginkább az győzhet meg minket, hogy ebben a kontextusban a szöveg minden egyes fordulata jól érthető.

Mindeközben a dal egyetlen pillanatra sem lép ki a maga nyelvi közegéből, azaz egy szó sem utal arra, hogy szexuális tartalmú szövegről lenne szó. Nyelvileg e mögöttes kontextushoz talán a gát szóval kerülünk a legközelebb, hiszen a testnek a hüvely és a végbél nyílását elválasztó részét valóban így hívják, és a szövegben a szó pontosan erre utal. Csakhogy ez a szó orvosi kifejezés, és semmiképpen nem illik a pajzán tartalomhoz. A szövegben ez a stílusbeli kontraszt azonban nem hibaként, törésként jelentkezik, hanem egy újabb csavar.

Ez is női gát
(Forrás: Wikimedia Commons / Phil Roeder / CC BY 2.0)

Világos tehát, hogy a számban elhangzó szám egy szexuális aktust, sőt, egy csoportos szexjelenetet ír le. Ám miről is szól a szám, mi adja a befogadói élményt? Nyilván nem maga az elmondott történet, hiszen az nem igazán fordulatos, ráadásul a tartalma ellenére sem mondhatjuk, hogy erotikus töltete lenne (magyarul: senki nem izgulna rá fel). Az élményt pontosan az a felismerés adja, hogy egy ilyen a történet előadható úgy is, hogy teljesen ártatlan szavakat használunk: valamiféle feszültség keletkezik a történet tartalma és nyelvi formája között.

Az a dal, amelybe a mackós dal van beágyazva, ezt a problémát feszegeti tovább. Nem világos ugyanis, hogy az előadó férfi éppen hasonló dalok eléneklésébe próbálja beugratni Jucikát (más lejegyzések szerint Ducikát – a hangfelvétel alapján nem mernénk egyértelműen állást foglalni), ezért énekli a dalt úgy, hogy semmiféle utalást nem tesz mögöttes értelmére (nem kacsint ki); vagy éppen ellenkezőleg, fogalma sincs, hogy mi is az, amit elénekelt – Jucika pedig pontosan érzi a helyzet kínosságát, ezért zárkózik el mereven a fellépéstől, és ezért nevezi az énekest... khm... mackónak.

Ákos: A bosszú népe

A szöveg megítélése nem egyszerűen azon múlik, hogy valaki jobboldali vagy baloldali. Még magukat jobboldalinak tartó, jobboldali oldalon publikáló szerzők is ellenségüknek mondják Ákost emiatt a szövege miatt.

Ákos száma egyidős a Bëlgáéval, 2002-ben jelent meg az Új törvény című albumon. Egyes vélemények szerint a szám a zsidókról szól és antiszemita eszméket fogalmaz meg, mások ezt tagadják (a szöveg valóban sehol nem említi a zsidókat, és egyértelmű utalást sem tesz rájuk). Leghelyesebb, ha megismerkedünk a szöveggel, mielőtt bármiféle spekulációkba fognánk.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A lélek üressége,
A mérce kettőssége,
Egy bosszúálló isten
Torzult tükörképe
E szorgos nép, ha perbe fog,
Téged elevenen tűzre dob,
A harag réme, a béke vége,
Tombol a bosszú népe.

A bosszú népe...

Ne szabadkozz: Te szabad vagy,
A hatalmad magadnak akartad,
Hát szabad-e hagynod, hogy fúrja-tépje
Hazádat folyton a bosszú népe?
Félnek tőled, rettegnek,
És inkább elevenen esznek meg,
Csak nehogy el tudd mondani végre,
Hogyan gyűlöl a bosszú népe.

A bosszú népe...

A gyűlölet rabja
Majd kiforgatja
Minden szavamat és átkoz
Mert aki brancsoknak tagja,
Az ukázba kapja,
Hogy üssön, ha nem tartozol a párthoz.

A bosszú népe...

Dúdold ezt a dalt,
És aki gyűlöl majd érte,
Az lesz a bosszú népe!

A szöveg értelmezésének kulcsa az, hogy kikre is utal a bosszú népe elnevezés. Ennek megfejtésére a szövegben nem sok segítséget kapunk. Nem tudjuk meg, az emlegetett nép hol él, egészen pontosan mit tesz (az „elevenen tűzre dob” vagy az „elevenen esznek meg” aligha érthető szó szerint). Tulajdonképpen abban sem lehetünk biztosan, hogy maga a nép szó szerint értelmezhető-e, nem pedig valamilyen átvitt értelemben egy adott embercsoportra. Ilyen irányú értelmezési próbálkozásaink azonban nem jutottak eredményre. Felmerülhet például a  túlélő, az új rendszerben vagyont szerző kádárista elitre való utalás, különösen a „ha nem tartozol a párthoz” félsor alapján – koherens kép azonban így sem alakítható ki. Ebben az esetben nem magyarázhatjuk a bosszú motívumát sem, hiszen az egykori pozíciójuknak köszönhetően vagyonossá vált emberek egyáltalán nem bánják a változást – sőt, egyes összeesküvés-elméletek szerint az átalakulási folyamatokat éppen ők vezérelték.

A szövegben kétségkívül kulcsfontosságú a „fúrja-tépje / Hazádat folyton a bosszú népe” szakasz. Ebben ugyanis ha valami biztosnak tűnik, az az, hogy a haza szó Magyarországra vonatkozik. Mi ugyan nem tudnánk megnevezni olyan, népet, mely folyamatosan ártó szándékkal közeledik Magyarországhoz, de az aligha vitatható, hogy a szám szövege szerint legalább egy ilyen nép van. Az ilyen népek köre mindenképpen szűkíthető, hiszen azért a legelvakultabb nacionalistákról is nehéz elképzelni, hogy mondjuk a zulukat vagy az eszkimókat vádolja meg a magyarság elleni támadással (habár láttunk mi már karón varjút). Gondolhatnánk itt esetleg valamelyik szomszédos népre, esetleg a trianoni sérelmekre, de ebben az esetben nem világos, mire utalna a bosszú. Persze a szlovák nacionalista retorikában megjelenhetne az ezer éves elnyomás toposza, amellyel magyarellenes tetteket támasztanának alá, ámde a magyar nacionalista érvelésben éppen ennek teljes tagadását várnánk.

Jan Slotát énekelné meg Ákos?
(Forrás: Wikimedia Commons / helix84 / GNU-FDL 1.2)

Kiindulhatnánk a szövegbeli idegen szavakból is, ilyenekkel ugyanis jól lehet utalni azokra a népekre, amelyektől származik. A dalszövegben azonban csak két olyan szó van, amely ilyen szerepet tölthetne be. A brancs francia eredetű, mely a németből került a magyarba. A franciákra való utalás Trianon kapcsán kerülhetne elő, a németellenes küzdelmek pedig hosszú történetre tekintenek vissza. A 21. század elején azonban nem ismerünk olyan diskurzust, mely a franciákat vagy a németeket jelölné meg a magyarság fő ellenségeként. A másik utalószó az orosz eredetű ukáz lehet: az oroszoknak is sok sérelmet fel lehet hánytorgatni a szabadságharc leverésétől kezdve, de a szovjet csapatok békés és nagyjából önkéntes kivonulása óta azért aligha tekinthetjük őket a magyarok fő ellenségének.

Kétségtelen, hogy a dal értelmezésében valamiféle kapaszkodót jelentene a videoklipp, ilyen azonban sajnos tudtunkkal nem készült.

Ezek után vizsgáljuk meg az antiszemita olvasatot! Ebben a kontextusban még a cím is értelmezhető: elterjedt antiszemita toposz, hogy a zsidók ármánykodásaikkal meg akarják bosszulni a holokausztot. (Akit érdekel a téma, a megfelelő keresőkifejezésekkel meg fogja találni a vonatkozó oldalakat a neten.) A kettős mérce az „persze, ők nácizhatnak, de mi nem zsidózhatunk” sértettségével azonosítható, de az is lehet, hogy az Izrael politikáját illető bírálatokra utal. A bosszúálló zsidó alakja egyébként is nagy hagyományokra tekint vissza, elég Shylock alakjára gondolni. A „bosszúálló Isten” is az Ószövetségből ismerős: az ószövetségi haragvó Istent szokás szembeállítani az újszövetségi megbocsátó Istennel (persze nem csupán antiszemita kontextusban). Nyilvánvaló azonban, hogy az ószövetségi Isten az esetek többségében éppen a zsidókon áll bosszút, éppen ezért a szöveg azt állítja, hogy az emlegetett nép a saját Istenétől tanulta el a bosszúállást. A bosszú népe ellen megfogalmazott vádak a szövegben meglehetősen homályosak, ám az egyértelmű, hogy a vád valamiféle összeesküvés: a bosszú népe nem nyíltan lép fel, hanem a háttérben ármánykodik és gyűlölködik, miközben maga is retteg. Az antiszemita összeesküvés-elméletekkel való párhuzam azonban az utolsó sorokban válik teljessé: akinek nem tetszik a dal, illetve a benne megfogalmazottak, az maga a bosszú népéhez tartozik – azaz aki tagadja a zsidóság titkos ármányait, az maga is zsidó (de legalábbis zsidóbérenc).

Kovács Ákos a frissen átvett Kossuth-díjjal, tíz évvel A bosszú népe megjelenése után
(Forrás: akos.hu)

Azt persze nem állíthatjuk, hogy Kovács Ákos maga is erre gondolt, amikor a szöveget írta. Ő mindenesetre tagadta ezeket a vádakat. A Mandiner blognak például így nyilatkozott:

- Hat éve A bosszú népe című dal miatt vettek elő a megmondók. Ez a dal a zsidókról szól?

- A bosszú népe a gyűlölködő bosszúállókról szól, ezt nem annyira bonyolult megérteni. Például azokról, akik a dal kapcsán ki akartak vonni a forgalomból, gyilkos vádakkal illettek. Ezt mindig ugyanazok csinálják, ugyan[a]bból az aljas indokból. Nulla konkrétum, nulla érv, csak a vád, aztán mosakodj, paraszt. Fél év is eltelt, mire kiderült számomra, hogy Lovas István lejátszotta a nótát a Vasárnapi Újságban, emiatt indult a hisztéria: neki minden moccanását figyelték, így bekerültem én is a szórásba.

Ez a magyarázat nem ad választ arra, hogy kik is lennének a „gyűlölködő bosszúállók”. Nem különálló individuumokról van szó, akiknek ilyen a természetük, hiszen őket nem tarthatjuk közösségnek, „népnek”. A bosszúállókra az sem mondható el általánosságban, hogy Magyarországra támadnának. A bosszúállókat nem arról ismerjük fel, hogy irritálja őket egy bosszúállókról szóló dal – a bosszúállók gyakran kifejezetten szeretnek dicsekedni azzal, hogy bosszút álltak. Ráadásul úgy tűnik, Ákos az interjú szövegében is egy meghatározott csoportról beszél, akik – nem derül ki, milyen sérelmet megtorlandó – bosszút szeretnének állni rajta.

Márpedig a szöveggel kapcsolatban nem az igazán aggasztó, hogy lehet ilyen olvasata, hanem hogy nem találunk mást. Sem a szövegből kiindulva nem tudtunk ilyet konstruálni, sem mások által kifejtett alternatív értelmezést sem leltünk. Akik a dal védelmében azt kommentelik, hogy nem kell rosszra gondolni vagy túlagyalni a szöveget, azok sem szolgálnak más olvasattal. Bár A következő buszon értelmezésekor semmilyen szexuális utalást nem találtunk, el tudtuk hinni Lovasi Andrásnak, hogy neki egy aktus járt a fejében a szöveg írásakor, hiszen ha ezt nem is tarthattuk visszafejthetőnek, ez a megközelítés sem tűnt sokkal valószínűtlenebbnek, mint a mienk. Ebben az esetben viszont az antiszemita értelmezés nagyon jól ül, hasonlóan elfogadható magyarázatot viszont nem találunk. Természetesen a szerzőnek nem feladata magyarázni a szövegeit, ám ha azt ilyen kínos módon értik félre széles körben, sértődés helyett magyarázattal illene szolgálnia.

Árulkodó lehet az is, hogy Ákos hogyan viszonyul az antiszemita olvasathoz.  A fenti felvétel elején is azon ironizál, hogy a dalra „a baráti szaksajtó is felfigyelt”. Vajon mire utalhat ez, ha éppen nem a dal (vélt vagy valós) antiszemitizmusán való felháborodásra. De talán még többet elmond az a tény, hogy a Youtube-on a dalnak több önkéntes videófeldolgozása is van, mely egyértelműen az antiszemita olvasatot követi (és nem mellesleg zsidó vagy zsidónak vélt emberek képeit mutatja). Kovács Ákos mint jogtulajdonos ezeket nyilván letiltathatná, és aligha vonjuk kétségbe, hogy meg is tenné, ha ezek az értelmezések sértenék az ízlését, és nem kívánná, hogy dalát antiszemita propaganda eszközéül használják.

Amennyiben a dal antiszemita indíttatásból íródott, a ki-nem-mondva mondás nem esztétikai eszköz, nem a befogadás élményét szolgálja (mint a Maci esetében), hanem egyszerűen azt, hogy a másik szemébe röhögve le lehessen tagadni a valódi indítékot. Ha a dal nem antiszemita indíttatásból íródott, akkor Ákosnak legalább utólag illene elgondolkoznia azon, miként értelmezik emberek széles tömegei – akár egyetértve, akár felháborodva – a szöveget.