Adolf Hitler csaknem három éven át a Farkasodú (Wolfsschanze) néven ismert, kiterjedt lengyelországi földalatti komplexumból irányította a Harmadik Birodalom, a náci hatalom népirtó világháborús erőfeszítését. Lengyelország sokat tett azért, hogy megőrizze az utókor számára a birkenaui és más haláltáborok valóságának emlékeit, de ennek az előretolt állásnak a maradványai ma már nem sokat mondanak. Az egykor főhadiszállás létesítményeit egy magáncégnek adták bérbe, amely fazekastanfolyamokat és paintball-csatákat szervezett ott. Noha a legtöbb érdeklődőt még így is főleg a hely történelmi vonatkozásai vonzzák, kevés oktatási anyag található a helyszínen, és a múlt idézésének egyik módja felette vitatható: a látogatók náci egyenruhában örökíttethetik meg magukat.

Nem angkor, bunker
(Forrás: Wikimedia Commons / Albertyanks Albert Jankowski)

Mára azonban a lengyel kormány felismerte, hogy a Farkasodú értékes történelmi leckékkel szolgál, amelyeket meg kell őrizni, különös tekintettel azokra a jelzésekre, hogy Európa sarkaiban szélsőjobboldali gyűlöletideológiák eresztenek gyökeret. A lengyel kulturális minisztérium a világháborús színhelyet használó cég bérleti engedélyének megújítását ahhoz kötötte, hogy az egykori Farkasodút olyan történelmi-oktatási központtá építsék ki, amelyben szabadtéri kiállítás és múzeum emlékeztet a múltra. 

 Vastag mohaszőnyeg borítja a bunkereket 

„Jelenleg az ember nem érzi a hely tragikumát – mondta a The New York Times című lapnak Tomasz Chincinski történész, a projekt egyik előkészítője. – Olyan új módot kell találnunk a történelem bemutatására, amely felkelti a fiatal nemzedékek érdeklődését, eléri, hogy szükségét érezzék a történelem megismerésének és megértésének.”

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Hitler a keleti front főhadiszállásának építtette meg a Farkasodút, amely több mint 240 hektárt foglalt el a korábban lengyel főurak birtokainak részét képező erdőségben. Az önellátó komplexum kétszáz létesítménye között voltak földalatti bunkerek, barakkok, volt saját erőműve. Személyzete, amelyben nők is voltak, 2000 főt számlált. 
 

1945-ben az előretörő szovjet csapatok elől visszavonuló németek megpróbálták felrobbantani a bunkerrendszert, de erre nem maradt elég idejük. A háború után a lengyel hatóságok megnyitották a turisták előtt, ám a látogatók felvilágosítását illetően lényegében beérték azzal, hogy kitették a falakra a náci vezér idejében a helyszínen készült fotókat.
 

A szovjet tömb felbomlása nem sok változást hozott a földalatti komplexumban. A demokratikus lengyel állam kiadta egy Farkastanya nevű magáncégnek, amely a bunkerekben vendéglőt és szállodát rendezett be, néhány turistaútvonalat megtisztított a romoktól, és a nürnbergi perben halálra ítélt, majd felakasztott Alfred Jodl tábornok egykori bunkerét fedett lőpályává alakította át.

Forrás: Wikimedia Commons / Buschaot / CC BY-SA 2.0

Jan Oldakowszky, a varsói felkelés nagy látogatottságú emlékmúzeumának igazgatója úgy jellemezte az eredményt, hogy a Farkasodú „groteszk Disneylanddé” változott. Az étterem és a hotel kivételével semmit sem tartottak karban. Ma a legtöbb bunkert vastag mohaszőnyeg borítja. A látogatási útvonalak tönkrementek, a mozgáskorlátozottak számára megközelíthetetlenek. „Az elmúlt évtized során egy pénzautomata felállítása volt itt a legnagyobb újdonság” – fedfe fel Lukasz Joachymek, aki 11 éve kalauzolja a turistákat a Farkasodúban. 
 

Luiza Jankowska politológia szakos gdanski egyetemi hallgató azért látogatott ide, mert látni akarta azt a helyet, ahol Claus von Stauffenberg, a német hadsereg tisztje 1944. július 20-án merényletet követett el Hitler ellen. A lányt elkeserítette a hely leromlott állapota, mégis úgy érezte, hogy érdemes volt eljönnie. „Különös érzés volt ott állni azon a helyen, ahol a II. világháború más irányt vehetett volna. Ha a merénylet sikerül, talán a mi életünk is más lett volna” – jegyezte meg.

Hitler a Farkasodú előtt. A kép bal szélén Stauffenberg
(Forrás: Wikimedia Commons / Attribution: Bundesarchiv, Bild 146-1984-079-02 / CC BY-SA 3.0)

A történelem néha ismétli magát 

Jan Zaluska, a Farkastanya cég igazgatója azzal magyarázta a hely leromlott állapotát, hogy éveken át bizonytalan volt, vajon ki a tulajdonosa: a kętrzyni járás, amelynek területén fekszik, vagy az erdőgazdálkodási kormányhivatal. „Évekbe telt, amíg eldőlt a vita az utóbbi javára, és addig nem gondolhattunk arra, hogy beruházásokat hajtsunk végre” – jelentette ki, hozzáfűzve, hogy most már készek fejleszteni. Álláspontja szerint mások még inkább üzleti alapra helyezték volna a Farkasodú üzemeltetését. 1991-ben például egy amerikai vállalat kaszinót akart ott építeni – igaz, azt is felajánlotta, hogy elkészíti Hitler főhadiszállásának replikáját.

Zaluska úgy fogalmazott, hogy amikor cége februárban újabb két évtizedre elnyerte az üzemeltetés jogát, vállalta, hogy „megőrzi olyan történelmi helyként, ahol a II. világháború kimenetelét meghatározó döntések születtek”. A tervek részeként építenek egy mozit, amelyben a II. világháborúról szóló dokumentumfilmeket fognak vetíteni. A vállalat az erdészeti illetékesekkel és a Gdańsk városában 2014-ben megnyíló II. világháborús múzeum történészeivel együttműködve állandó szabadtéri kiállítást is létesít a Farkasodú históriájának bemutatására. A cég új útvonalakat is kiépít a bunkerek megtekintésére. A kiállítások dokumentálni fogják a parancsnoki poszt mindennapjait, és ismertetik a rettenetes döntéseket, amelyek falai között születtek.

Forrás: Wikimedia Commons / Albertyanks Albert Jankowski

A Németországból érkezett Wiebke Soor elmondta az amerikai lapnak, hogy 48 éves férjével, Matthiasszal együtt úgy érzi: a tervezett változások előtt is érdemes volt meglátogatni a Farkasodút, mert saját szemükkel láthatták a helyet, ahol az elképzelhetetlen múlt egy része bekövetkezett. „Másfelől azt is láthattuk, hogy milyen messze jutottunk azóta” – vélekedett. Férje fejét ingatva hozzátette azonban: „Ez igaz, de mindenkinek szüksége van az emlékeztetőre. A történelem néha ismétli magát”.