A projekt Jiří Blažek, a Cseh Tudományos Akadémia tudományos munkatársának ötlete. Blažek ugyan vegyész, de szenvedélye a történelem. Az első, ilyen témájú biciklitúrákat tavaly nyáron szervezte meg. Tekintettel a nagy érdeklődésre, idén a biciklitúrák mellett már autóval is meglátogathatóak lesznek a háború utáni erőszakcselekmények, tömeggyilkosságok színhelyei – olvasható a Lidové Noviny című konzervatív cseh napilapban, amely pénteki kiadásában foglalkozott a témával.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Bár a főszervező azt állítja, hogy a túrákat elsősorban a fiatal cseheknek szánta, nagy az érdeklődés irántuk a szomszédos Ausztriában és Németországban is, ahová a világégés után a Prága által háborús bűnösnek kikiáltott mintegy hárommillió csehszlovákiai szudétanémetet kitelepítették. Sokan közülük még élnek, de leszármazottaik is nagy érdeklődést tanúsítanak múltjuk iránt.

„Tavaly elsősorban Nyugat- és Észak-Csehországban túráztunk. Idén Dél-Csehország és Dél-Morvaország a cél” – mondta a lapnak Blažek. „Szörnyen bosszant, hogy a kitelepítéseket továbbra is úgy magyarázzák, mint egy igazságos válaszlépést, mint amit a németek megérdemeltek, holott erre az erőszakra békeidőben került sor, s mindenféle bírósági döntés nélkül” – mutat rá a 29 éves vegyész.

A túrák alatt a résztvevők megismerkednek az I. Csehszlovák Köztársaság (1918–1938) nemzetiségi politikájával is, amely Blažek szerint „mostohaként” bánt a németekkel, s ezzel ő maga is hozzájárult ahhoz, hogy a harmincas évek végén a csehszlovákiai szudétanémetek Hitler felé forduljanak. „Az iskolai történelemkönyvekben állandóan azt írják, milyen demokratikus állam voltunk. Például a németek számára kedvezőtlen nyelvtörvények viszont egyáltalán nem ezt mutatják” – fejtette ki Blažek.

A tavalyi tapasztalatok azt jelzik, hogy a túracsoportok felét csehek, másik felét pedig osztrákok és németek teszik ki.  Jiří Blažek azt állítja, hogy az általa életre hívott turisztikai projekt visszhangja jó, s elítélő, negatív véleményekkel, illetve fenyegetésekkel eddig még nem találkozott. „Meglehet azért, mert kishal vagyok, akit nem igen vett észre senki” –jelentette ki.

A II. világháború után a szudétanémeteket és a magyarokat kollektív módon háborús bűnösnek nyilvánította a korabeli csehszlovák hatalom. A szudétanémetek elleni erőszaknak cseh területen német források szerint mintegy 200–230 ezer, cseh történészek szerint pedig mintegy 25–30 ezer áldozata volt. Mintegy három millió szudétanémetet telepítettek ki Csehországból a nagyhatalmak jóváhagyásával, míg a magyarok kitelepítését a nagyhatalmak nem hagyták jóvá.