Arról korábban már olvashattunk, hogy 2017-ben volt Zamenhof halálának 100. évfordulója, ahogy arról is, 1987-ben hogyan emlékeztek meg Magyarországon az eszperantó fennállásának 100. évfordulójáról. Az alábbiakban egy újabb, az eszperantóhoz köthető évfordulóról olvashatunk: 130 éve, 1887. július 26-án jelent meg az első eszperantó tankönyv.

Az Unua Libro

Lingvo Internacia – Nemzetközi nyelv

 z 1859-ben az akkor a cári Oroszországhoz, ma Lengyelországhoz tartozó Białystokban született Lazar Markovics Zamenhof már egészen fiatal korában elkezdett érdeklődni az egyetemes közvetítő nyelv gondolata iránt – már gimnazistaként kísérletezett saját nyelvtervezet előállításával, majd 1887-ben egységes kötetbe foglaltan is előállt a ma eszperantó néven ismert nyelvével.

Az orosz cári cenzúra előbb a kézirat nyomtatását, majd (a Gergely-naptár szerint) 1887. július 26-án a nyomtatás utáni terjesztést is jóváhagyta.

Az első eszperantó nyelvkönyv orosz nyelven jelent meg Chaim Kelter nyomdájában, a varsói Nowolipie utca 11. szám alatt, Международный языкъ. Предисловіе и полный учебникъ. ’Nemzetközi nyelv. Előszó és teljes tankönyv.’ címmel. Zamenhof Dr. Esperanto ’Doktor Reménykedő’ álnéven publikálta nemzetközi nyelvét, mely aztán a későbbiekben eszperantó néven vált ismertté. Ez az első eszperantó tankönyv Unua Libro ’Első könyv’ néven vált ismertté, melynek még 1887-ben megjelent lengyel, német és francia nyelvű fordítása is, 1888-ban pedig első angol nyelvű változata.

Chaim Kelter nyomdája Varsóban, ahol az Unua Libro megjelent

Unua Libro, Dua Libro

Az alig 42 oldalon megjelent Unua Libro tekintélyes részét felölelő előszó (3–19. oldal) már tartalmaz eszperantó nyelvű példákat is, azt követően pedig a szerző eszperantó nyelvű szemelvényeket is ad. A Miatyánk, a Biblia első sorai, egy mintalevél és egy Heine-fordítás mellett eredeti eszperantó költemények is olvashatóak a kötetben (19–26. oldal), így pl. a Zamenhof által írt Ho, mia kor’ ’Ó, szívem’ című vers is.

Az Unua Libro 19. oldala a Miatyánkkal és a Biblia kezdő soraival

Ezt követően Zamenhof a nyelv elterjedésének, elterjesztésének kérdéseiről értekezik, majd azzal fordul leendő olvasóihoz, hogy a töltsék ki és küldjék el a szerző varsói címére a kötet 31–35. oldalán található 8 darab egyforma, Promeso ’Ígéret’ című kis cédula egyikét, megtéve az alábbi vállalást:

„Én, az alulírott, megígérem, hogy megtanulom a dr. Esperanto által javasolt nemzetközi nyelvet, ha bebizonyosodik, hogy tízmillió ember nyilvánosan ugyanilyen ígéretet tett.”

Ezt követi a 35–40. oldalakon „A nemzetközi nyelv teljes tankönyve” című rész, mely előbb az ábécét, majd nyolc pontban a beszéd részeit, ill. további nyolc pontban a nyelv általános szabályait írja le: ezek a pontok alkotják az eszperantó 16 leglényegesebb alapszabályát.  Végül két oldalon eszperantó–orosz szótár található, mely elé a szerző az alábbi kis megjegyzést írta:

„Minden, mi a nemzetközi nyelven íródott, megérthető e szótár segítségével.”

Az Unua Libro összesen 947 szótövet tartalmaz, ezekből 11 tulajdonnév. További érdekesség, hogy Zamenhof 1888-ban kiadta a Dua Libro de l’ Lingvo Internacia ’A nemzetközi nyelv második könyve’ című kiadványt is, mely az első teljes egészében eszperantó nyelven íródott könyv. Talán nem véletlen, hogy ezen második könyv tudatosan adott címe késztette a kortársakat és az utókort arra, hogy az első, 1887-ben megjelent tankönyvet utólagosan és egyszerűen csak Unua Libro néven emlegessék.

Zamenhof ezzel a második kötettel (és az ehhez írt Aldono al la Dua Libro de l’ Lingvo Internacia ’Kiegészítés a nemzetközi nyelv második könyvéhez’) eszperantó nyelvű olvasmányokat kívánt adni a leendő nyelvtanulóknak – a kötet az előszó és az eszperantó nyelvről szóló további – szintén eszperantó nyelvű – magyarázatokon túl 20 különféle szemelvényt kínál eszperantó nyelven, köztük Andersen Az árnyék című meséjének fordítását és közmondásokat is.

Vilhelm Pedersen illusztrációja Andersen 1847-ben megjelent Az árnyék című meséjéhez

Eszperantó a hazai sajtóban

A hazai sajtóban az új nemzetközi világnyelvről talán az egyik első említés a Fővárosi Lapok című napilap 1888. március 9-i számában történik. A Tárca Varsóból című, március 3-i keltezésű írás szerzője egy bizonyos Jaroszewska Boleszlava, aki írását ezekkel a sorokkal zárja:

„Végül egy világhír! Az emberiség, egy új volapük nyelvvel gazdagodott; nyelvtana a lengyel könyvpiacon jelent meg, szótárt is szerkesztett hozzá a dr. Esperanto (álnév) gyára. Valószínűleg a Babel tornyának korát akarják visszaidézni.”

A volapük, az első szélesebb körben is sikeres nemzetközi nyelvtervezet első vázlatát Johann Martin Schleyer 1879-ben, első nyelvkönyvét pedig 1880-ban publikálta – a nyelvtervezet népszerűsége azonban az eszperantó megjelenését követően jelentős és gyors hanyatlásnak indult.

A fenti első, nem túl kedvező kritika után a magyar sajtóban a következő évtizedben is jelennek meg hírek az eszperantóval (és a volapükkel) kapcsolatban. A Pesti Hírlap 1893. december 21-i számában ezt olvashatjuk A lefőzött volapük című cikkben:

„A volapük mehet – Grönlandba; lejárta divatját, akár csak a prémes kucsma vagy a sárga omnibusz. Az uj világnyelv ’Esperanto’ névre hallgat és állítólag roppant egyszerű. Így például ez a mondat: ’Csodálatosan könnyen és igen harmonikusan használható az ’Esperanto’ nyelv minden nemzetközi tudományos, művészeti és nagyvilági kérdés megvitatásánál’ – Az ujvilág nyelve [sic!] szerint így ejtendő ki: ’Ne’ kred’ebl’e facil’a kaj tre bon’, son’a, la lingv’o esperanto pov’as servi al ciu’j internaci’a’j rilat’o’j scienc’a’j art’a’j aû mond’em’a’j.’ Világosan látható ebből, hogy az uj nyelv csodálatosan harmonikus.”

Johann Martin Schleyer – az eszperantó az új volapük?

Kár lenne persze azt remélni, hogy a Pesti Napló úgy összességében kedvezően fogadta az eszperantó felbukkanását a nemzetközi világnyelv kérdésének porondján: a napilap 1897. június 13-i számában már egészen más hangvételű cikket olvashatott a korabeli olvasó. Már a cikk címe is sokat ígér – Az igazi világnyelv:

„Míg a volapük, a lingua esperanto és a nagy kínnal összetákolt egyéb mesterséges ’világnyelvek’ aligha fognak valamikor büszke nevüknek megfelelni, addig az angol nyelv már közel van ahhoz, hogy az egész földkerekségen elterjedt, mindehol használt nyelv legyen. 1801-ben az angol, francia, német, orosz, spanyol, portugál és olasz nyelvet beszélők száma 160 millió volt. Ma már 400 millióra nőtt azok száma, akik ezt a hét nyelvet használják, köztük pedig 138  millió, azaz 30 százalék esik az angol nyelvre. A század végén vagy a jövő század elején már körülbelül 150 millióra fog emelkedni az angolul beszélők száma, vagyis hétszer annyira, mint a század elején. Különben már most is a föld minden kikötőjében az ember megértetheti magát, sőt üzleteket is köthet, anélkül, hogy más nyelvet is tudna, mint Shakespearét.”

Hazánkban az első eszperantó nyelvkönyv 1898-ban jelent meg, Barabás Ábel tollából – erről korábban már szintén olvashattunk. Az első hazai eszperantó nyelvkönyv megjelenése nem kisebb vihart kavart az itthoni sajtóban, mint Zamenhof 1887-es első nyelvkönyve – erről a folytatásban olvashatunk.

Elöljáróban csupán annyit: az idén 130 éves eszperantó és általában a világnyelv kérdése körüli vita, úgy tűnik, azóta sem látszik csendesedni.