Jerofejev életének 91. évében szívelégtelenségben halt meg hétfőn.
Vlagyimir Jerofejev a szovjet kommunista párt központi bizottságának tolmácsiskoláján tanult, majd a külügyi népbiztosságra került, és 1942-ben kinevezték a stockholmi orosz nagykövetségre.

Hazatérése után Molotov külügyi népbiztos francia tolmácsa lett, és Molotov időnként Sztálin rendelkezésére bocsátotta. Később Párizsban kulturális attasé lett, barátság fűzte Louis Aragonhoz és Pablo Picassóhoz. A továbbiakban az UNESCO főigazgató-helyettese, majd szenegáli nagykövet, végül Bécsben az ENSZ-szervezetéknél akkreditált orosz nagykövet volt.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Itt megtört karrierje, mert fia, Viktor, a későbbi sikeres író néhány fiatal értelmiségivel antológiát adott ki, amelyet előzőleg nem nyújtott be a cenzúrának. Viktort kizárták az írószövetségből, s Vlagyimir Jerofejevet megpróbálták rábírni, hogy térítse jobb belátásra a fiát, különben nem lesz külügyminiszter-helyettes, noha kinevezését már előkészítették. Az idősebb Jerofejev azonban ezt nem vállalta, ezért 1979-ben hazahívták, s attól kezdve ugyan a külügyminisztériumban dolgozott, de valójában feladata nem volt.

Viktor Jerofejev, aki számos más sikeres kötet mellett A jó Sztálin címmel magyarul is megjelent könyvet írt apjáról, Vlagyimir Jerofejev halálát bejelentve azt mondta: „Tisztességes, érdekes, csodálatos ember és ragyogó személyiség volt”.

Érdekesség, hogy a szovjet nomenklatúrához tartozott apa mindkét fia „kitáncolt a sorból”: a fiatalabb Jerofejev-fiú, Andrej a Tretyakov képtár újkori áramlatok osztályának vezetőjeként kiállítást szervezett Betiltott művészet 2006 címmel, amely hatalmas felháborodást váltott ki elsősorban az orosz ortodox egyháznál. Andrejt elbocsátották, és bíróság elé állították, amely az ügyészség indítványozta több évi szabadságvesztés helyett nagy összegű pénzbírságra ítélte.

Mint E. Fehér Pál nemrég írta, maga Viktor Jerofejev tette fel a kérdést, hogyan lehetséges, hogy Sztálin tolmácsának mindkét fia lázadó lett, ha csupán a művészetek terén is, és saját kérdését így válaszolta meg: „Apám soha nem tiltotta meg, hogy gondolkodjunk”.