Mint az sorozatunk előző részéből kiderült, a hatvanas-hetvenes években az elektromos írógépekből kialakult szövegszerkesztő gépek uralták az irodákat. Ezek a készülékek azonban meglehetősen ormótlanok voltak, és semmilyen más feladat elvégzésére sem voltak képesek. A személyi számítógépek ebben az időszakban még nem terjedtek el, a néhány megvásárolható modell inkább a hobbiműszerészek, mint az irodisták igényeit szolgálta ki. Ekkor merült fel egy barkácsoló hajlamú felhasználóban, hogy milyen jó lenne, ha a nagy nehezen megépített házi számítógépét elektromos írógépnek is tudná használni! Némi vesződés után megszületett az első személyi számítógépen futó szövegszerkesztő program, ami átformálta a piacot és mintegy mellékesen elszabadította a szoftverkalózokat...

Az Altair második típusának előlapja
(Forrás: Wikimedia commons)

Hobbinak indult

Történetünk főhőse, Michael Shrayer évtizedekig filmesként dolgozott, de egy idő után besokallt és csendre vágyott. Visszavonult, Dél-Kaliforniába költözött és hobbijainak szentelte magát. Nem is gondolta, hogy hamarosan épp emiatt lesz az élete sokkal zajosabb és problémásabb! Shrayer ugyanis lelkes hobbiműszerész volt, és szívesen piszmogott Altair 8800 típusú számítógépével.

Az Altairt nem úgy kell elképzelni, mint egy mai PC-t. Ez volt az első kiskereskedelmi forgalomba került házi számítógép, és ennek megfelelően fapados is volt. A vásárlónak magának kellett összeraknia, de nem úgy, mint egy mostani gépet, ahol legfeljebb a bővítőkártyákat kell beleerőltetni a megfelelő foglalatba. Az Altair összeszereléséhez bizony nem ártott, ha a felhasználó jól tudta kezelni a forrasztópákát! Ennek ellenére hamarosan hatalmas rajongótábora keletkezett, sőt ezen a platformon kezdték szoftverfejlesztői pályafutásukat a Microsoft és az Apple alapítói is.

Az Altair alapkészlet magán a számítógépen és a tápegységen kívül nem tartalmazott semmilyen speciális beviteli és adatmegjelenítő egységet, nem járt hozzá billentyűzet vagy monitor. Akkor hogyan lehetett használni? A gép dobozán volt egy adag kapcsoló, illetve lámpa. Az utasításokat a kapcsolók állítgatásával lehetett bevinni, az eredményt pedig a lámpákról lehetett leolvasni. Mindez meglehetősen sokáig tartott... ha nagyon türelmesek vagyunk, megnézhetünk a Youtube-on egy demonstrációt:

Az Altair azonban szerencsére meglehetősen jól bővíthető volt, ha valaki rászánta az energiát és beszerelte a megfelelő bővítőkártyákat. Shrayer is hamarosan rájött, hogy a kapcsolgatás kimondottan idegesítő, és rákötötte a számítógépet a tévéjére, valamint billentyűzetet is kapcsolt hozzá. Nyomban nekiállt saját programnyelvet fejleszteni, hogy még kényelmesebben használhassa a gépet. Amikor elkészült, úgy gondolta, piacra is dobhatná a szoftvert. Fogta régi mechanikus írógépét, és nekilátott kézikönyvet írni, elvégre egy pénzért árult program mellé már akkor is járt használati útmutató. Eközben jutott eszébe, hogy a programozás tulajdonképpen szintén abból áll, hogy az ember szöveget gépel – ilyen erővel akár a számítógépén is megírhatná a kézikönyvet. Viszont erre a célra semmilyen program nem állt a rendelkezésére, úgyhogy maga volt kénytelen készíteni egyet. Így született meg az első személyi számítógépre írt szövegszerkesztő. A filmes nem tudta, hogy ekkor már létezett a szövegszerkesztő kifejezés, úgyhogy hosszas töprengés után végül az Electric Pencil ('Elektromos Ceruza') nevet adta a programnak.

Aki kisbetűket szeretne, szereljen!

Shrayer 1976-ban alapított egy kis céget, és terjeszteni kezdte az Electric Pencilt. A hatalmas érdeklődés azonban váratlanul érte – lelkes vásárlók ezrei ostromolták, sőt mivel magáról nevezte el a vállalkozást, hamarosan a magánéletének is búcsút mondhatott. Ennyit a dél-kaliforniai nyugalomról. A felhasználók más és más típusú készülékeken is használni akarták a nagyszerű programot, így Shrayer előbb maga programozott több különböző változatot, majd alvállalkozóknak adta ki a feladatot.

Magyar gyártású TRS-80

A TRS-80-nal a magyar felhasználó is találkozhatott, de HT-1080Z néven. Ez volt az első magyar iskolaszámítógép, 1983 és 1986 között gyártották.

1980-ra az Elektromos Ceruza már hetvennyolc különböző számítógépplatformra létezett! Még olyan személyi számítógépekre is elkészült, amelyek alapkiszerelésben nem voltak képesek kisbetűket megjeleníteni – ilyen volt például a TRS-80, amihez egy külön hardverkiegészítőt kellett vásárolni, mert a kétféle betűkészlet nem fért bele a videomemóriába. A kiegészítőt az Electric Pencil TRS-80-as kézikönyvének segítségével a merész felhasználók házilag is összeszerelhették.

Az 1977-ben piacra került TRS-80
(Forrás: Wikimedia commons / Flominator / CC BY-SA 3.0)

Megérkeztek a kalózok

Korábban a szövegszerkesztő programok szövegszerkesztő gépeken futottak, minden géphez járt a megfelelő szoftver is. Nem volt értelme illegális másolatokat készíteni, mert a speciális hardver nélkül a programmal magával nem ment az ember semmire. A házi számítógépeken azonban mindenki azt futtatott, amit csak akart, és azt másolt le, amit csak nem szégyellt.

Az Electric Pencil gazdag funkcióvásztékával különösen népszerű célpont volt – tudott mindent, amit egy méregdrága szövegszerkesztő géptől ekkoriban el lehetett várni, sőt talán még többet is, és verziótól függően csak 100-400 dollárba került. Lehetett vele szövegrészeket sorszámozni (hiszen eredetileg egy kézikönyv szerkesztésére készült), sorokat vagy bekezdéseket áthelyezni, szöveget formázni és így tovább. Nem csoda tehát, hogy egyes becslések szerint tízszer annyi kalózmásolat létezett belőle, mint legális példány!

Kalózok egykoron. Új jelentést nyert a szó.
(Forrás: Wikimedia commons)

Hová tűnt a program?

William Radding programozó, Shrayer egyik vetélytársa utólag úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Shrayer teljesen egyeduralkodóvá válhatott volna, mert amíg a többiek elő nem álltak más hasonló szoftverekkel, az emberek az elektromos ceruza kifejezést használták a személyi számítógépes szövegszerkesztőkre – a kifejezés köznévvé vált.

Azonban a nyugdíjba vonult filmesnek nem voltak anyagi gondjai, és a kalózmásolatok sem különösebben zavarták, hiszen a programot elsősorban a maga kedvtelésére készítette. Az viszont egyre jobban idegesítette, hogy a magánélete gyakorlatilag megszűnt létezni, még a családjára sem maradt ideje. Fokozatosan visszavonult a számítástechnikából is, az Electric Pencilt pedig nem fejlesztette tovább. Szabad volt a terep a vetélytársak számára, és az ekkoriban gombamód szaporodó szoftvercégek közül többen is kaptak a lehetőségen... de ez már következő cikkünk témája lesz.

Források, további olvasnivaló

Paul Freiberger: History of Microcomputing Part II – Electric Pencil, first micro word processor

Electric Pencil (korabeli hirdetésekkel és a TRS-80 változat indulóképével)

The Electric Pencil Lower Case Modification (az eredeti utasításokkal)