Mit csinál egy egyetemi tanár? Elsősorban tudós vagy elsősorban tanár? Melyikre szánjon több időt: a kutatásra vagy a tanításra? Sőt: kutatónak kell-e egyáltalán lennie egy egyetemi oktatónak? Ezek a kérdések mind aktuálisabbakká válnak világszerte, hogy a felsőoktatás tömegessé válik, és átalakulni látszik a szerepe. – Erről közölt összeállítást a The Globe and Mail a kanadai és az egyesült államokbeli helyzetet vázolva fel példaként.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kanadai York egyetem (YU) az őszi félév kezdete előtt meghirdetett álláspályázataiban megjelent egy új elem: az új munkaerőnek elsősorban a tanításra kell majd fókuszálnia, és kevesebbet kell majd kutatási tevékenységet végeznie, mint az egyetem régebbi munkatársainak. A YU az utóbbi években az egyik legdinamikusabban fejlődő felsőoktatási intézmény, amelynek olyan tanári munkaerőre van szüksége, amely képes nagy óraszámban, egyre növekvő csoportlétszámok mellett professzionális módon oktatni.

Az egyetemi tanárok hagyományosan munkaidejük 40 százalékát fordítják tanításra, ugyanennyit kutatásra és a fennmaradó 20 százalékban közösségi munkát végeznek. Az új oktatóktól azt várják, hogy munkaidejük 80 százalékában tanítsanak, kutatniuk pedig szinte egyáltalán nem kell majd. Sokan ijesztőnek tartják ezt a tendenciát: ők úgy érvelnek, hogy az új oktató képe rossz hatással van a hagyományos egyetemi professzor imázsára. Az új „kasztrendszer” pedig óhatatlanul nagyon káros a tanszékeken belüli kollegiális kapcsolatokra. A diákok számára azonban világos az üzenet: az új oktatók órái izgalmasabbak és a legjobb tanítási módszereket követik. „Lehetséges az is, hogy a munkaterhelést rugalmasabban osszuk el az oktatók között. Az, hogy ki mennyit vállal a tanításból és a kutatásból, elsősorban azon múljon, hogy ki mennyit bír. Ez pedig mindenki számára üdvözítő megoldás lehet” – mondja Rhonda Lenton, a YU vezetője.

A YU keleti tömbje
(Forrás: Wikimedia Commons / Theonlysilentbob / GNU-FDL 1.2)

Felmérések azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban az egyetemek 70 százalékának a fő tevékenysége az oktatás, míg komolyabb kutatómunka néhány vezető egyetemen zajlik. Azt persze nehéz megmondani, hogy a felsőoktatásban pontosan hányan tanulnak olyan oktatóktól, akiknek az elsődleges feladata a tanítás, és nem vagy alig végeznek kutatói tevékenységet. Egy biztos: a diákok többsége ilyen egyetemi professzoroktól tanul, hogy a főiskolákat (college-okat) ne is említsük. Kanadában azonban a tanítás és a kutatás aránya az egyetemi oktatók esetében egyenletesebben oszlik meg. Így az új szisztéma szerint a tanítás felé való hangsúlyeltolódás az egyetemi tanárok megítélésében és értékelésében is változást kell, hogy hozzon. Ezzel kapcsolatban rengeteg a vita az utóbbi időben.

„Aki kutat, az másképp tanít. Van valami plusz, amit be tud vinni a tanterembe. Ez a fő különbség az egyetem és a középiskola között” – érvel Jim Turk, a kanadai egyetemi oktatók egyesületének a vezetője. A tanítás felé való eltolódás persze érthetőbb az olyan nagyobb egyetemeken, amelyeknek a hírnevét is a kiemelkedő oktatási tevékenység adja, de mind több kisebb egyetem is alkalmaz csak tanító egyetemi oktatókat. Persze vannak anyagi érvek is: az újfajta oktató költséghatékonyabb: ugyanannyi juttatásért többet tanít.

A foglalkoztatás jellegének megváltozása azt is jelenti, hogy az egyetemi oktatók munkájának az értékelése is megváltozik. Eddig az értékelés viszonylag egyszerű volt a kutatómunka eredményeinek megítélése alapján. Az oktatói tevékenység eredményességének a megítélése azonban már sokkal nehezebb; erre új értékelési rendszereket kell kialakítani.

Előadás
(Forrás: Wikimedia Commons / Readinglearner / CC BY-SA 3.0)

„Mi is végzünk kutatói tevékenységet – a pedagógia és a módszertan területén. Nekem az a dolgom, hogy megtaláljam és elsajátítsam azokat az új módszereket (például az e-learning különböző formáit), amelyek segítségével hatékonyabban tudom megtanítani a diákjaimnak az anyagot” – mondja Lovaye Kajiura, aki munkaideje 80 százalékában biológiát oktat a McMaster egyetemen. Egy 2011-ben készült felmérés adatai szerint az idejük nagy részében oktatást végző egyetemi tanárok 75 százaléka nem cserélné el állását egy hagyományos kutató-oktató pozícióra.

Ahogy a tanárok, úgy a diákok is megosztottak az egyetemi oktatók hagyományos és új szerepeivel kapcsolatban. Mindenki magas szintű oktatást vár, de hogy ez alatt ki mit ért, az már korántsem ennyire egyértelmű. Vannak, akik szerint a diákoknak nem csak fogyasztaniuk kell a tudást, hanem azt előállítani is meg kell tanulniuk – ezt pedig egy kutatótól inkább megtanulhatják. Mások azonban azt is látják, hogy a kutatást végző tanárokon nagy a nyomás, így nem tudnak teljesen az oktatásra koncentrálni. Egy biztos: a diákok a mai napig elsősorban aszerint választanak kurzust, hogy milyen a tanár. Ez pedig nem biztos, hogy azon múlik, hogy valaki kutat is vagy csak oktat.

Forrás

For a new kind of professor, teaching comes first