Nemrégiben írtunk Lettország nyelveiről, és itt említettük, hogy az országban nem csupán a lett, de az orosz anyanyelvűek száma is magas. Tavaly télen pedig többször is beszámoltunk arról a népszavazási kezdeményezésről, melynek a célja az volt, hogy az orosz a második hivatalos nyelv legyen az országban. Az alkotmánymódosítás eredményeképpen az orosz a lettel egyenrangú hivatalos nyelvvé vált volna.

A piros a nem, a zöld az igen szavazatok győzelmét jelöli: minél sötétebb a terület, annál nagyobb a szavazatarány
(Forrás: Wikimedia Commons / Digital1)

Az oroszok aránya megközelíti a negyven százalékot, és a lettek (illetve más anyanyelvűek) túlnyomó többsége is második nyelvként használja – ha csak ezt tudjuk, bizonyára arra tippelnénk, hogy a népszavazási kezdeményezés sikeres volt. Ehhez képest az eredmény meglepő: a választók háromnegyede elutasította a kezdeményezést. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a lettországi oroszoknak csak a fele rendelkezik lett állampolgársággal, így nem is szavazhatott. Mivel azonban az állampolgárság nélküliek száma 260 ezer főre tehető, az igen szavazatok aránya velük együtt sem duplázódhatott volna meg, és a nemek aránya ekkor is 60% felett lett volna.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

De miért ellenzik a lettek ennyire, hogy az orosz második államnyelvük legyen, ha egyszer többségükben amúgy is tudnak oroszul? Miért nem nagyvonalúbbak? Miért nem adják meg minden lettországi orosznak az állampolgárságot? A válasz megadásában segítségünkre lesz Rays, a lett rapper, illetve az a száma, amelyet a népszavazásra buzdító kampány idején írt.

Es zinu ka šeit nekad nebūs Krievija, Var ņemt Abreni sev par piemiņu. Ir pēdējais brīdis šeit kaut ko labot. Viena himna, viens karogs. Viena valoda.	Tudom, hogy itt sosem lesz Oroszország, emlékezz Abrenére, Itt az utolsó pillanat, hogy helyrehozzunk valamit. Egy himnusz, egy zászló, egy nyelv.
Šeit nekad nebūs Krievija. Var ņemt Abreni sev par piemiņu. Ir pēdējais brīdis šeit kaut ko labot. Viena himna, viens karogs un viena valoda.	Itt sosem lesz Oroszország, emlékezz Abrenére. Itt az utolsó pillanat, hogy helyrehozzunk valamit. Egy himnusz, egy zászló, egy nyelv.
Es neprasu daudz tikai latvisku Latviju. Bet vide kur mans dēls aug, diktē kaimiņu partija. Vai mēs esam viesi paša zemē? Ja vēl nē, tad drīz būsim, varu derēt.	Nem kérek sokat, csak egy lett nyelvű Lettországot. De a környezetet, ahol a fiam felnő, a szomszédok pártja diktálja. Hát vendégek vagyunk a saját országunkban? Ha még nem is, hamarosan azok leszünk, lefogadom.
Aģitācijas un kampaņas pret latviešu nāciju. Velkot paralēles ar mums un nacistisko Vāciju. Vācot parakstus lai otrā valoda šeit būtu krievu. Turpmāk svinēsim devīto maiju bet ne Lāčplēša dienu.	Agitációk és kampányok a lett nemzet ellen. Párhuzamot vonnak köztünk és a náci Németország között. Aláírásokat gyűjtenek, hogy a második nyelv legyen itt az orosz. Május 9-ét ünnepeljük, ne Lāčplēsis napját.
Mani manā zemē sauc par gansu. Viss ir kārtībā vai arī es ko jaucu. Sešpadsmitā marta piketi, kad noliek ziedus. Leģionāri pie Mildas, tā ir atceres diena. Georga lenta pie T-krekla ar sirpi un āmuru. Neliec viņu par Latvijas pilsoni it kā tā tam jābūt.	Saját országomban leparasztoznak. Ez rendben van, vagy inkább zavarba ejtő. Március 16-án felvonulások [vannak], amikor virágokat viszek. Légiósok a Milda előtt, ez az emlékezés napja. György-szalag a sarlós-kalapácsos pólón. Ne tegyétek lett állampolgárrá, ahogy kellene.
Un nevar būt nekādu bet vai arī ziniet. Kaut ar zini ka pagale nedeg vien lai kā to gribiet.	És nem lehet soha, de tudni is fogjátok. Hiszen tudod, hogy a fa sem ég úgy, ahogy akar.
Šeit nekad nebūs Krievija...	Itt sosem lesz Oroszország...
Šī nav naida kurināšana tikai propagandē. Te nebūs solidaritāte, jo vienmēr kāds to gandē. Nebūs taisnība tik ilgi līdz būs ko dalīt.	Itt nincs gyűlölet, csak propagandában. Itt nem lesz szolidaritás, mert mindig valaki rombol. Nem lesz igazság, amíg a lesz mit osztani.
Oratori pilna Latvija kas prot smadzenes pravīt. Pa radio, Tv, internets un žurnāli. Masu mēdiji tēmē augstāk itkā mēs augtu purvā. Nomelnošanas kampaņas ko otram iebāzt purnā. Un visu laiku dalīt sabiedrību pie vēlēšanu urnām.	Lettország tele van szónokokkal, akik tudják, hogyan kell helyretenni az észt. A rádióban, tévében, a neten és az újságokban. A tömegkommunikációs eszközök egyre magasabbra törnek, mintha a mocsárban nőnénk. Befeketítő kampányok, amiket másnak a szájába tesznek. És állandóan megosztják a társadalmat a szavazóurnák előtt.
Deputāti pārkāps zvērestus itkā tā būtu peļķe. Viņus atbalsta kremlis. Primārais ir nolikt neļķi. Bet ja gribi integrēties šeit ir jāzina valoda. Lai var progresēt, studēt un pēc tam iegūt arodu.	A képviselők megszegik az esküjüket, mintha semmi se lenne. A kreml támogatja őket. A legfontosabb a szegfűket elhelyezni. Ha be akarsz illeszkedni, tudni kell a nyelvet. Hogy képes légy fejlődni, tanulni és karriert csinálni.
Man nav spēka pateikt vairs nē. Nelikties ne zinis par to kas notiek apkārt te. Es esmu pilsonis un pastāvu par savu valsti. Ja tu neesi vienaldzīgs tad atdod arī savu balsi.	Nincs erőm többet mondani. Nem lehet közömbösnek lenni azzal szemben, ami itt folyik. Én állampolgár vagyok és a hazámért élek: Ha nem vagy közömbös, szavazz.
Tātad šeit nekad nebūs Krievija...	Tehát itt sosem lesz Oroszország...
Šeit nav Krievija un šeit nekād nebūs Krievija... Nesapņojiet par to!	Ez nem Oroszország és nem is lesz Oroszország! Ne is álmodjatok róla!
Un jautājums par piedalīšānos vai nepiedalīšānos referendum vispār ir lieks.	És a kérdés, hogy résztvenni a népszavazáson vagy részt nem venni a névszavazáson, teljesen felesleges!
Ikvienam latvietim ir jāiet un jāpauž, sava nostāja balsojot pret krievu valodu kā otru valsts valodu!	Minden lettnek el kell mennie és világossá tennie a véleményét, és szavazni az orosz mint második államnyelv ellen.

Magyarázatok a szöveghez:

Az első és második versszakban emlegetett Abrene nevű városka és környéke 1920 és 1945 között Lettországhoz tartozott, majd a szovjetek az oroszországi Pszkovi Területhez csatolták – a lett függetlenség visszanyerésekor Oroszországban maradt.

A negyedik versszakban említett Lāčplēsis (kb. [lácsplészisz], ’medvetépő, medveölő’) a lett nemzeti eposz címadó főhőse. Napját november 11-én ünneplik.

Az ötödik versszak március 16-át, a légiók napját említi. Amikor Lettország az első szovjet megszállás után náci megszállás alá került, sokan érezték úgy, hogy a németek felszabadítókként érkeztek, és önként csatlakoztak az oroszok (illetve a bolsevikok) elleni harchoz. Az önkéntesekből összeállított Lett Légió az SS alá tartozott. A légió megítélése ellentmondásos: bár maga a légió csak a fronton harcolt, egyes egységei már korábban aktívan részt vettek a lettországi zsidók kiirtásában. Bár a nürnbergi tárgyaláson az SS-t bűnügyi szervezetté nyilvánították, a Lett Légióra, illetve a hasonló Észt Légióra ez nem vonatkozott. A légióra való emlékezés napja azért március 16, mert 1944-ben ezen a napon harcolt a két lett légió ekkor harcolt együtt először: ez volt a második világháború egyetlen csatája, melyet egyedül lett parancsnokok vezettek. 1998-ban állami ünneppé emelték, de 2000-ben törölték: jelenleg nem hivatalos ünnep. Ilyenkor a rigai Szabadság-emlékműhöz szokás virágokat vinni, az emlékmű tetején álló szobor beceneve Milda. A György-szalag orosz katonai jelkép, melyet 2005-ben hoztak vissza a köztudatba, hogy a II. világháború szovjet szimbólumait pótolja.

Milda
(Forrás: Wikimedai Commons / arwcheek)

A szövegből kiolvasható, mi a bajuk a letteknek a helyi oroszokkal. Elsősorban az, hogy még mindig a szovjet nosztalgiában élnek, és úgy érzik, ők határozhatják meg, merről fúj a szél. Nem tisztelik a lettek érzelmeit, nem ismerik el sérelmeiket. A lettországi oroszok túlnyomó többsége betelepülő, aki a szovjet megszállás idején került lettországba, vagy ilyen bevándorlók gyermeke. A szovjetek erőszakos iparosítást folytattak a Baltikum területén, és rengeteg ember telepítettek be elsősorban Lettország dél-keleti, illetve Észtország észak-keleti vidékeire, illetve Riga és Tallinn környékére. (Litvánia nagyobb betelepítések nélkül megúszta.) A betelepülők nem csupán oroszok voltak, de második nyelvként a nem oroszok is az oroszt használták, gyermekeik pedig már az esetek többségében eloroszosodtak. A betelepülők általában nem sajátították el a helyi nyelvet, a helyiek viszont már a mindennapos boldoguláshoz is kénytelenek voltak megtanulni oroszul. A boltokban vagy a postákon gyakran bevándorlókat alkalmaztak. Az újonnan jöttek általában privilegizált helyzetben voltak a helyiekkel szemben: például ők kapták az újonnan épült lakásokat.

Az oroszok aránya a balti államokban
(Forrás: Wikimedia Commons / DVoit)

A függetlenné válással a privilégiumaikat elvesztették. Lettország és Észtország nem adta meg az állampolgárságot minden helyben lakónak, csak azoknak, akik vagy akiknek felmenői a függetlenség elvesztése előtt is előtt, illetve észt állampolgárok voltak. Az állampolgárság azonban megszerezhető, ha valaki levizsgázik államnyelvből és állampolgársági ismeretekből. Erre azonban a helyi oroszok jelentős része nem hajlandó – vagy nem képes.

Jó oka van annak, hogy ezek az emberek nem kapnak állampolgárságot: mivel nem kötődnek az államhoz, annál inkább Oroszországhoz, jelentős biztonsági kockázatot jelentene, ha szavazójoggal rendelkeznének. Erre utal a szöveg, amikor arról beszél, hogy a György-szalaggal és sarlós-kalapácsos pólóban tüntető embereket nem szabad állampolgárrá tenni. Persze nem szabad elfeledkeznünk a másik oldalról sem: nyilván a lettek többségének is kényelmetlen érzés, hogy hőseik SS-egyenruhában harcoltak. Azonban az erre vonatkozó kritikát nehéz elfogadni éppen az oroszoktól, akik a balti államok függetlenségét a nácik legjobb barátaiként vették el.

Lengyel karikatúra Oroszország áldozatairól
(Forrás: Wikimedia Commons / Bernd / CC0 1.0)

A második világháború eseményeit a lettek és az oroszok alapvetően eltérően értékelik. A lettek egyértelműen áldozatoknak tartják magukat, és nem szívesen néznek szembe azzal, hogy sokan közülük a náci Németország oldalán harcoltak – ahogy azzal sem, hogy éppen elegen álltak közülük is a sztálini Szovjetunió mellé. Az oroszok viszont egyáltalán nem akarnak arra emlékezni, hogy a független Lettországot ők számolták fel. Ha el is ismerik, hogy a sztálini terror rengeteg lett áldozattal járt, azonnal hozzáteszik, hogy azokban az években az oroszok is szenvedtek, és ezzel a kérdés részükről le van zárva. Rosszabb esetben romantikus álmokat szőnek az erős Oroszországról, és várják azt az időt, amikor megint ők diktálhatnak.

Ugyanakkor a szöveg is utal arra, hogy a mindennapokban nincs konfliktus a lettek és a helyi oroszok között. Aki akar, járathatja orosz tanítási nyelvű iskolába gyermekét (bár a lett nyelv természetesen itt is kötelező tantárgy), s bár az orosz nem hivatalos nyelv, a hivatalokban és az üzleti életben is használják. A lett állam orosz nyelvű rádióadót is fenntart, és az állami tv-csatornákon vannak orosz adások is. Foghatóak oroszországi adások is – az orosz állami csatornák rendszeresen hergelik is saját országuk ellen a baltikumi oroszokat. A hatalmas orosz könyvpiacnak köszönhetően pedig az oroszok anyanyelvükön több könyv közül is válogathatnak, mint a lettek.

Természetesen szó sincs arról, hogy az összes baltikumi orosz úgy viselkedne, ahogy azt a dal leírja. Azonban az átlaglett számára elsősorban azok a szembeötlőek, akik az említett tüntetéseken részt vesznek, illetve akik a különböző internetes fórumokon a letteket gyalázzák, vagy arról ábrándoznak, hogy Oroszország megerősödik, és hadserege újból bevonul Lettországba. Ahogy az oroszok számára is azok a lettek tűnnek meghatározónak, akik a legszélsőségesebb nacionalista szólamokat hangoztatják.

Lettországi orosz iskolások tüntetnek iskoláik bezárása ellen (2003)
(Forrás: Wikimedia Commons / Fuseau / CC BY-SA 2.5)

Bár a Lettországi oroszok száma folyamatosan csökken, feltehetően még évtizedekig jelentős kisebbséget fognak alkotni. Éppen ezért emberi jogi szempontból is elkerülhetetlen, hogy az orosz nyelv előbb-utóbbi valamilyen státuszt kapjon, a kisebbség jogai is érvényesüljenek. Nyilvánvaló, hogy a helyi oroszok is sokkal inkább hazájuknak tudnák érezni Lettországot, amennyiben azt látnák, hogy az ő érdekeik is érvényre jutnak. A Lettországban a függetlenség után született oroszok a szülők kérése nyomán már akkor is megkaphatják az állampolgárságot, ha szüleik nem állampolgárok. Az utóbbi húsz évben született lettországi oroszok már megtanulnak lettül, ezért is jobban kötődnek az államhoz.Idővel tehát a kölcsönös bizalmatlanság enyhülhet, és az orosz nyelv helyzete is rendeződhet.

Források, ajánlott olvasmányok

Latvian constitutional referendum, 2012

Russians in Latvia

Non-citizens (Latvia)

Latvian Legion

Latvian Legion Day