A csőcselék szó lépten-nyomon felbukkan a sajtóban: a csőcselék elárasztotta, a csőcselék lerombolta, a csőcseléket elkergették. A szó jelentése többé-kevésbé mindenki számára világos: ’műveletlen, értékeket nem tisztelő, szegény emberek nagyobb csoportja’. De a csőcselék csak akkor csőcselék, amikor az utcára vonul és csoportot alkot, amikor otthon ül a televízió előtt, akkor nem. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a csőcselék mindenképpen pejoratív, negatív értelmű. Magáról senki nem gondolja azt, hogy az utcán tüntetve a csőcselék közé tartozna. Az is érdekes ugyanakkor, hogy pont az előbbi jelentésárnyalat miatt egyre többször használják a kifejezést ironikusan is; ilyenkor általában idézőjelbe teszik: „csőcselék”.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

De honnan jön a csőcselék? A csőből? Köze lehet a csövesekhez? Vagy a csődületből származik? – Ezek az asszociációk elég kézenfekvőek, ha a szó jelentését nézzük. Azt azonban senki se gondolná, hogy a csőcseléknek a csecsemőhöz is köze van. Lássuk, hogyan!

Csöcselék
(Forrás: Wikimedia Commons / Rana2030)

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESZ.) szerint a csőcselék valószínűleg szóvegyülés eredménye. Létezett ugyanis egy csöcselék alakú szó, ami csöcs/csecs szó toldalékolt formája lehetett; a szó jelentése ’csecsemő’ volt, és ebből alakulhatott ki az a jelentés, hogy: ’gyermekekből, szellemileg éretlen emberekből, aljanépből álló csoport’. Ez a szó keveredhetett a csődül igéből -ék képzővel létrehozott csődülék szóval. Így lett a csöcselékből és a csődülékből csőcselék. Miután a származása elhomályosult – állítja a TESZ. – erősebben ki volt téve a csődül, csődít igék hatásának, így vált hosszúvá az ő,  és így alakult ki a szó ma is ismert jelentése. Az első csőcselék-előfordulást a TESZ. 1613-ból idézi.