-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Mi köze Réka béka meséjének az emberiség eredetéhez? Hogyan alakult ki az emlős emberiség? Milyen emlékei maradtak a kétéltű embereknek? Mit árulnak el egy nyelv szavai az adott nép eredetéről, lelkületéről és jövőjéről? A kérdésekre Magyar Adorján gigantikus életművében találunk választ.
Magyar Adorjánt legutóbb a székely írás egyik modernizált ábécéjével kapcsolatban emlegettük, de neve szintén sűrűn forog a szellemi delíriumok manapság divatos válfajaival kapcsolatban: foglalkozott a magyarok eredetével, azaz tulajdonképpen az emberiség történetével, az ősvallással, a nyelvek eredetével. Mindezt egységes elméleti keretbe foglalta, de talán pontosabb azt mondani, hogy valamiféle virtuális ősmagyar organikus katedrálist épített, amelyben mindennek pontos helye volt – a „rovásírás” is ennek az építménynek volt része. Magyar sorra vette az ősemberiség leszármazott törzseit, ezek csak rájuk jellemző formakincsét és élőhelyükkel, lelkületükkel összefüggő nyelvgyökeiket. Részletesen leírta, milyennek képzelte az ősvallást, hogyan őrizték meg a magyar népmesék és népművészet, illetve a Csodaszarvas legendája az ősi vallás elemeit. Ma az ősemberiség–ősmagyarságról és a gyökökről lesz szó, az ősvallásra később térünk vissza.
Réka béka, Óannész és a háromszemű kétéltű emberek
Magyar Adorján ifjúkorában ugyan a magyarok ázsiai származásának híve volt, később mégis történelemhamisításnak tartotta ezt a tant, az ellenséges népek – elsősorban a „császári államhatalom” és „a zsidó kézben lévő sajtó” – ármányának, amit a magyar nép kisebbítésére, Kárpát-medencei léte jogosultságának megkérdőjelezésére eszeltek ki. Úgy vélte, a magyarok mindig a Kárpát-medencében éltek – a hunok vagy Árpád seregei csak azért tudtak bevonulni, mert korábban elődeik elvándoroltak innen. Nomádok sem voltak szerinte a magyarok, mindig földet műveltek, békés, kultúrateremtő népként élték életüket, sőt, a magyar Európa legősibb, műveltségalapító népe.
A magyarság eredetét azonban nem a történelmi időkben kell kutatnunk, hanem jóval korábbra kell visszamennünk, egészen az emberiség eredetéhez: a magyarok eredete Magyar Adorjánnál voltaképpen az emberiség eredete. Mindezt négyezer oldalas, nagy összegző munkájában, Az ősműveltségben fejtette ki legrészletesebben – kiadására hosszú évekig várt, végül a kézirat a II. világháborúban megsemmisült, Magyar 71 éves korában kezdte lényegében újraírni.
Ebben olvashatjuk, hogy az emlősöknek és a kétéltűeknek közös őseik voltak: a páncélosfejűek, az ő örökségüket az ember is viseli, testén és emlékezetében is. Testén az egykori páncél maradványa a köröm, emlékezetében többek között a majdnem sérthetetlen Akhilleusz mondája őrzi a régi kort és a föld keletkezésének sok nép mondavilágában megtalálható története, mely szerint a föld vízből emelkedett ki. Az emlős emberek előtt békaszerű, kétéltű emberek hoztak létre kultúrát. Nekik harmadik szemük is volt a koponyacsontok találkozásánál, ez az elektromosságot érzékelte. Ahogy erősödött a napsütés, szívódott föl a pára, világosodott és tisztult a levegő a korábbi párásabb, sötétebb légkörhöz képest, úgy vált fölöslegessé a harmadik szem, de csökevényesen még bennünk is megvan, csak már más a funkciója: ez a tobozmirigy. E kétéltű emberek már építhettek cölöpvárosokat, a még halként úszkáló gyerekeket közös medencékben őrizték, és ismerték a szerelmet is, de testiség nélkül, a békákhoz, halakhoz hasonlóan külső megtermékenyítéssel szaporodhattak. A bibliai bűnbeesés éppen e „tiszta szerelem” fizikaivá változására vonatkozhat.
(Forrás: earthend-newbeginning.com)
Ezekkel a kétéltű emberekkel még találkozhattak az első emlős emberek, sőt tőlük tanulhatták a kultúra alapjait. Ennek emléke is megőrződött, például a tengerből kijáró, az embereket művészetre és tudományokra tanító Óannész mondájában vagy Réka béka meséjében: ebben egy lánybéka a tó fenekén tanít egy ifjút mindenfélére, majd átváltozik, és feleségül megy a fiatalemberhez.
A magyar Mezopotámia
Az emlős emberiség őshazája szintén a Kárpát-medence volt, közelebbről a Csallóköz, amely a Duna deltája volt, hiszen az Alföldet tenger borította mindaddig, amíg egy földrengést követően „megnyílt” a Vaskapu hasadéka, s aztán évezredek alatt lepadt a tenger is. Az idilli Kárpát-medencében a sok hőforrás miatt soha nem volt jégkorszak, ezért alakult éppen itt ki a legelső emberi műveltség. Képviselői gömbölyű fejű, kerek arcú, szőke emberek voltak, amilyen Magyar szerint „az igazi magyar alföldi, csallóközi nép”. Ragadozóktól nem kellett tartaniuk, mert szigeteiket a tenger, a másik oldalon folyók, mocsarak vették körül, és csak növényi táplálékot fogyasztottak. „Tisztán szerelmi kiválasztódás útján” jutott ez a faj igen magas szellemi színvonalra, mert mindig a legszebb és legokosabb rendelkezett a legtöbb utóddal, a harcot, gyilkolást nem ismerték.
(Forrás: Wikimedia Commons / Сергеев Андрей Владимирович / CC BY-SA 2.5)
E paradicsomi állapotból szorultak ki a távolabbra húzódók, belőlük lett a hosszúkás fejű, árjának nevezett faj. A jégkorszak őket bizony arra kényszerítette, hogy húsevő, vadászó, öldöklő életmódra térjenek át. E faj tulajdonképpen az ősemberiség degenerálódásával jött létre, kiválasztódásukat az erőszak irányította, annak született több utóda, aki durvább, kegyetlenebb, gyilkosabb volt. Magyar elmélete tehát a német fajelmélet és a korábban egyébként általa is nagy érdeklődéssel figyelt olasz fasiszta erőkultusz szöges ellentéte.
A magyarságból mint őstörzsből származtak a többi nemzetségek – ne a mai értelemben vett politikai alakulatokra, hanem valamiféle lelkitípusra gondoljunk. Magyar szerint ugyanis az egyes népek környezete alapvetően meghatározta életmódjukat, s e forrásból vezethetjük le lelkialkatukat és formakincsüket, s nyelvüket, merthogy minden egykori törzsnek voltak csak rá jellemző szógyökei, gyökmássalhangzói is.
Vissza a gyökökhöz
Magyar Adorján ugyanis a ma divatossá vált „nyelvrégészkedés”, „gyökkutatás” egyik megkésett apostola volt – megkésett azért, mert ez az elmélet igazán a 19. század néplélektani szemléletéhez kötődött, nálunk Czuczor és Fogarasi etimológiáiban érte el csúcspontját, az európai és magyar nyelvészet alakulásához képest is jócskán megkésve.
Magyar elméletében minden nyelvek őse a magyar volt, ezt is, az utódnemzetségek nyelvét is sajátos gyökök, azaz hangképletek jellemezték. A magyar őstörzs nyelvében kezdetben csak g, gy, h, m és n volt, s noha később persze megjelentek más hangok is a nyelvükben, a vallással, kultuszaikkal kapcsolatos szavakban továbbra is ezeket a mássalhangzókat használták szívesen. Ennek megfelelően szent növényeik a göm-bölyű gyüm-ölcsű, mag-vakat termők voltak, mindenekelőtt a meggy, a Nap fája és a gyöngy-virág, Tündér Ilona (azaz a Földistennő) virága. Mindkét növény levelei zöldek, viráguk fehér, termésük piros – miként a magyar nemzeti színek. A gömb tisztelete persze szorosan összefügg a Nap kultuszával, a mássalhangzók a Nap szerinte eredeti, Mag nevével, de mindez azért is alakult így, mert környezetükben az ilyen növények voltak gyakoriak.
(Forrás: Wikimedia Commons / Nicubunu / CC BY-SA 3.0)
A magyarságból sarjadt törzsek neve szintén nem politikai alakulatokat, államokat, mai értelemben vett törzseket, hanem származási nemzetségeket jelöltek, s mindnek megvoltak a jellemző gyökhangjai. Az ősi magyar törzsből származtak a fehér és fekete hunok, nyelvük gyökei a k, t, n hangokból állnak, formájuk a hegyes ék (fehér hunok), illetve tompa ék (fekete hunok), a szemerék (sumerok), az ő nyelvük alapjai az sz, s, z, c, cs, m, n, a harcias hajós besenyők, gyökhangjaik az sz, s, z, c, cs, b, p, f, v. A szintén hajózó, de sokkal békésebb, halászó jászok nyelvének alapja szintén a vízhez köthető az sz, s, z, c, cs, de a lágyabb j-vel kombinálva. Közeli rokonaik voltak a szelídebb állattenyésztő székelyek és a harciasabb állattenyésztő kazárok. Mindkét őstörzs nyelvének alapja az sz, s, z, c, cs, k, g, gy. A kabarok ősmássalhangzója a p, b, f, v, k, g, gy volt. A többi őstörzsnek hasonló, csak rá jellemző gyökképlete volt: közéjük tartozott még a török, az avar, a körös, a pún (pannon), a palóc, a marmar és a szarmata. Minden törzs nyelvének gyöke megmutatja, milyen élőhelyen élt, milyen életmódot folytatott a törzs, mi a szent állatuk és növényük, milyen a karakterük.
Nézzünk még egy példát! A palóc őstörzs őshangjai a p, b, f és az l. Ha az előbbiek állnak elöl, az valamilyen módon a hímségre utal (pál-ca, bál-vány ’gerenda’), ha az l, az a nőiségre (lap, lab-). Ennek megfelelően férfi istenük neve Bál, Bél, Pál, Pelopa, Balisa volt, ebből vezethető le a palócoktól származó pelazgok mondabeli ősének, Pelopsznak a neve. Istennőjük neve viszont Valona, Velenyő, Levenyő, Livona, Libonya, Lavnya volt. Mássalhangzóik elárulják, hogy az ő utódaik a livek, válok és lengyelek is. Szent fájuk a nyár, a hárs és a jegenye volt, de utóbbit pál-má-nak nevezték, vallásos jelképük pedig a villa, amely a nőiség jelképe, és ott rejtőzik a ketté-vál-ik és a völ-gy szóban. Szent állatuk a gólya, a hattyú és a lib-a, a lep-kék és a népnyelvben vill-áncsónak nevezett szentjánosbogár. Tápnövényeik a labodafélék és a leveles káposzta, ide kapcsolódik a lapi, lapos, lapú szó is.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Magyar elmélete szerint az ősnyelvek tiszta formában már nem léteznek, az őstörzsek sem. De a mai népek igazából még mindig úgy ismerhetők meg, ha a nyelvükből föltárjuk, hogy milyen őstörzsekből alakultak ki. Jó erre figyelni, mert ez határozza meg jövőjüket is. Az angol például tartalmaz szemere szavakat (sun, son, summer – a fény szavai), palóc szavakat (love, life, lip, liver – a lélek, libbenés, élet szavai), avarokat (bur, burgh, brown – a földi erősségek szavai), besenyőket (water, base, basket, beauty – „a vizes elindulás és szépség szavai”) és kunokat (cane, canal, candle – „az előretörő hímségi fogalmak” szavai). Ebből kirajzolódnak a nép „természetes adottságai”, s ez segít meghatározni, hogyan boldogulhat leginkább a jövőben egy-egy nép.
Az ősműveltségnek nemcsak az őstörzsekhez szorosan kapcsolódó ősnyelvek voltak részei, hanem az ősvallás is – ezzel folytatjuk legközelebb.