Valéria még augusztusban bosszankodott ezen:

Magam sem akartam elhinni, a titánium, szilikon és társai ehhez képest semmi:

"A kedvenc tudományos aforizmám Albert Szenzsorzstól származik" -Spektrum...

Tényleg itt tartunk???

Elhiszem, hogy valaki külföldi ezt így mondta, de a fordítónak derengeni kellett volna...

Félrefordítások és határvidékei, így definiáljuk magunkat FB-oldalunkon, és ez még pont belefér a határvidék fogalmába – mert hát nem félrefordítás, az biztos, mégis fordítói hiba (azt nem akarom elhinni, hogy a szövegkönyvben esetleg Szent-Györgyi szerepelt, a színész mégis franciásan ejtette – a rendezőnek akkor is észre kellett volna vennie). Legyünk jóhiszeműek, és mondjuk azt, hogy nagyon fáradt volt a fordító, azért nem ismerte fel Szent-Györgyi Albert nevét.

Valéria másik beküldése a mi tempónkkal mérve még egészen friss, mert Göncz Árpád múlt heti temetésén osztogatták a külföldi vendégeknek ezt a lapot:

Ez meg azért nem érvényes célpont, mert gyaníthatóan ingyenesen készült, és nem profi fordító munkája. A beküldő az If I was helyett az If I were-t preferálta volna, joggal, de hát egyrészt a was-zal sincs igazán baj, másrészt egy dalban még annyira sincs, itt nyilván nagyobb szabadsága van a szövegírónak. Nekem a ritmus is döccent néha, de ebben tévedhetek is; az viszont rendkívül zavaró volt, hogy ennyire szó szerint ragaszkodott a magyar szöveg fordulataihoz – könyörgök, ez egy dal, tessék már egy kicsit szabadabban fordítani! A végén pedig a zárójeles segítség, miszerint „she’s referring to political extremes”, komoly fájdalmat okozott. Ezt most tényleg így kell?

Jó, akkor most szusszanjunk egyet, mert erre muszáj.

Na, most már folytathatjuk. Ezt Ildikó küldte pár napja:

„Written in old Latin…” – ez lenne a latin írás?

„A férfinek elhagyott, terhes felesége rótta papírra gondolatait latin nyelven.”

Mindenki látja az írást, el sem kezdem magyarázni. Mire gondolt a szerző? – tenném fel a kérdést, ha lenne okom feltételezni bármilyen gondolkodást. Szerzőt írtam, nem fordítót, mert itt bizony az eredeti angol szövegben szerepel az egyértelmű marhaság – de vajon mi ilyenkor a fordító dolga? Hagyja meg az egyértelmű hibát? A mi esetünkben így döntött. Valószínűleg a legjobb megoldás az, ha valóban így fordítja (hiszen ez tükrözi az eredetit), de megjegyzésben jelzi, hogy itt nyilvánvalóan nem szándékos hiba van. Innentől a szerkesztő felelőssége a dolog – nem túl nehéz megtalálni a módját a hiba jelzésének: lehet zárójelek között is, beszúrt szövegdobozban, bárhogyan, ami illeszkedik az oldal dizájnjához, és egyértelművé teszi a helyzetet.

Jövő hétvégén jövünk újabb véleményes darabjainkkal – addig is olvassátok Facebook-oldalunkat (regisztráció nélkül is!), vagy küldjétek be találataitokat a felrefordit@gmail.com címre, és a Twitteren is megtaláltok, a twitter.com/leiterjakab címen.