2010. június 13-án, a belga előrehozott választásokon a szeparatista N-VA (Újflamand Szövetség) párt elnöke, Bart De Wever nyert a flamand régióban. De Wever annak a pártnak az elnöke, amely nyíltan támogatja Flandria kiválását Belgiumból, amelynek kormányában a flamandoknak és  a vallonoknak egyaránt képviseltetniük kell magukat.

Holland, flamand, nématalföldi

A holland, a flamand és a németalföldi lényegében ugyanazt a nyelvet jelöli, használatuk inkább attól függ, hogy milyen kontextusban használjuk őket. Flamandot mondunk, ha kizárólag Belgiumról vagy a nyelv belgiumi változatáról, hollandot, ha a Hollandiáról, a hollandiai változatról vagy a teljes nyelvről beszélünk. A németalföldi elnevezést ma már kevéssé használjuk, leginkább akkor, ha a két változatot egységként említjük, és el szeretnénk kerülni a részrehajlás látszatátát.

A két változat között jelentős különbség nem mutatható ki, valójában a hollandiai nyelvjárások között nagyobb különbségek vannak, mint a hollandiai és a flandriai norma között.

A flamandok hollandul beszélnek és az ország északi részén laknak, a vallonok francia anyanyelvűek és Belgium déli részét lakják. Az áprilisban lemondott kereszténydemokrata kormány egy, a közöttük kibontakozó vita során bukott meg. Belgiumban az ellentétek gyakran nyelvpolitikai köntösben jelennek meg: ám amit külföldön belga nyelvi vitaként emlegetnek, Belgiumban közösségi vitaként utalnak, ahol a közösség nyelvi közösséget jelent.  A vitás nehéz helyzet miatt a kormányalakítás máig elhúzódott. De Wever legutóbb hétfőn jelentette be, hogy a nulláról kell újrakezdeni a tárgyalásokat. Mitől olyan nehéz a helyzet Belgiumban?

A holland nyelvjárások
(Forrás: Wikimedia commons)

Flamand és vallon: ellenségek története

A flamand vagy vallon nép korai konfliktusának kimutatására a történelemben számos politikai kísérlet történt. Egy ilyen politikai mítosz egy 1302-es csata, amelyben egy flamand parasztokból és céhtagokból álló gyalogoshad megvert egy francia lovaghadsereget. Flamand nemzeti körökben ezt a kulturális és nyelvi vita korai példájaként említik. Eközben nem veszik figyelembe, hogy a Brabanti hercegség, amely nagyrészt alnémet nyelvű volt, a francia király oldalán állt, viszont a francia nyelvű Namur a flamand paraszti had oldalán harcolt. Valójában a flamand–vallon konfliktus nem idősebb, mint a belga állam, és főleg a 20. században éleződött ki.

Csak a 19. század óta alkalmazzák a flamand jelölést a Belgiumban beszélt németalföldi nyelvjárásokra. Azelőtt a Flandria név csak a történelmi Flandria hercegségre utalt, amely Belgium északnyugati részét és Észak-Franciaország egy részét foglalta magába. Hasonló folyamat játszódott le a vallon kifejezéssel, mely eredetileg a Lüttich körüli francia nyelvjárásokra utalt. Később Brüsszelen kívül az egész belgiumi francia nyelvterületre utaltak vele. A francia nyelvű belgák szigorúan elkülönítik a vallonokat a Brüsszeliektől: ők a kettőt gyűjtőnévvel frankofónnak (francia nyelvűnek) nevezik.

Flandria 1609-ben
(Forrás: Wikimedia commons)

Amikor Belgium 1830-ban kivált a Németalföldi Egyesült Királyságból, többek között I. Vilmos király (1772-1843) nyelvpolitikáját utasította vissza. A király a holland nyelv elsőbbrendűségét támogatta: 1823-ban a kétnyelvű Brabant hercegségben akarta megerősíteni a hollandot, amit Brüsszel és más flamand városok francia nyelvű polgársága elutasított.

A vallon dominancia

Az új belga államban a francia nyelvet egyetlen hivatalos nyelvként vezették be. A leválást németalföldi királyságról a katolikus, francia nyelvű közép-, és felsőréteg vitte véghez. Ennek az lett az eredménye, hogy a németalföldi a „hollandok” és „parasztok" nyelve, a kisebbségi francia pedig az ország domináns nyelve lett. Belgium vagyona délen volt, a vaskohókban, a népesebb Flandria viszont a szegényebb testvér volt, főleg parasztok, napszámosok és szövőipari munkások lakták. Ennek megfelelően a németalföldi az „állatok és szolgák” nyelvének számított. Csak 1873-ban engedték meg nyelvi törvények a flamandoknak a németalföldi nyelv használatát hivatalokban, bíróságokon és az iskolákban.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A nyelvük alárendelése ellen küzdő flamand mozgalom (Vlaamse Beweging) csak lassan jelent meg. Az elégedetlenség először tanult kispolgárok köreiben ütötte fel fejét, és a 19. század végén túllépett a kulturális tevékenységen. A vallon ellenreakció nem késlekedett. Ők a francia nyelv privilegizált helyzetét akarták megőrizni. Vallóniában a vezető körök attól tartottak, hogy a számszerű fölényben levő flamandok vállnak az ország irányítóivá. Míg a főleg mezőgazdaságból élő Flandria katolikus volt, a fejlett nehéziparral rendelkező Vallóniában egyházellenes hangulat uralkodott, és a 20. században a szocialisták iránti erős rokonszenv jellemezte. A flamand–vallon nyelvi konfliktus valójában sokáig szociális és hatalmi ellentét volt.

Az I. világháború idején a francia nyelvű belga tisztek nem beszéltek flamandul. A flamandok szerint sok egyszerű flamand katona megértési nehézségek miatt halt meg a lövészárkokban. A harmincas években a flamand pártok, a VNV és Verdinaso nemzetiszocialista pártprogramokat és rituálékat alakítottak ki, a második világháborúban tagjaik közül sokat együttműködtek a megszálló német hatalommal.

Nyelvi határok

1960-ban, a kormány megtakarító intézkedései elleni súlyos sztrájkok nyomán világossá vált, hogy a két nyelvi csoport gazdasági téren nagyobb önállóságot kívánt. A kakaskodók elválasztása érdekében a kormány 1962-ben egy bizottság révén megállapított egy nyelvi határt.  A két terület Flandria és Vallónia önálló területi egységgé vált. Ezeknek önálló kormányai és végrehajtó szervei vannak: a belga pártok is francia és németalföldi nyelvűekre osztódtak fel.

Kétnyelvű tábla Brüsszelben
(Forrás: Wikimedia commons)

Aktuális

Belgiumban az enyhe többségben levő, tehetősebb holland nyelvű flamandok azt szeretnék, ha tartományuk, a virágzó Flandria nagyobb önállóságra tenne szert a központi brüsszeli belga kormányzattól, mert egyre nagyobb terhet jelent számukra a franciaajkú, elmaradottabb, vagyis támogatásra igényt tartó Vallónia. Ezt a nagyobb tartományi önállóságot az úgynevezett államreform révén kívánják megvalósítani, de annak keretprogramját a vallon pártokkal kellene kialakítani, hogy közös, szövetségi kormány jöhessen létre.
Idén már előrehozott választásokat is tartottak, de az vajmi keveset segített az évek óta tartó patthelyzeten: a flamand nacionalisták megerősödését hozta, aminek következtében egyre inkábba süketek párbeszédére emlékeztetet a flamand-vallon tárgyalássorozat.
A drámai megfogalmazásokat kedvelő média emiatt az elmúlt hónapokban már többször beharangozta a belga állam küszöbön álló szétesését, de a jelek szerint mindez nem történik meg olyan könnyen: eddig minden egyes "végső kudarc" után tovább folytatták az alkudozásokat.
Eközben Belgium az EU soros elnökségét adja ebben a félévben, és a központi kormányzat hiánya - pontosabban az a tény, hogy csak ügyvezető kormánya van az országnak - egyáltalán nincs negatív hatással a belga elnökség ellátásának színvonalára, a külügyi államgépezet rutinosan működik tovább.

(MTI)

A két nagyon kívül létrehoztak egy kisebb, német nyelvű egységet, továbbá egy flamand–vallon kétnyelvű egységet: Brüsszelt. Ez utóbbiaknak is van önálló kormányzatuk, de az utóbbi területén a kulturális politikát Vallónia és Flandria gyakorolja – mindkettő a saját közösségének biztosít szolgáltatásokat. Brüsszel Flandria területébe ágyazódik, de lakosságának túlnyomó része francia anyanyelvű. Státusza és egyes környékbeli községek (pl. Voeren/Fourons) hovatartozása további ellentétek forrása.

A tovább izzó konfliktusok jellemző példája a Löweni egyetem esete. Flamand területen fekszik, francia és németalföldi tagozata volt. A flamandok követelése egynyelvű (természetesen németalföldi) egyetem volt. Az 1968-as diáklázadások idején eldurvult konfliktusban dühös flamandok meg is ostromolták, végül a francia tagozat 1971-ben elköltözött délre, Vallóniába, ahol külön erre a célra alapítottak egy lombikvárost Új Löwen néven. 1666 óta ez volt Belgiumban az első városalapítás.

Belgiumi közösségek (narancs: flamand, piros: vallon, zöld: német, csíkos: Brüsszel)
(Forrás: Wikimedia commons)

Úgy tűnik, a flamand-vallon vita most arra megy ki, ki mennyit törlesszen a 320 milliárd eurós államadósságból. A flamandok sokáig (amíg anyagilag nem álltak jól) a kétnyelvűséggel próbálták érvényesíteni jogaikat és javítani helyzetüket. Miután a hatvanas évek óta az elektronikai ipar és a kikötők révén megtollasodtak, nincs ínyükre az osztozkodás. Az egykor jómódú vallonok pedig a „holland parasztok” révén nekik jutó adórészesedés nélkül ma nyugdíjaikat sem kapnák meg.